A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 19. szám - A férj ellen nyitott csőd joghatálya a nő vagyonával szemben. 2. r.

152 A J OG. csődtömegébe gyakorlatilag nehéz és majdnem lehetetlen; mivel a hivatolt rendeletek keletkezése óta jogfejlődésünk nagyot ha'adt; a nő — a szász földön is — minden magánjogok megszerzésére képes, szenvedő váltóképességgel bir, önállóan kereskedelmet űzhet s következőleg neki, mint önálló jogi személynek mások irányában kötelezettségei vannak s felmerül azon kérdés, hogy ezen kötelezettségek mily megoldást fognak nyerni a csődtömeggel szemben ? Továbbá azóta behozatott a telekkönyvi intézmény, mely szerint a nő is szerezhet telekkönyvi tulajdont s ezen kizárólagos tulajdonra harmadik személyek telekkönyvi jogokat szerezhetnek, a kik érzékeny jogi sérelmet szenvednének, ha a csődtömegre lennének utalva jogaik érvényesítésével. Kp azért gyakorlatilag nagyon ritkán vonatott be a nő vagyona a férj csődtömegébe és csak akkor, mikor a közösség az általános jogi elvek szerint is annak volt tekintendő, p. o. közös szerzeményi javaknál. Gyakorlati szempontból fontos azon kérdés eldöntése, hogy ha már a nő vagyona is bevonandó a csődtömegbe, mikép történjék ez, a leltározás alkalmával e hivatalból a törvény erejénél fogva ? vagy a csődtömeg peruton követelje a nő vagyonilletősége bevonását. Legcélszerűbb minden tekintetben az első eset volna; de az eddigi gyakorlat szerint a második eset alkalmaztatik és concret esetekben a m.-vásárhelyi kir. itélő tábla is igy határozott. Az eddig mondottak vonatkoznak a csődnyitáskori vagyonállapotra nézve. Fontosabb azonban ennél azon további kérdés megvitatása és annak megállapítása, hogy a csőd tartama alatti szerzeménye a nőnek szintén bevonandó-e a csődtömegbe a communio bonorum elvénél fogva s ha a férj csődje megszüntetése után a nőnél vagyon fedeztetik fH, alkalmazható-e a törvény 237. §-a? A kir. Curia egy concret esetben a nőnek, férje csődtartama alatti szerzeményét, mely a csődbe bevonatott, nem engedte kiszorittatni, a többi közt hivatkozván a 19. számú döntvényére és a vagyonközösségi viszonyra; következőleg elfogadta azon elvet, hogy a nő a csődnyitás után is a régi elavult törvények hatálya alatt, következőleg az azóta keletkezett törvényeken kívül áll. Alig mult el egy éve, a 19. számú döntvény és a hivatolt concretualis ítélet keletkezése óta s már is kisérletek tétettek, hogy a nőnek, a férj csődtömege alatti szerzeménye és a nőnél utólag felfedezett vagyon a férj csődtömegébe bevonassék s igy a kérdés megvilágítása ugy törvény, mint gyakorlat szerint igen kivánatos és érdekes. Nézetünk szerint az ily vagyonnak bevonása a csődtömegbe nem igazságos és törvény szerint sem lehet indokolni, gyakorlati szempontból pedig a legtöbb esetben lehetetlen is. És ha be is vonatik, a csődtömeg ez által vajmi keveset szaporodik, míg a nő és vele egy család existentiája tétetik tönkre; mert a költséges perlekedés — mint tapasztalatból tudjuk — felemészti a per extractumát, minek folytán a tömeg nem nyer; ellenben a nő mindent elveszít. A nőnek, a férj csődtartama alatti szerzeménye nem vonható a csődtömegbe azért, mert ezt egy tételes törvény sem rendeli; a vagyonközösség pedig a csődnyitás által és a közös vagyonnak a csődhitelezők kielégítésére fordítása által ép ugy megszűnik, mint megszűnik az egyik házastárs halála, vagy pedig a házasság felbontása által. A vagyonközösségből! azon jogi következtetés, hogy az mindaddig tart, míg a házassági kötelék fennáll, igen túlhajtott és a nővel szemben igazságtalan és annak alkalmazására el lehet mondani, hogy : summum jus, summa injuria! Ezen felfogás ellenkezik az általános jogelvekkel és a gyakorlati eljárásban nem érvényesíthető. Állításunk bebizonyítására hozunk