A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 17. szám - Közös ingatlannak végrehajtása. Adalék a végrehajtási törvény 156. szakaszának értelmezéséhez

66 A JOG. észrevételeik megtételére meghiva és igy a törvény által előirt alakiságok megtartva lettek. A kártalanitás kérdésében pedig, tekintettel a szakértő bizottságnak 2 NB. alatt csatolt egyhangú s a 3 NB. alatt a helyi viszonyokkal indokolt véleményére, a thasi 40. sz. tkönyvben 240. hrsz. a. ingatlanokból kisajátítás alá eső 1,248 négyszögöl terület értékét az ezen határozat rendelkező része szerint 124 frt 80 krban; az ezen tkönyvi ingatlanoknak a csatorna általi elmetszése által előállott értékcsökkenését pedig F. Miklós birtoktulajdonos által észrevételeinél e címen és feltételesen, de igazolatlanul követelt 2,000 frt kárpótlási összeg megállapítása iránti kívánsága mellőzésével, ugyancsak a becslő-bizottság 2 NB. alatt csatolt véleménye alapján 120 frtban e birtokos javára s a kisajátító-társaság terhére megállapítani kellett. A kártalanítási összeg lefizetésére az 1881. évi XLI. törv. 59. §-hoz képest és a becslési s egyéb birói eljárás költségeinek viselésére 65. §-a értelmében a kisajátitó-társaság kötelezendő volt, ellenben a F. . . . Miklós által saját kiadásai fejében észrevételeinél 100 frtban a kisajátító terhére megállapittatni kért költsége ugyanezen törvény 60. §-hoz képest felszámolhatónak és megállapíthatónak nem találtatott; továbbá : A 60. §. nyomán kimondandó volt, hogy a jogerejüleg megállapított kártalanítási összeg lefizetésével a kisajátított terület a kisajátitó-társaság tehermentes tulajdonává válik. A birói határozat hozatalát a thassi 3. és 340. sz. tjkönyvben foglalt s V. György, V. Antal, illetve V. Ferenc és V. Menyhért tulajdonát képező ingatlanok és ennek fel- és beépitményeinek kártalanítására nézve mellőzni kellett, mennyiben a kisajátitótársaság részéről az 1884. év június 6-án folytatólag felvett jkönyvben bejelentve lett, miképezen érdekelt birtokosok és a kisajátitótársaság között minden igényekre nézve időközben magánegyezség jött létre. Mellőzendő volt továbbá a kisajátítandó társaságnak a hidak száma, azok felépítési költsége s a kisajátító társaságnak hozzájárulási arányának megállapítására vonatkozó s ez érdemben F. . . . Miklós birtokos által is saját érdekében előadott kívánsága, mert az 1881. évi XLI. törvény 33. §-a szerint mindazon igények felett, melyeket a felek a felhívott törvény I. fejezete alapján emelnek, tehát ugyanazon törvény L fejezet, 15. §-a szerint hidak előállításának kérdése feletti határozat hozatala is a törvényhatósági kiküldött bizottság, tehát nem ezen törvényszék hatáskörébe tartozik. Az érdekeltek értesítése az idézett törvény 55. §-a, a megállapított kártalanítási összegnek az összeírás illető rovatában, de ezen határozat jogerőre emelkedése utáni beiktatása az 58-ik §-on alapszik. A budapesti kir. itélö tábla (1885. szept. 11. 29,006. sz.): Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1885. dec. 29. 7,657. sz.): Mindkét alsóbiróság határozata megváltoztatik s F. . . . Miklós javára a megállapitott kártalanítási összegen felül a thasi 40. sz. tjkvben foglalt és a csatorna által ketté hasított birtokára való közlekedés céljából létesítendő ut és híd költségeként még 250 frt állapittatik meg ; m e r t: a midőn kétségtelen, hogy felebbező F. Miklósnak érintett birtoka e csatorna által két részre osztatik és a kisajátítási tervnek megállapításánál az azon két rész összekötése iránti gondoskodás figyelmen kivül hagyatott, egészen jogos a nevezett birtokosnak a kártalanítási eljárás rendén emelt azon igénye, miszerint ő oly helyzetbe hozassék, hogy ketté hasított birtokán a közlekedés fenakadást ne szenvedjen. Miután pedig a kihallgatott szakértők mind 1884. jun. 3-án, mind azon hó 24-én nyilvánított véleményükben az összekötő hid szükségességét határozottan kijelentették és annak, valamint a hoz^á vezető útnak költségeként utóbbi napon tett előterjesztésükben egyszersmindenkorra 250 frtot állapítottak meg, de a hídnak szükségessége a kisajátító-társulat által is az 1883. június 3-án tartott tárgyaláskor, valamint 1884. dec. 1-én tett észrevételezésekor elismertetett és végre F. Miklós