A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 20. szám - Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából - Adalék a csődperek lebonyolításához

A JOG. képez az e téren előfordulható, sőt tényleg —• fájdalom — előforduló, ámde nem az elv félreismerésére, hanem egyesegyedül s kizárólag a psycho-pathologiai állapotnak fel nem ismerésére visszavezethető tévedések ellen. Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából. Irta: KAPLANY GÉZA, erzsébetvárosi törvényszéki biró. A szász-sárosi 207. sz. tjkvben A -f 1—15 rsz. alatt foglalt, Salmen Paul (Tischlermeister) és neje Salmen Z ófia született Frank nevein álló ingatlanok közül az A -f 1—12. rsz. alat tiakból a Salmen Pált illető kétnegyed részre, mint főjelzálogra C 3. alatt a végrehajtási zálogjog azerzsébetvárosi kir. tvszék. mint telekkönyvi hatóságnak 1880. évi 1,144. számú meghagyása következtében 263 frt 80 kr. tőke, ennek 1878. december 1-től járó nyolc százalék kamata, 12 frt 34 kr. perbeli és 10 frt 60 kr. végrehajtáskérési költségek erejéig Stolz Sámuel riomfalvi lakos javára bekebeleztetett, egyetemleg a szász-sárosi 67. sz. tjkvben C 2. és a szász-sárosi 339. sz. tjkvben C 1. alatt alapított Schuszter Márton junior és neje Salmen Elisabeth tulajdonát képező ingatlanokat terhelő mellékjelzálogokkal Stolz Sámuel jelzálogos hitelező azonban 1881. június 10-én egy törlési nyilatkozatot állított ki, a melyben előadja, hogy fenébb bekebelezett követelésnek törlesztésére Schuszter Martin 243 frt 74 kr. ö s s z e g e t k i f i z e t e 11, a melynél fogva bele egyezik abba, hogy a zálogjog a szász-sárosi 67. és 339. számú ingatlanokról töröltessék. E nyilatkozat alapján, telekkönyvi tulajdonosok kérelmére a telekkönyvi hatóságnak 1,339. tk. 1881. számú meghagyása folytán a kérdéses zálogjognak törlése mindkét mellékbetétben C 3, illetőleg C 2. alatt bekebeleztetett; de ennek nyoma s'incs a szász-sárosi 207. számú főbetétben, holott C 3 alatt itt lett a főjelzálogjog alapitva. Ugyanazon a napon, mikor a fenebbi törlési nyilatkozat kelt, Stolz Sámuel jelzálogos hitelező egy engedményt állított ki, hogy Schuszter Martin az 1877. december 1-én kelt adóslevélben foglalt 263 frt 80 kr. követelésből még fenálló és a tőke, kamat és perköltségekkel együtt összesen 243 frt 74 krajcárt tevő összeget kifizette, miért is a telekkönyvi hatóságnak 1,144- tk. 1880. számú végzésével a szász-sárosi 207. számú telekjegyzőkönyben A -f- 1—12. rsz. alatt foglalt, Salmen Paul tulajdonát képező ingatlanokra bekebelezett zálogjogot Schuszter Martinnak a követelés behajthatóságaért való szavatosságvállalás mellett cedálja és megengedi egyúttal, hogy ezen engedménynek zálogjogi szavatossága láthatóvá tétessék (unter Haftung für die Richtigkeit der Forderung und gestattet gleichzeitig die grundbücherliche Haftenpfandrechtliche Ersichtlichmachung dieser Cession.) Ezen engedmény alapján Schuszter Martin kérte a zálog jogot 243 forint 74 krajcár és nyolc százalék kamata erejéig javára bekebeleztetni. A telekkönyvi hatóságnak 1,751. tk. 1881. szám alatt kelt meghagyása alapján a szász-sárosi 207. számú telekjegyzőkönyvben C 8 alatt a következő bevezetés történt: »Erk. 1881. augusztus 16. J. sz. 1,754. Medgyesen 1881. június 10-én kelt engedmény alapján, engedményező Stolz Sámuel javára C 3. alatt 263 frt 80 krajcár és járulékai erejéig bekebelezett zálogjogra, azon megjegyzéssel, hogy ezen követelésből csak 243 frt 74 kr. áll fen, a tulajdonjog. Schuszter Martin javára felül kebeleztetik.« Ez a tényállás. Erről az esetről akarok én most értekezni. Harminc év óta (Erdélyben 15 év óta) birunk telekkönyvekkel s ez intézményt még sem ismerjük eléggé. Nagyon sokszor a sötétben tapogatódzunk. Mert nem tudjuk : miként szerkesszünk egyes okmányokat? azokban milyen kifejezésekkel éljünk? mikor, hogyan és mit kérjünk ? Pizony van arra is elég eset, hogy a bíróság se tudja, miszerint egyes beadványokat mint intézzen el ? helyt adjon-e a kérelemnek vagy nem? s hogy mit engedhet meg mit nem ? Van elég, a ki azon is sokat eltöpreng, hogy a végzést milyen formába öntse? az elutasítást miként okolja meg? Hát még a bevezetések! Ezek tárnak még csak elénk rettenetes tarkabarkaságot. A tudatlansággal járó határozatlanság mellett a kapkodó ké ség, a folytonos önképzést, a