A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 20. szám - Az elmebeteg bűntettesek és a büntetőjog. 1. r.

160 A JOG. Az írnokok és díjnokok, kik leírással foglalkoznak, fejenként vezetnek még egy jegyzéket a statisztikai adatok gyűjtéséhez (ügyv. szab. 69. §.), mely nemcsak a 14. pont alatt idézett rendelet I. pontja által előirt évi kimutatás egybeállításához, de tevékenységüknek időnként való kimutatásához is szükséges. E jegyzék feltünteti az általuk naponként, havonként, évenként letisztázott ügydarabok számát. V. Telekkönyvi iroda. A) A sorrend szerint első telekkönyvvezető (segédtelekkönyvvezető), mint irodaigazgató vezeti: 65. Magánosok és hatóságok által megrendelt bélyeges és bélyegtelen telekkönyvi másolatoknak, okmányoknak lajstroma. (Telekkönyvi rendelet 175. §. és 1880. június 26-án 1 s,( >r>S. sz. a. kelt igazságügym. rend. XXXI. §.) 66. Statisztikai előjegyzési könyv az előforduló birtokváltozás és értékfogalomról. (1864. évi február 9-én 296. sz. a. kibocsátott helytartótanácsi intézmény s 1876. évi 7,693. sz. a. kelt — a »Rend. Tárá«-ban hiányzó — igazságügym. rend. 67. Nyilvántartási jegyzék, melyből kitűnik, hogy mely ügydarab kinél van telekkönyvi bevezetés vagy tisztázás végett s az ügydarab mikor adatott a kiadóba vagy irattárba. A segédtelekkönyvvezetők ellenőrzésére okvetlenül szükséges. B) Iktató. 68. Iktatóköny v. (Ügyv. szab. I. függ. 2. §.) 69. Névmutató. (Ügyv. szab. 94. §. és I. függ. 1. §.) 70. J e g y z é k az önálló folyó ügyekről. (Ügyvédi szabályzat 69. §.) 71. Jegyzők a beadott felfolyamodásokról s a felsőbb bírósági határozatok minőségét kitüntető jegyzék. (Ügyv. szab. 69. §.) 72. A bírák részére kiszabott ügydarabok átadási jegyzéke. (Ügyv. szab. 93. és I. függ. 1. §.) C) Irattárnok: 73. Irattári sorkönyv. (1874. évi 37,648. sz. igazságügyminiszteri rend. ügyv. szab. 189. és 259. §-ok, I. függ. 1. §.) 74. Sürgetési napló. (Ügyv. szabályzat 196. és I. függ. 1. §.) 75. A bírák határnapos darabjainak beadhatásához nyilvántartási jegyzék. A szükség által indokolt. D) Kiadó: 76. Kiadókönyv. (Ügyv. szab. 259. §. és I. függ. 1. §.) 77. Kézbesítési jegyzék. (Ügyv. szab. 161. és 171. §-ok, 56. pont alatti rend. s ügyv. szab. I. függ. 1. §.) 78. Kézbesítési könyv a kézbesítő szolga részére. (Lásd 61. pont.) 79. Postakönyv az értékküldeményekről. (Ügyv. szab. 17tí. §. és I. függ. 1. §.) 80. Postakönyv a közönséges küldeményekről. (Ügyv. szab. 174. §. és I. függ. 1. §.) Ezenkívül a leírással foglalkozó Írnokok és díjnokok itt is vezetik a IV. alatti végén vezetett jegyzéket. Miután pedig a vezetésem alatti járásbíróságnál három biró (a járásbiróval együtt), egy aljegyző, két segédtelekkönyvvezető, négy irnok és négy díjnok van alkalmazva, kik közül a bírák a II. alattiakat mind külön-külön vezetik, az aljegyző mint vizsgálóbíró a rája bizott bűnügyekben a II. alattiak közül a 15., 17., 18., 20., 21. és 23. alattit vezeti, a polgári és büntetőügyi iktató minden biró és az aljegyző részére, a telekkönyvi iktató minden biró részére külön átadási jegyzéket (lásd 42. és 72. pont), minden leiró külön tevékenység-kimutatási jegyzéket vezet, kitűnik, hogy a 22., 23., 24. és 52. alattiakat, melyből annyi van, ahány ügy — nem is számítva: 115 m o n d d egyszáztizenöt darab jegyzék, lajstrom és számadás vezettetik! Sapienti sat. Ez az a sphynx, mely igazságszolgáltatásunkra nehezedik, ez fojt el minden életrevaló tevékenységet, ettől szabadítson meg mielőbb Szentgyörgyi ur. Az elmebeteg bűntettesek és a büntetőjog. Irta: Dr. HEIL FAUSTIN, kir. alügyész Budapesten. *V (Első közlemény.) Az >-elmebeteg bűntettesek« három cathegoriája különböztetendő meg: a) azok, a kik a bűnvádi eljárás tartama alatt esnek elmebetegségbe; b) azok, kik