A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 21. szám - A büntető eljárás kézikönyve. [könyvismertetés] 2. r.

A JOG. 169 tagnak az elsőfokú hatóság határozatával egyező határozatai akkor, ha azok— többek közt — a IV. o. keresetadó, a tőkekamatadó (!s a hadmentességi díj megállapítására vonatkoznak*. Ezen adónemekre nézve ilyképen a kir. adófelügyelö képezi lényegében az első és utolsó forumot, miután a közigazgatási bizottság a fentiek szerint a legjobb akarattal sem mondható egy felülvizsgáló közegnek. Egy ilyen állapot azonban nem egyeztethető össze egy jogállam legprimitívebb fogalmával, a mely nem tűrheti, hogy egyik vagy másik közege hatósági teendőiben tulajdonképi ellenőrzés nélkül működjék. Annál magvarázhatlanabb a törvénynek a felebbe/.ést korlátoló azon szigorú intézkedése, mert hiszen ugyancsak a 8. §. értelmében »a felebbezésnek halasztó hatálya rendszerint nincs« s igy a jogorvoslat által a kincstár anyagi érdekei nem veszélyeztetnének, hanem az állam polgárainak azon lelki megnyugvás adat nék, hogy adóügyük kellő méltánylás és felülvizsgálat tárgyát képezi. Azonfelül pedig iukonzekvenciát tartalmaz a felebbvitelt korlátoló intézkedés, a mennyiben az adókivetö-bizottságok által megállapított adónemekre ki nem terjed; pedig ezeknél nagyobb a garancia arra nézve, hogy a második fórum, vagyis a kivető bizottságtól különálló és szervezetű felszólamlási bizottság az ügyet érdemleges és behatóbb vizsgálat tárgyává teendi, mint a közigazgatási bizottság a hozzá felebbezett ügyekben. De legfurcsább az említett 8. §-nak azon intézkedése, a melynek értelmében a pénzügyi közigazgatási bíróság — egy eset kivételével, midőn tudniillik azon kérdésről van szó, vájjon valamely jövedelem a nevezett adónemnek tárgyát képezi-e vagy sem - - soha sem juthat azon helyzetbe, hogy az adófelügyelő által kivetett adónemekre nézve érdemleges határozatot hozhasson, miután a pénzügyi biróság még a kivételesen megengedett felebbezés esetében is »ha a felhozott alaki sérelmet — a közigazgatási bizottság részéről — bebizonyitottnak látja, érdemleges végzést nem hozhat, hanem köteles a felebbezett végzést megsemmisíteni és az ügynek újabb tárgyalását elrendelni«. Eképen testi illuzóriussá az 1883. évi XL1V. t.-cikkbe foglalt adótörvény az ezt megelőző XLI1I. t.-cikkbe foglalt közigazgatási bíróságról szóló törvényt, melynek alkotása az adó és illetékfizető közönség részéről egy örvendetes és üdvös eseményként fogadtatott, de a melynek működése, a mint látjuk, mód felett paralizálta tik az adótörvénynek indokolatlan megszoritásaiáltal. Sérelmek.* Törvényismeret hiánya a belügyminisztériumban. A köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat 54. íj-ában foglalt intézkedéseknek helytelenségéről egy flagrans esettel szolgálhatunk, melyről kitűnik, mennyire vészthozó lett volna »in legibus salus« fenséges elvére, ha a belügyminiszter abbeli akaratát keresztül viszi, hogy a hözigazgatás a bíráskodással ismét összekevertessék. Közöljük szórói-szóra a magy. kir. belügyminisztérium részéről Szabadka szabad királyi város közigazgatásához 129/11. sz. a. érkezett leiratát. »Szabadka szabad királyi város közigazgatási bizottságának legközelebb egy a belügyminisztériumban folytatott tárgyalás alkalmából tudomásomra jutott, hogy a szabadkai községi biróság, az Azienda osztrák-franczia biztositó-társaság felperesi-égé alatt Gara, Bezdán, Stanisits és Eelső-Szentiván községi több lakos ellen biztosítási díj iránt inditott perekben Ítéleteket hozott és végrehajtásokat rendelt el. A szabadkai községi biróság túllépett hatáskörén, midőn a szóban forgó biztosítási díj iránt indított perekben ítéleteket hozott és azok alapján végrehajtásokat rendelt el, mert a biztosítási ügyek kereskedelmi ügyek lévén (1875: XXXVII. t.-c. 258. §. és 1881. évi 3269. I. M. E. rendelet 5. §.) a kisebb polgári peres ügyekben követendő eljárás alá az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdésénél fogva, semmi esetre sem tartoznak, továbbá, mert a most idézett törvénycikk 29. §-ának második és 41. §-ának első bekezdése szerint a biró ezen körülményt hivatalból tartozott volna figyelembe venni, végül, mert az 1877. évi XXII. t.-c. szerinti eljárásának ezen törvény 12. §-ának első bekezdésénél fogva akkor sincsen helye, ha a felek magukat mint a jelen esetben — ezen eljárásnak önként alá vetették. * Ezen rovatban, programniunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Ezenkivül a szabadkai községi biróság a helyi illetékesség szabályait sem tartotta meg, mert az 1*77: XXIÍ. t.