fel egy gyakorlati I példát, egy concret jogi esetet. Égy folyamatban levő csődI ügyben a tömeggondnok és a csődválasztmány nyomára jön annak, hogy a közadós neje, ki férjével a szász jog szerinti vagyonközösségben van, vagyis 1853. szeptember 1-je előtt | lépett házasságra, vagyonnal bir, mely vagyon egy üzletből I áll s kérik, hogy ezen vagyon a férj csődtömegébe vonassék | be. Ha ezen kérésnek hely adatik és a nő üzlete leltározI tátik, akkor a jogi kérdések egész özöne merül fel és oly jogi bonyodalom fog előállani, hogy a 30—35 év előtti rendeletek útmutatása szerint abból vajmi nehéz lesz kivergődni. Ugyanis a nő, mint akármely más jogi személy, iparjogosítványt eszközölt ki magának s ennek alapján üzleti cégét a kereskedelmi cégjegyzékbe beiktatta s mint önálló kereskedő folytatja üzletét. Mint üzlettulajdonosnak, hitelezni is vannak s most az a kérdés, hogy ha vagyona bevonatik férje csődtömegébe, az ő hitelezői mily viszonyban fognak állani a férj csődtömegével ? Jelentkezhetnek-e ott, mint csődhitelezők vagy nem ? Szigorú jogi következtetés szerint: nem, mert a csőd a férj ellen van nyitva és ők annak nem hiteleztek. Vagy pedig a nő hitelezői előbb ki fognak elégít | tetni és csak a mi fent marad, megy a csődtömegbe, mert világos, hogy ezek kárba nem maradhatnak? Törvény szerint ez sem lehetséges, mert akkor a nő is csődbe jönne, azt pedig senki sem kérte; már pedig a csőd csakis a közadós vagy a hitelezők kérése folytán nyitható meg. (Csődtörvény 82., 83. és 84. §-ai.) A nő a leltározás előtt — tehát vagyona bevonása előtt — oly ügyleteket köt, melyek szerint vagyonát elidegeníti. Kérdés, hogy az ily ügyletek a csődtörvény 26. és következő §-ai szerint megtámadhatók-e ? Bizonyosan nem, I mert ő nincs csőd alatt és a csődtörvény, mint kivételes | törvénynek ezen intézkedései, csakis a közadós által kötött ügyletekre alkalmazhatók. Két főesetet hoztunk fel — de lehetne még többet is felhozni — s hiszszük, hogy eléggé kimutattuk, hogy ugy törvény, mint gyakorlat szerint is nem helyes és nem igazságos, hogy a nő vagyona, a mit a csődnyitás után szerez, férje csődtömegébe bevonassék. Ezen régi intézmény most semmikép sem illeszthető be codificált, modernebb jogi intézményeink közé, a nélkül, hogy harmadik személyek jogai ne sértetnének Már pedig minden birói intézkedésnek és eljárásnak olyannak kell lenni, hogy mikor egyiknek igazságot szolgáltat, másnak jogtalanságot ne okozzon. Az eddig felhozottak indokolják azt is, hogy ha a férj csődjének befejezése után fedeztetik fel vagyon a nő birtokában, I arra nem alkalmazható a csődtörvény 237. §-a, mert a már ! emiitett bonyodalom állna elő. A tételes törvény és ezen alapuló birói intézkedésnek I olyannak kell lenni, hogy azt büntetlenül kijátszani és í hatálytalanná tenni ne lehessen. Már pedig azon elfogadott intézkedést, hogy a nőnek a csőd alatt szerzett, vagy még szerzendő vagyona is bevonassék férje csődtömegébe, nagyon egyszerűen törvényszerű módon lehet hatálytalanná tenni. A nőre örökség vár s a csődhitelezők alig várják, hogy az valósuljon s a nő vagyonát a csődtömegbe bevonhassák. A nő büntetlenül, törvényes uton megsemmisíti reményüket, j habáraz örökséget el is fogadja. Az örökség átszállása előtt elvál férjétől törvényesen s egy pár nap múlva újból összekelnek törvényesen s a vagyont megszerzi ezen második házasság alatt, mikor közte és férje közt már nem áll fenn az 1853. sept. 1-je előtti házasság és következőleg nincsenek a volt szász statútumok szerinti vagyonközösségben. Ezen vagyont senki sem támad[ hatja meg most, sem a régi rendeleti törvények, sem pedig I a hatályban levő csődtörvény alapján. Hogy tarthatlan az oly jogi nézet, a melyet igy egy| szerűen és törvényes uton ki lehet játszani, világos; miből