A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - A telekkönyvi novella. 2. r.

148 A JOG. lapban a panaszt a fölött, hogy az ügyvédek stylusa az utóbbi évtizedekben mennyire romlott s hogy manap valóságos üzletstylus már s szárazságra nézve a »számlák« stylusát megközcliti. Hogy azonban e panasz csak némely ügyvédekre nézve jogosult s ma is vannak — kivált nálunk a provincián — dicséretes kivételek, — ennek igazolásául bátor vagyok egy részt, Cz István ügyfelünknek D. . . . István felperes elleni perében felperes által adott végiratból ide iktatni. A dicséretet érdemlő kivétel — melynek az eredetivel való szórói-szóra egyezéseért jót állok — a következő: »De nem oda Buda ! Mert hát ezen bizonyára valamely idegen ajkú nemzettől tökéletlenül ellesett furcsa szándéka, hazai törvényeink és a törvényes szokás szellemével, valamint fentebb idézett magyaros zamatú beismeréseivel szemben soha sem leend ellenem éivényesithetö — keresztül vihető; — miről majd akkor győződend meg alperes, ha imént rajzolt — viszonválaszában is hangsúlyozott — kificamodott szándékának visszarettentő torzalakját nagyon is hígra eresztett amalgamájával össze-vissza maszatolt s önhitt gyönyörének kéjes élvezhetésére minden szellemi rugékonytalanságának felhasználására összetákolt s szembetünőleg fonákul felállított tükrének rendetlenül szerte áradó sugarai, a hozandó igazságos ítéletben varázsolandják majd vissza mámoros szemei elé.« Ügyvédek az angol képviselőházban. Kíváncsiak vagyunk — igy ir a »Law Times« — mi lehet inditó oka annak, hogy annyi ügyvéd a képviselőházba jutni törekszik. Azon régi axióma, hogy a politikai pálya útját egyengeti az előléptetésnek, már réglejárta magát (De biz nálunk nem. Szerk.) Vessünk csak egy pillantást a bírói karra és azt tapasztaljuk, hogy vajmi kevés tagja a törvényhozásnak jutott ezek sorába. Mindezt tekintetbe véve, meglepő, hogy annyi régibb és fiatal ügyvéd annyi idejét és pénzét költi egy képviselői mandátum elnyerésére. Mindannyit vagy a túlságos érdeklődés a közügyek iránt, vagy azon gondolat vezérelheti, hogy a képviselői állás kitűnő ajánlólevél magánérdekeik előmozdítására. Van azonban a dolognak egy másik, komoly figyelmet érdemlő oldala is. A hivatásnak rendes és gondos betöltése naprólnapra összeférhetlenebhé válik a nyilvános szerepléssel a képviselőházban és nehezen bírjuk elhinni, hogy a fiatal ügyvéd képes legyen mindkét hiyttö -ár-k eleget tenni. A következmények tehát reá nézve csak kedvezőtlenek lehetnek. A régibb ügyvédről szólani sem akarunk. A jogkereső közönség csakhamar arra a gondolatra fog jutni, hogy ügyvédi hivatásának ezek egyike sem tud megfelelni és másokhoz fog fordulni, kik nem tagjai a képviselőháznak. Valóban, ha ezen közleményt nem találtuk volna a Law Times 2231. számában azt kellett volna hinnünk, hogy az egész kizárólag magyar lapban és a magyar viszonyokra vonatkozólag látott napvilágot. A magyarországi kir. közjegyzők egyletének emlékirata a törvényhozáshoz >a telekkönyvi betéteknek, a földadókönyv és az állandó kataster adataival megegyező szerkesztéséről és a telekkönyvi rendeletek pótlásáról és módositásárók szóló törvényjavaslatiránt. (Folytatás.) A jogszerző ott, hol nehézség fen nem forog, alig számba vehető kivétellel a jog telekkönyvi keresztülvitelét valóban ki is eszközli ; a közönség közönye a telekkönyvi intézmény iránt, okulva a szerzett tapasztalatokon, többé nem általános s az aligha létezik. Csak ott nem eszközli ki a jogszerző a jog telekkönyvi keresztülvitelét, a hol azt a fenforgó nehézségek miatt (hiányos okirat, nem a telekkönyvi tulajdonostól származó szerzés) nem teheti; ezen nehézségek megszüntetésére pedig a törvényjavaslat idézett szakaszaiban foglalt intézkedések egyáltalában alkalmatlanok. Az elfogulatlan biráló nem zárkózhatik el annak felismerésétől, hogy a