-c. 15. §-a értelmében felperesnek a Gara, Bezdán, Stanisits és Felső-Szentiván községi lakosok ellen a k. p. pereket alperesek lakhelyének községi bírósága előtt kellett volna megindítani, nem pedig a szabadkai községi biróság előtt. Mindezekről a közigazg. bizottságot, tekintettel az 1S77. évi XXII. t.-c. életbeléptetése, végrehajtása s a kisebb polgári peres ügyekben követendő ügyvitel tárgyában a községi bíróságok számára kibocsájtott bel- és igazságügyminiszteri rendelet 7. íj-ában foglaltakra a szükséges intézkedések megtehetése végett ama felhívással értesítem, hogy a kérdéses kisebb polgári peres ügyekben eljárt községi birót, hivatkozva az 1877. évi XXII. t.-c. 87. §-ának határozmányaira komolyan figyelmeztesse, miszerint jövőre nézve hatáskörének túllépésétől tartózkodjék. A bizottság intézkedéséről i annak idején tüzetes jelentést várok. Budapest, 1886. évi január hó 14. A miniszter helyett Beniczky s. k., államtitkár." Tehát a leirat szerint a biztosítási ügyek feltétlenül kereskedelmi ügyek és pedig a kereskedelmi törvény 25*. £-a értelmében. Azonban mi s velünk minden a jogot legkevésbé értő ember a belügyminisztérium ebbeli enunciátumát törvényellenesnek tartjuk, mert az idézett §. negyedik pontja értelmében csakis a biztositások elvállalása képez kereskedelmi ügyletet. Egyébként felső bíróságaink ezt illetőleg már határoztak, mely szerint csak biztositások elvállalása képezvén feltétlen kereskedelmi ügyletet, ily ügyletnek a biztosítási szerződés csak a biztosítást elvállaló biztositóra, de nem egyszersmind a biztosítottra is tekinteendő. A belügyminiszteri rendeletből kitűnik, hogy a fenforgott esetekben a biztosítottak lettek perelve s mégis a kereskedelmi bíróságot mondja illetékesnek. Mondhatjuk, gyönyörű törvényismeret! De nemcsak évben árulja el a belügyminisztérium hibás törvényismeretét, hanem az egész leirat csak ugy hemzseg a törvénynemismerettől. Azt mondja ugyanis, hogy az 18í>7. évi XXII. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdésénél fogva a kereskedelmi ügyek semmi esetre nem tartoznak a kisebb polgári peres ügyekben vál j eljárás alá. Hát ez igy oda vetve igaz, csakhogy a törvény valóságos értelme az, hogy a községi biró előtt kereskedelmi ügyeket nem lehet indítani, de ebből nem következik, hogy ha a községi biró a per tárgyára illetékes és a követelő fél azon előnyéről lemond, miszerint ügyét a kereskedelmi biróság előtt megindítsa, ne volna jogosítva követelését az egyébként illetékes községi biró előtt érvényesíteni. Hogy példával illusztráljuk a felvetett kérdést. A. földműves vesz B. kereskedőtől 1<> frt értékű árúcikkeket. • Az árúk nem felelnek meg a kikötött minőségnek. A. visszaköveteli a kereskedőnek adott 10 frtot. Ki mondhatja, hogy jelen esetben, noha A. ügyét a kereskedelmi biróság előtt is érvényesíthette volna B. ellen, miszerint ugyanezen A.-nak ne volna joga a községi biróság előtt perelni ? Különben a belügyminisztérium ebbeli enunciatumának helytelenségét jogász előtt bővebben fejtegetni felesleges. Még csak a helyi illetőségre vonatkozó belügyminiszteri tévedést óhajtjuk kellő világosságba helyezni. Ugyanis azt állítja a belügyminiszteri leirat, hogy a kisebb polgári pereket alperesek lakhelyének községi bírósága előtt kell megindítani. Ez áll ugyan, de nem alkalmazható a fenforgott esetekre, miután a követelés alapját képező okiratokban a kötelezettség teljesítésének helyéül »Szabadka« lett kikötve s igy az 1877: XXII. t.-c. 15. §-ának 3. bekezdése értelmében a fenforgott pereket Szabadkán illetékesen lehetett megindítani. Nem-e joggal lehetett konsternálva a magyar nemzet akkor, a midőn a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat 54. szakaszát közigazgatási tisztviselőre akarta bizni a törvénykezés feletti felügyeletet. Hisz maga a belügyminisztérium is csak magánjogi törvényismeretének hiányáról tesz lépten-nyomon biztos tanúságot. * Bit cincáld L , isattaikai ügy-z'éct. Irodalom. VÍ. büntető eljárás kézikönyve. Irta : Foki (Folytatás és vége ) Ezután, elfogadva a tételt, »miszerint Európa ugy népeit, valamint culturája alapelemeit is, az árja népcsaládok bevándorlásával Ázsiából nyerte« : szerzőnk Európában nyomozza tárgya tovább fejlődését, s azt találja, hogy »az érzelem és képzelem túl-