A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 19. szám - A férj ellen nyitott csőd joghatálya a nő vagyonával szemben. 2. r.

A JOG. Pedig a magyar igazságügy idült bajain csak ez segíthet. 1 liába való itt minden foltozgatás s tatarozgatás. Ide a feladat magaslatán álló átható, tervszerű reform kell! íme pl. hogy csak egyet-mást a legfőbbek közül emiitsünk : eljutottunk-e már odáig — pedig maholnap husz éve, hogy belekezdtünk — eljutottunk-e odáig, hogy a bírósági szervezet és terület-felosztás kérdését megoldottnak vagy csak elvben megállapítottnak is tekinthetnők ? Tudjuk-e, hogy a jövő szervezet súlypontja az egyesvagy a társas-, a vegyes- vagy a különleges bírósági szervezetben lesz-e?... Nem. Vagy van-e csak a jelenlegi szervezetnek is megfelelő s az egyes szervek helyes, gyors és ernyedetlen működését biztosító pragmatikánk? Nincs. Az, a mi van, egyébre sem alkalmas, mint hogy a szerencse-kergetést, a magasabb pártfogók után való járást segiti elő; a helyett, hogy a tanultság, munka s odaadás általi kitűnőségre való törekvést serkentené. Vagy megtaláltuk-e már útját — pedig szintén régen keressük — a folytonos, eredményes működés oeconomiájának: az úgynevezett ügykezelésnek ? Nem a legcomplicáltabb, erőt és időt pazarló s végre is csak parányi érdemleges eredményre vezető bureaucratismus-e, a miben leledzünk ? ... Bizonynyal igen. Olyan az, mint amaz ezer kerekű gép, a mi száz lóerővel, roppant zajjal zörög, pereg, zakatol, de minden mellékkerekének kilencszázkilencvenkilencszer kell körülfordulni, a mig a főkerék, a mi a tulajdonképi munkát teljesiti, csak egyetlen mozdulatot tehet előre. Hát az administratio? Hol van abban az egyöntetűség, az elv- és célszerűség ?... Nem mától holnapig való folytonos kapkodása s próbálkozása-e az, olyan közegek nek, a kik ahoz vagy nem értenek, mert nem szakmájukba vág, vagy nem rendelkeznek a kellő idővel és eszközökkel ? S mit mondjunk az anyagi és alaki törvényekről?!... íme itt van — hogy ismét csak a legfőbbeket említsük — a büntető törvénykönyv. Öt éve mult, hogy hatályban van. De kérdjük : végre is van-e hát hajtva ? ! Fennáll-e, él-e az a büntetési rendszer, a mely abban meg van írva ?... Korántsem ! Az ehez szükséges intézetek még máig is, legnagyobb részt hiányzanak. Ugy hogy az a törvény, a mint ma gyakorlatban van, nem egyéb, mint tökéletlen félrendszabály. Vagy lássuk a polgári törvénykönyv vajúdásait. Körülbelül tiz éve, hogy beszélik, hogy már készül. S látunk is ma egy, holnap más részletet belőle. Sőt hosszantartó enquettezések is folytak fölötte. De azért máig sem kész. S csak a jó isten tudja, mikor lesz kész. És ha majd eléljük is — a ki eléri — ezt a napot: valószinü-e az, hogy a három vagy talán négy műhelyben is készült munka használható, egyöntetű egész lesz ?! Vagy a polgári eljárás! Tudja-e valalaki, hogy az a két különböző tervezet, a mely közkézen forog, csakugyan törvényhozási célra van szánva? vagy csak olyan diogencsi hordógörgetés ? ... Aztán, melyik hát az a kettő közül, a melyik az igazságügyminiszter célzatait fejezi ki ?! Vagy itt van a büntető eljárási tervezet, a melyet egyszer már megenquetteztek s most épen bizottságilag revideálnak és redigálnak ; van-e olyan szakember, a tudós szerzőt sem véve ki, van-e széles ez országban, a ki abban az illusioban élne, hogy abból valaha törvény, sőt pláne jó törvény lesz ? Maguk a revisorok és corredactorok is auguri fentartásokkal térnek ki a munkájok eredményére vonatkozó minden kérdés elől. És mégis — ennek is már epen három éve — tovább enquetteznek; hintik