tudománynyal lépést tartani igyekvő könyvbuvárlást fitymáló önhitt közöny, azok a telekkönyvi intézménynek testén titokban rágódó férgek, melyek ezen a vagyonbiztonság és közhitel számára emelt épületnek falait lassan* kint aláássák. A tudomány világával el kell oszlatnunk a homályt, föl kell ráznunk a lomha közönyt. De ez még nem elég. A telekkönyvi intézményt meg kell ismertetnünk széles e hazában; népszerűvé kell azt tennünk, hogy a nép ne csak ismerje, hanem szeresse is. A ki csak teheti: igyekezzék a telekkönyvi ismereteket a nép körében is könnyen érthető előadással terjeszteni és találó példákkal felvilágosítani. De hogy ezt biztosan és sikerrel tehessük: nekünk szak| embereknek, a kik erre hivatve vagyunk, megállapodott I nézetekre kell vergődnünk, hogy mindenfelé egyformán hirdessük a telekkönyvi tudomány igéit. Ezt a szerfelett óhajtandó célt pedig csak ugy érhetjük el, ha mi mindnyájan, a kik telekkönyvi ügyekkel foglalkozunk, birák, kir. közjegyzők, ügyvédek, telekkönyvvezetők és más bírósági hivatalnokok, községi és körjegyzők a telekkönyvi törvényeket és j rendeleteket s egyes adott esetekben azok gyakorlati alkalmazását tanulmányozzuk, szaklapokban közöljük, azokról — helyes vagy j helytelen — nézeteinket fesztelenül elmondjuk és ez által eszmecserét idézve föl, az eszméket tisztázzuk s ekként megállapodott nézetek és elvek létrehozásán s azok iránt közérdekeltséget gerjesztve terjesztésükön is fáradozni igyekszünk. Ily célból keresem én föl a »Jog« hasábjait most, ha szívesen fogadja, máskor is. A közölt esetre a következő megjegyzéseim vannak : 1. Az 1870. február ötödiki telekkönyvi rendtartás 107. §-ának téves felfogásából ezen széltében, hosszában elterjedt rossz szokás, hogy a felek adósleveleikben hitelezőik biztosítására akként engednek zálogjogot, miszerint egyes földrészleteket kapkod[ nak ki különböző telekjegyzőkönyvekbeli birtokaik közül. Ha már | most egy olyan birtokos, a kinek 3—4 telekjegyzőkönyve van, I hitelét többször veszi igénybe: ezen rosz szokású eljárás mellett telekkönyveit oly szövevényessé, oly nehezen érthetővé, sőt zavarossá is teszi, hogy még a szakértenek is nehéz rajta eligazodni; nem is emlitve azt, hogy egy eshetőleges sorrendi tárgyalás és j árfelosztás ily telekjegyzőkönyvek alapján mily vesződséges és kinos feladat! Nagyon helyesen cselekszenek tehát az adósok és ! hitelezők, ha akként egyeznek meg, hogy egy, vagy több telekjegyzőkönyvbeli, de mindig az összes, ugyanazon telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra engedtessék zálogjog. Ily módon könynyebb is az adósleveleket kiállítani; mert nem szükséges az — olykor rengeteg — rend- és helyrajzi számokat egyenkint a szerződésben is, meg a kérvényben is idéznünk, hanem tökéletesen elegendő, ha csak a telekjegyzőkönyvek számait idézzük. Például ekként: » . . . és beleegyezem, hogy a zálogjog 5,000 frt kölcsöntőke, ennek 1886. évi január első napjától járó nyolc százalék kamata s az eshetőleges perköltségek biztosítására 300 frt erejéig az X* községbeli 25,246, és 1,448. számú telekjegyzőkönyvekben i foglalt összes ingatlanaimra hitelező N. N. javára bekebeleztessék.« • Ennek az a haszna is van, hogy nem tesszük ki magunkat annak, j hogy egyik-másik földrészletre nézve, a rend vagy helyrajzi számoknak téves idézése vagy elirása miatt, elutasittassunk. Igen ám — j mondhatná valaki — csakhogy a telekkönyvi rendtartás 81. §. a) pontja világosan megkívánja, hogy »azon fekvőségek, melyekre I nézve a bekeblezés szándékoltatik, oly határozottan kijelöleudők, j hogy azonossága iránt kétség ne forogjon fen.« Már pedig a I gyakorlat ezt eddig ugy értelmezte, hogy legalább a helyrajzi I számokat idézni kell, mert csak az jelöli meg az ingatlanokat határozottan. Es a köztapasztalás is azt bizonyítja, hogy egyesek ugy, mint intézetek nem elégedtek meg a telekjegyzökönyvek számainak idézésével, hanem még a helyrajzi s legtöbbször a rend| számokat is idézték. (Folytatása következik.) Adalék a csódperek lebonyolításához. Irta : dr. KISS FERENCZ, budapesti ügyvéd. Ki szorul manapság azon tétel bebizonyítására, hogy statisztikai adatok nélkül helyesen adminisztrálni lehetetlen ? Es mégis, vajmi kevesen vonják le a gyakorlati élet mozzanataiból azon adatokat, melyek figyelembe vétele mellett bizonyára sok hiba