törvényjavaslat azon célját, nnelynél fogva biztosítani kívánja azt, hogy a tényleges állapot a telekkönyvi állapottól huzamosbb időre el ne térjen« csak ugy érhetni el, ha az ingatlanoknak öröklés utján való átszállására bizonyos korlátokon belül a kötelező hagyatéki eljárás, az ingatlanoknak élők közt való átszállására pedig a közokirati, legalább pedig a hitelesítési kényszer hozatik be. Bármely más a kitűzött cél elérésére célzó intézkedés minden körülmény között csak hiányos és alkalmatlan félrendszabálynak fog bizonyulni, holott a kötelező hagyatéki eljárás, illetve a közokirati vagy hitelesítési kényszer egyedül alkalmas mindazon okok megszüntetésére, melyek a két állapot közt az ellentétet teremtik és okozzák. A kötelező hagyatéki eljárásra nézve, minthogy az a jelen törvényjavaslat keretén kivül esik, itt csak az eszmének megpenditése foglalt helyet. Az ingatlanoknak élők közt való átszállására nézve maga a miniszteri indokolás beösmeri, hogy a szakkörök a közokirati kényszert feltétlenül ajánlották és hogy a hitelesítési kényszert: azon minimumnak jelentették ki, melynek hiányában valódi telekkönyvi reformot nem is képzelhetni. Valóban céltévesztett volna a közokirati, illetve hitelesítési kényszer érdemében kimerítő fejtegetésekbe bocsátkozni. Mit lehessen a dolog érdeméből vett érvek alapján felhozni akkor, a midőn a miniszteri indokolás a szakkörök véleményének mellőzését azzal kívánja mentegetni »mert — úgymond — ezen vélemény a közönségnél (?) általában viszhangra nem talált, miután az ügyvédség érdekeit sértve látta« ? Mintha bizonyára valamennyi társadalmi osztály érdekeinek kielégitése volna azon egyedüli cél, melyet a törvényhozásnak alkotásai körül megközelíteni kellene ? Az állam, mely telekkönyvei számára a közhitelességet veszi igénybe, tartozik mindazon intézkedéseket életbe is léptetni, melyek ezen közhitelességet biztosítják és kétségtelenné teszik. A telekkönyvi intézményt uralgó publicitási elv közokirati, illetve hitelesítési kényszer hiányában mindenkor csak egy nagy valótlanság marad. Vájjon megegyeztethető a publicitás elvével a magyar telekkönyvi rendelet 150. §. rendelkezése ? A törvényjavaslat 72. §. bizonyos tekintetben ugyan segiteni kíván ezen anomálián, de újból csak félrendszabálylyal, mert az ajánlt óvszert a telekkönyvi végzés kézbesítésére alapítja: holott köztudomású, hogy nálunk a telekkönyvi végzések kézbesítése oly gyarló és hogy az oly kevéssé hordja magában a teljes szabályszerűség jellegét, hogy egyenes könnyelműségnek kell declarálni, ha a kézbesítés megtörténtével oly nagy horderejű következmény köttetik egybe, mint a minőt a javaslat a kézbesítéssel egybekötni kiván. Ha a telekkönyvi rendelet 150. §. a jogszerzőre nézve tartalmaz az előbbi birtokos érdekében folytonos veszélyt, a javaslat li. §. a jogszerző érdekében a telekkönyvi birtokost teszi ki, még pedig még nagyobb veszélynek. Csak a közokirati, illetve hitelesítési kényszer tekintethetik e részben is azon egyedüli intézkedésnek, mely a két ellentétes érdek összeegyeztethetésére szolgál és mely a publicitási elvet a maga jogaiba juttatni engedheti. (Folyt, köv.) Curiai és táblai értesítések. Beregszász. R. G. Friedmann J. és tsai név alatt a kérdett ügy nem található, hanem van egy Steuer J. és tsai — Munkács város ügy (.3,205 frt 82 kr. ír.), mely 2187/8.5 sz. a. Süteőnek osztatott ki. — Hiid-Szt.-Mihály. F. I. A f. k. özv. Zichermann L-né — Pollák E. ügyben a T. ápr. 23-án vu. a felebbezést ; özv. Zichermann I.-né — Pollák M. és tsai ügy még n. j. a C.