a port a sóvárgó közönség szemébe. Es igy lehetne ezt folytatni egész a végtelenségig, az igazságügy egész területén. fogalmával hitegetheti az eddigi más súlyos fegyvert: a hogy azért zavarba, a Képzelhető-e már most, hogy a hol a baj ily általános, mélyen fekvő és idült, képzelhető-e, hogy ott alapos, mindent átfoglaló s minden izében következetesen keresztülvitt reform nélkül lehetséges a javitás s illetőleg javulás ? És képzelhető-e, hogy e nagy munkával járó nehéz feladatot egy — talán megint — csak ad hoc alkalmazott miniszter, sikeresen meg fogja oldhatni ? ! Nem képzelhető. Csak a ki megközelítő sem bir a bajnak s az orvoslás nehézségeinek : magát — s esetleg másokat is — azzal, hogy tatarozgatva elvadító rendszerrel, talán még újabb évtizedekig cl lehet húzni-halasztani a válságot. Nem lehet. Minden elmulasztott pillanat közelebb hozza és veszélyesebbé teszi azt. Es az eddig türelemmel várakozó közönség jól tudja, látja ezt. Türelme szakadófélben van. Csak nemrég, a legutóbbi költségvetési tárgyalások alkalmával igen figyelemreméltó jelenségeit láthattuk annak, a midőn az ellenzék oly épen nem kicsinylendő támadásra készült s tudvalevőleg csak is a beteg Pauler köztiszteletben álló személye iránti tekintetekből fegyverkezett le. Igaz, hogy van államunknak még egy betege is, a mely előtt szintén sok kéz elejti a beteg pénzügy. És mondogatják is gyakran, késnek a reformok, mert nincs reájuk pénzünk. Azonban ez megint csak azokat hozhatja kik nem ismerik behatóbban bajainkat. Bizony! a ro.sz törvény, terv nélküli tatarozás, célszerűtlen szervezet, munkabeosztás, visszás ügykezelés s tévesztett félrendszabályok egy fillérrel sem kerülnek kevesebbe, mint a jók. Sőt rendszerint épen ezek olcsóbbak. Az a milliókról szóló per, pl. a mit Londonban a mult hóban tárgyaltak s mintegy 160,000 forintjukba kerül a feleknek: még mindig olcsóbb uton ér véget, mint a mi legegyszerűbb pereink, a melyek évekig húzódnak s ezalatt a költség — gyakran — kétszeresen fö'ülmulja a per tárgyát. Tizenkét millió forint költséggel — mert ennyit emészt föl a mi justitiánk évenként — bizony többet s jobbat lehetne producálni, mint a mennyit a mi igazságügyi kormányzatunk eddigelé producált; csak alkalmas, termesztő erőt kell hozzá választani. S most itt az alkalom. Üresen áll az igazságügyéri zsölye. A magyar igazságügy reputatioja, jövője nevében kéljük hát azokat, a kiktől függ : válaszszanak végre-valahára e helyre olyan férfit, a ki befejezett szakképzettséggel, önálló alkotó erővel, bajaink s szükségleteink teljes vegye kezébe ez elárvult ügyet s tervszerűleg, egész odaadással mostoha sorsán javítani. Szóval: ?mitte sapientem !...« Csak segíthet gyökeresen igazságügyünk bajain viszonyain k, ismereté v e 1 átgondolva, igyekezzék ez, egyedül ez Más, ha száz millióra emeljük is a költségvetést, nem segit soha. férj ellen nyitott csőd joghatálya a nő vagyonával szemben. lila : ONACIU SÁNDOR, brassói kir. törvényszéki biró. \ (Befejező közlenvíny.) Ily ellentétes rendeletek mellett nem csoda, hogy a gyakorlat ingadozó volt és még az fog lenni, miután a hivatolt döntvény e tekintetben nem szab irányt. A biró tehát ezentúl is minden ily concret esetben az előadott bizonyítékok alapján hol az egyik, hol a másik irányban fog i eljárni és ítélni, miután egyike sem kötelezheti ezen rende! leteknek, nemcsak mivel ellentétesek, de mert az 1869. évi I IV. t.-cikk 19. §-a szerint a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetben a biró itél. A nő vagyoni illetőségének egyszerű bevonása a férj