jogérvényes elitéltetésük után lesznek elmebetegekké ; c) azok, kik mint elmebetegek követtek el a büntetőtörvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekményt. Jelen sorainknak csak ez utóbbiak képezik tárgyát. A transcendentalismus hívei, melyeknek száma különben ép oly arányban, örvendetesen apad, mint a mely arányban a psychiatriai és az anthropologiai tudományok bámulatos haladást tanúsítanak nemcsak, hanem a jogászok s különösen a büntetőjogászok által is a büntetőjognak nevezett társadalmi tudományban nélkülözhetlenségük felismerése mellett értékesíttetnek, a transcendentalismus hivei, mondjuk, a fennebbi harmadik cathegoriába sorolt szerencsétlenekre vonatkozólag a bűntettes elnevezést kifogásolhatják. Mely viszont egészen természetesnek s helyesnek ismertetik el azok által, a kik a bűntettben nem látnak mást, mint antisocialis társadalom-ellenes tüneményt, mely ellen ép társadalom-ellenes voltánál fogva a társadalom önfentartási ösztönénél fogva, mint a létérti küzdelem nagy törvényének alávetett organismus — és pedig szükségszerűen, ép ugy, a mint szükségszerű a bűntett — reagál ; s azon körülmény, hogy a tettes elmebeteg, nem magára a társadalmi reactiora (büntetőjog, mint társadalmi functio), hanem csak annak módjára gyakorol befolyást. De az elvi álláspontok különbféleségét bátran hagyhatjuk figyelmen kívül. Az elnevezés kérdését egyszerű nomenclatura kérdésének tekinthetjük, mely mindenkinek elvi álláspontját érintetlenül hagyja s mely mellett az elnevezés elfogadása bizonyos elvi consequentiák elfogadását nem involválja. Verba valent sicut nummi. Az elnevezés mellett tehát megmaradhatunk, annyival inkább, minthogy ezen megjelölés a kérdésben forgó szerencsétlen egyénekre általánosan használtatik. így a németeknél: »verbrecherische Irren« ; az olaszoknál: »pazzi criminalk; a franciáknál: »fous criminels ; az angoloknál: »criminal lunatics« stb. A magyar btkv. 76. §-a s egyetértésben az egész civilisált világ büntetőtörvénykönyveivel (a fogalom mindenütt ugyanaz, csak a fogalommeghatározás különböző; a magyar fogalommeghatározás, mint a legjobbak egyike el van ismerve) akként intézkedik : »Nem számitható be a cselekmény annak, a kinek elmetehetsége meg volt zavarva«. stb. Ennélfogva azon pathologiai állapotban, melyet genericus elnevezéssel »elmebetegségnek« mondunk, elkövetett oly tett miatt, mely objective a btkvbe ütköző s így »büntetendő cselekményt« képezne: bűnvádi eljárásnak helye nincs. Az elmebeteg s annak folytán be nem számitható egyén bűnvádi eljárás alá nem vonható; a megindított eljárás a beszámítást kizáró ok megállapítása esetében megszüntetendő, s illetve a be nem számitható elmeállapotban levő vádlott felmentendő. A büntetőtörvény ezen szerencsétlenekre ki nem terjed. Es ez a btkvek által elfogadott büntetések szempontjából, a melyek épen szellemi tehetségeinek birtokában lévő, ép elméjű embert — compos sui — mint cselekvő alanyt tételeznek fel, ép oly természetes, mint indokolt. Az örökre eltűnt idők barbár tudatlanságaiba való visszaeséssel azonos volna, az elmebetegek ellen halállal, fegyházzal, börtönnel eljárni akarni. Ily visszaesés veszélye, a civilisatio mai fokát tekintve, mely — az emberiséget culturalis s tudományos állapotában bármennyire hátravető szellemi forradalmak lehetőségét feltételezve is, — egészen többé meg nem semmisíthető, teljesen kizártnak mutatkozik. Nemcsak. De az emberi cselekményeknek, a metaphysicai speculatiok békóit lerázó s a jogtudományban e speculatiok szülte rideg formalismussal mindinkább szakító, tisztán természettudományi, anthropologiai s a szellemi tüneteknek psycho-pathologiai felfogása s ezen természeti tudományoknak folytonos haladása legjobb biztosítékot