-hoz. — Debrecen. Dl*. K. S. Ad 7. Di\ Kardos — Rechnitz F. B. ügy nem található, hanem van egy Hajdú Gy. — Rechtnitz F. B. ügy s ezt már a C. is elintézte; ad 8. Takács F. — Wein D. csödt. ügyet a T. hh. ; ad 9. és 10. dr. Schvarcz I. és Harsányi G. és tsai b. ügyek még nem jöttek fel; ad 11. Krammer J. I). ügye érk. L1970/86 sz. a., n. e., eld. Zoltán,; ad 12. Schvarcz M. b. ügyét a T. hh. A többiről jövő számban. — Déva. Dr. B. J. Ad 1. id. Moldován Gy. — Sonnenfeld és Schwartz ügyet a T. rend. ; ad 2. Kádár I. — Kádár Gy. és S. érk. 32 7 86 sz. a., n. e., eld Guda. — Galántrt. Dr. N. M. A f. k. Back K. — Földváry ügyet a T. ü. k. — Gyöngyös. H. J. Ad 1., 2. és 3. J.óc.y — Koós, Pozsár—Ficzek és Oros M. és neje -— Vass M. ügyek még elintézetlenek; ad 4. Épugy a Kaszap csődügy is; ad 5. Halász A ~ Nemoda I. ügyet a T. ápr. 28-án rend. ; ad 6. Pethő Sándor b ügye még n. j. a C. hoz. — Illava, H. ff. Leimdörfer A. — Kácser J. és tsai érk. 17">27,86 sz. a., n. e., eld. Hlavács. — Kalocsa. Dr. M. V. Ad 1. Ba J. és tsai — Csermák J. ügyet a C. mv. ; ad 2. Kovács P. és J. b. ügy még n. j. a C.-hoz. — Köttse. M. I. Ad 4. Volny — Ungár S. ügyet a T. mv. ; ad 5. Horváth Gy. — Arany B. érk. 5419 >/85 sz. a., n. e., eld. Halmágyi. — LiptóSzt.-MiklÓS. Dr. S. N. Jövő számban értesítjük. — Makó. W. K. Csipkár A. — Csipkár P. és t. érk. 2394/86 sz. a., n. e., eld. Czorda — Módos. V. E. A K032 —3/85 sz. ügyeket a C. fo. — Mosón. A. Gy. Kesztl M. és neje — Kesztl P. ügyet nem találhattuk; kérjük a felterjesztő 1-sö bíróság postakönyvében megnézetni egész pontosan, hogy mely napon terjesztetett fel és mily szám alatt ; igy talán fellelhetnők. — Nagy-Decskerek. S. 1). Mult számunkban adott értesítésünk özv. Csirisan T. és tsai — Szubu A. és J. ügyre vonatkozik ; ez intéztetett ugy el, mint irtuk. — Ó-Decse. Dr. V. Á. Értesités jövő számban. — Pozsony. Dr. D. í. Ad 6- Hellmann K. — Temesvár város ügy érk. 12554,86 sz. a. ; ad 7. Landauer és Weidmaa — Szarnék R. érk. 13856/86 sz. a. ; ad 8. Ugyanazok — Pollák S. érkezett 13857/86 sz. a.; ad 9. Ugyanazok — Spitzer S. érk. 13858/86 sz. a.; mindezekben előadó Horváth Kálmán és mind elintézetlen; ad 10. H, Schwitzer & Söhne — Friedmann I. polg. ügy még n. j. fel. — Siklós. Sz. I. Bilitz Hermán csődügye érk. 1187/86 sz. a., n. e., eld. Fábry. — Sz. K. Kulin J. — Kulin J. ügyet csak nem találhatjuk. — Szeged. K. K. Az i: 39/86 és 6639,86 sz. ügyek a T.-án még elintézetlenek. — SzeniC. Dl*. T. F. Novotny A. és tsai — Geyduschek M. és tsai ügyet a T. hh. — Szepes-Ófalu. Dr. K. I. Jurgovan Szova E. — Radeczky R. ügyet és ugyanez ügyben a birság ellen tett felfolyamodást a T. hh. — Temesvár. S. B. id. Hans F. és tsai — özv. Hans T. érk. 1(3653/86 sz. a., n. e., eld. Kiszely. — Versec. Dr. S. K. Ad 23. Glückmann A. — Mayer J. érk. 13120/86 sz. a., n. e., eld. Szily; ad 24. Wirth M. — Slimak Á. érk. 13422/86 sz. a. n. e., eld. Guda; ad 25. Getlmann A. — Milleker V. és t. érk. 13423/86 sz. a., n. e., eld. Stefanidesz ; ad 26. Bader A. — Somnicr F. és t. érk, . 13424/86 sz. a., n. e., eld. Orosz; ad 27. Verseci tkptár — Miloschevits D. és t. érkezett 14338/86 sz. a., n. e., eld. Oeffner; ad 28. Kohn E. — gr. Karácsonyi G. ügy még n. j. fel. — Zsombolya. W. <». Uri P. — Augusztin G. érk. 492^4/85 sz. a., n. e., eld. Fényes. Rövidítések : f. k. = figyelemmel kisért; T. = Tábla; C. = Curia ; n. e. = nincs elintézve; eld. = előadó; n. j. = nem jött; p. = polgári; v. = váltó; b. = büntető; ker. = kereskedelmi; érk. = érkezett ; hh. sas helybenhagyólag intézte el; mv. = megváltoztatólag intézte el; rhh. = részben helybenhagyólag intézte el; rmv. = részben megváltoztatólag intézte el , fo. = föloldólag intézte el; rend. = rendelvényileg intézte el = pótlás végett vissza; ms. — megsemmisítette; vu. = visszautasította; h. n. a. = helyt nem adott; ü. k. = ülésen kivül intézte el. Szerkesztői üzenet. G. P. Kisvárda: Az illetéki díjjegyzék 13. értelmében 2 frt állandó illeték jár a kérdéses esetben. tételének 14. pontja Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-rés7vény-társaság <-nál. (Hold-utcza 7. szám.i