A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - A telekkönyvi novella. 2. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 18. számához. Budapest, 1886. május 2-án. Köztörvényi ügyekben. 1. Valamely bekeblezett követeléssel terhelt ingatlannak jelzálogos tulajdonosát — mintán ő saját személyében elégtétellel nem tartozik — nem lehet a bekeblezett követelés megfizetésére végrehajtás terhe alatt kötelezni. 2. Ha valamely ingatlanon bekeblezett követelés mellett a perköltségek biztosítására semminemű összeg bekeblezve nincs, ngy az ilyen ingatlannak jelzálogos tulajdonosa nem kötelezhető a költségekre vonatkozólag a végrehajtás tűrésére. * A deési kir. törvényszék (1885. március 21. 647. sz.) Mán Gábor ügyvéd által képviselt 13. Károly, mint B. Zoltán, Ilona és Klára kiskorú gyermekei törvényes képviselője felperesnek, Nagy Károly, utóbb dr. Mihályi Tivadar ügyvéd által képviselt K. Jakab alperes ellen 52 frt 25 kr. tökehátralék és jár. ir. perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteles eltűrni, hogy a csatáni 59. sz. tjkből A -f5. és 10. rsz. alól az ő nevére a csatáni 182. sz. tjkvbe 38. és 39. rsz. a. átvitt ingatlanok a felperes részére 52 frt 25 kr. tőke és jár. erejéig végrehajtás alá vonassanak, stb. Mert felperes által a keresethez mellékelt okiratokkal igazolva van, hogy a felperesi 550 frt követelés egyebek között a csatáni 59. sz. tjkvben A -j- 1 — 12. rsz. a felvett ingatlanokra zálogjogilag bekebelezve volt, hogy ezen 550 frt felperesi követelésből 400 frt törlesztetvén, a bekebelezett zálogjog 150 frt erejéig maradt érvényben; hogy ezen 150 frt hátralék tőke és járulékai megfizetésére egyenes adós G. Ivon és neje magukat birói egyesség által kötelezték, de ennek dacára 52 frt 25 kr. tőkét és járulékait nevezett egyenes adósok nem fizetvén meg, ellenük felperes kielégítési végrehajtást vezetett; a felperesi követelés azonban ennek folytán sem nyert fedezetet. Tekintve, hogy a bemutatott telekkönyvi kivonatok és alperes beismerése által az is igazolva van, hogy alperes a csatáni 59. sz. tkvben A -f- 5—10. rsz. a. ingatlanokat az ezen számú telekkönyvben foglalt ingatlanokra bekebelezve lévő terű egyetemleges átvezetésével szerezte meg és ezen terű a keresetlevél beadásakor is onnan törölve nem volt és végül tekintve, hogy a felperesi követelés kifizetve lenne és igy jelenleg nem állna fenn, alperes maga sem állítja; mindezeknél fogva alperesnek elmarasztalása a tkvi rendt. 118. §. b) pontja alapján indokolt és pedig minthogy a dolog természete szerint alperesnek jogában áll a felperesi követelést ki is fizetni és ez által a jelzáloggal terhelt ingatlanait a végrehajtás alá vonás alól mentesíteni, alperesnek elmarasztalását ilyen értelemben kellett kimondani és mert felperes sem keresetében, sem pedig sehol a per rendén nem adván elő, hogy a keresethez mellékelt és alperes által nem kifogásolt követelésnek járulékai miből állanak, felperes részére csak a kereseti tőkét lehet megítélni. Alpereseknek az újításra (novatio) és ebből kifolyólag a zálogjog megszűnésére alapított érveléseit mellőzni kellett, mert eltekintve attól, hogy az egyenes adósokkal létrejött birói egyesség által a felperesi követelésre nézve újitás nem történt; de különben * Lapunk 16. számához mellékelt »Jogesetek tárá«-ban közöltünk ehhez hasonló esetet, melyben azonban csak azon elv volt kimondva, hogy »ha a jelzálogi követelés mellett perköltségátalány is be van keblezve, ugy a jelzálogos tulajdonos nem marasztalható a perköltségekben.* Sajnálatunkat fejeztük ki, hogy a felső bíróságok kerülik az elvi álláspont elfoglalását ily kérdésekben és kifejtettük nézetünket, hogy a jelzálogos tulajdonost egyáltalán nem tartjuk kötelezhetönek a jelzálogi követelés költségeinek megfizetésében. Kifejtettük azt is, hogy egyáltalán nem tartozik ő fizetni, hanem csak tűrni, hogy a követelés kifizetődjék. Örömünkre szolgál, hogy e helyütt közölhetjük a fenti érdekes esetet, melyre egy kiváló telekkvi c u r i a i b i r ó, lapunk meleg pártolója, bennünket figyelmeztetett és mely esetben a Curia nemcsak teljes határozottsággal sanctionálja ama fenti fejtegetéseinket, de a perköltségek tekintetében még tovább menni látszik. A szerkesztőség. is a jelzálog a ptk. 469. §-a szerint csak akkor szűnik meg, ha az a nyilvánkönyvből kitöröltetett. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1885. okt. 9. 3,516. sz.): A kir. tszék akként változtattatik meg, miszerint alperes köteles a kereseti 52 frt 25 kr. tökét. . . felperesnek megfizetni, vagy pedig ellenkező esetben tűrni, hogy a csatánt 182. sz. tkjkvben 38. és 39. rsz. a. saját nevén előforduló ingatlanok az érintett 52 frt 25 kr. erejéig végrehajtás alá vonassanak, stb. Indokok: Tekintve, hogy a kereseti és alperes által nem kifogásolt okmányok által minden kétséget kizárólag beigazolta azt, hogy a követelés alapjául szolgáló eredetileg 550 frt kölcsöntőkéről szóló kötelezvény a csatáni 59. sz. tjkvben A + 1—12. rsz. a. felvett birtokra jelzálogilag C. 1. 2. alatt bekebelezve volt, mert a hivatalból s a perfelvételi jegyzőkönyhez X. XI. 205/833. sz. a. zárt hiteles telekkönyvi munkálatokból kitűnik, miszerint alperes a per tárgyává tett 5. és 10. rsz. alatti birtokot a csatáni 59. sz tjkvből megvásárolván, a részére a csatáni 182. sz. tjkvből a C. 12. alatt felperes részére már megszerzett jelzálogi teherrel lett bekebelezve, mert felperes a keresethez mellékelt végrehajtási s vételárfelosztási végzéssel beigazolta azt, hogy a jelzálogul lekötött birtok többi részéből teljes kielégítést nem nyert, mert végre az alperes részről tett azon okoskodása, mintha ezen átvitt jelzálog létezni megszűnt volna, az ellenkező telekkönyvi állással szemben annyival kevésbé jöhet birói figyelembe, minthogy az általa vitatott újitás (novatio) egyáltalában létrejöttnek nem tekinthető, stb. A mag-y. kir. Curia (1886. márc. 31. 108. sz.): Mindkét bíróság ítélete részben megváltoztattatik és alperes köteles tűrni, hogy a csatáni 59. tjkvből ugyanazon község 182. tjkvbe 38. 39. sorsz. a. átvitt ingatlanaiból felperes az ugyanoda szinte átvezetett 550 frt jelzáloggal bizsositott tőke és járulékaiból még fennálló 52 frt 25 kr. tőkekövetelésre nézve .. . magát kielégíttethesse, stb. Indokok: Alperest a keresetbeli tőkekövetelésnek végrehajtás terhe alatt megfizetésére kötelezni nem lehetett, mert az csak a jelzálog birtokosa lévén, saját személyében elégtétellel nem tartozik. A keresetbeli tökekövetelésnek kielégítése végett a végrehajtásnak a jelzáloggal terhelt ingatlanokra vonatkozólag tűrésére alperest a II. bíróság által felhozott okoknál fogva az oszt. ptk. 443. §-a alapján kellett kötelezni, stb. Egyéb részeire nézve a II. bírósági ítélet indokainál fogva és mennyiben alperest az 55 frt 11 kr. költségek kielégítése végett a végrehajtás tűrésére nem kötelezte, különösen azért volt helybenhagyandó, mert azoknak biztosítására a zálogjog a 182. tjkvbe kifejezetten bekebelezve nincs, a nélkül pedig az alperesekre vonatkozólag a végrehajtás tűrésére nem kötelezhető. A perbíróság illetékessége a bíróságon kívüli ügyvédi díjak s költségekre vonatkozólag megállapítandó, midőn a hirőila:r ni-:állapitott költségeken kivül a per megkezdése, előmozdítása s befejezése körül felmerült díjai s költségeinek az általa képviselt fél általi megtérítését is követeli, mit követelni kfilönben jo?ositva van. A módosi kir. járásbíróság: Vuchetics Endre ügyvédnek J. Sándorné elleni IS frt 57 kr. ügyvédi munkadíj s jár. iránt indított sommás ügyében magát illetéktelennek tekintvén, a keresetet hivatalból \isszautasitotta; mert: részére bíróilag már 14 frt 67 kr. lett megállapítva s költségjegyzék szerint, mint ügyvéd, egyéb peres cselekményt nem végzett; tehát a perbíróságot igénybe nem veheti, hanem csak felének személyes bíróságát. A budapesti kir. itélö tábla: E határozatot megváltoztatta és a járásbíróság illetékességét megállapította; mert: tekintve, hogy az ügyvéd a reá bizott ügyben a már