arra, hogy igényelhető szabad közlekedését mással közösen használja, nem kényszeríthető, a törvény által megszabott kártalanitás tekintetében a szakértők által megállapított ut- és hídépítési költség is fizetendő F. Miklósnak a kisajátitó-társulat által. Ellenben az értéktelenités körül emelt igények figyelembe nem jöhetnek a szakértők által megállapított 120 frton túl, mert a jövőben bekövetkezhető esetleges károk előleges biztosítása a kártalanítási eljárás köréhez nem tartozik, valamint annak megbirálása sem, vájjon a csatorna vonala a kisajátítási tervben helyes irányban állapittatott-e meg ; a 120 frt értékcsökkenési összeg azonban az út- és hídépítési költség folytán sem szenvedhet változást, mivel ennek az 1884. június 24-én adott szakértői véleméuyben történt mellőzése elegendőleg indokoltnak nem tekinthető volt. Yalamely kereset nem tekinthető határozatlannak az okból, mivel a végkérelem vagylagosan a szerződés teljesítésére, vagy nem teljesítés esetén kártérítésre irányul. (1863. LIV. t.-cz. Gt. §-a.) A ra. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresete további eljárás alapjául elfogadtatik s a kir. járásbíróság az ügy érdemleges elintézésére utasittatik. Indokok: Mert felperes keresete és annak vagylagosan előterjesztett végkérelme az 1868. LIV. t.-c. 64. §-a rendeletének megfelel s bíróilag elbirálhatónak találtatik, ugyanazért mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával a kir. járásbíróság az ügy érdemleges elintézésére volt utasítandó. (1886. márc. 3-án, 1885. évi 6,842. sz.) Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. Oly esetben, mtfön a vevő az eladó által kikötöttnek mondott vételár mennyiségét általánosságban tagadja, a nélkül, hogy meg. határozná a keresetinél kisebb azon összeget, melyben a felek szerinte megegyeztek: ily tagadással szemben alperes az eladó felszámítása értelmében marasztalandó, hacsak ki nem mutatja, hogy az átvett árú nem éri meg a követelt vételárt. A szegedi kir. járásbíróság: Alperes köteles a leszállított 167 frt 25 kr. tekét felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperes üzletében ennek nejétől 111*50 métermázsa meszet vásárolt hitelbe s hogy ennek a felperes által állított métermázsánként 1 frt 50 krban meghatározott árát ki nem fizette, ennélfogva őt saját beismerése alapján felperes kérelméhez képest marasztalni kellett, mert azon általa tagadott körülmény, hogy ő a kérdéses meszet métermázsánként nem 1 frt 50 krért vette, a fizetés alul annál kevésbé mentheti fel, mert egyfelől ezen ár az árú folyó árának megfelel, másfelöl pedig alperes a bíróság által feltett kérdésre sem nyilatkozott, hogy vette hát a kérdéses mésznek méter mázsáját, holott erről biztos tudomásának kellett lennie; ennélfogva e mész métermázsája 1 frt 50 krban volt megállapítandó s alperes a beismert mennyiségre eső ár megfizetésében marasztalandó. (1884. szeptember 12-én 12,153. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság ítélete megváltoztatik és azon esetre, ha alperes főesküt tesz arra, hogy az általa felperes üzletében 1884. év folyamán vásárolt mész métermázsájának ára nem lett kölcsönösen 1 frt 50 krban megállapítva, felperes 167 frt 25 kr. leszállított keresetével elutasittatik. Indokok: Alperesnek azon kifogása, hogy jelen per tárgya a felperes által ugyancsak az eljáró elsőbiróság előtt G . . . János ellen 11,508/84. sz. a. folyamatba tett kereset tárgyával azonos lenne, figyelembe nem vétethetett, miután felperes tagadásával szemben vonatkozó állítása bizonyítására perrendszerű bizonyítékot fel nem hozott, a felhozott körülmény pedig a jelen perhez csatolt kérdéses periratoknak összehasonlításából ki nem tűnik. Alperes tagadta ugyan, hogy a kereseti árút felperesnél megrendelte és hogy azt átvette; minthogy azonban felperes által arra nézve kinált főesküt: »hogy a felperes cége alatti üzletből megrendelése folytán szállított 1884. évi május hó 24. napján 48-70 m.-m., 1884. évi május hó 28. napján 26-50 m.-m., 1884. június 3-ik napján 25 m.-m. és 1272 m.-m. meszet át nem vett«, sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, sőt azt, hogy azzal együtt, melynek áráért G . . . János is bepereltetett 111-50 m.-m. megrendelése következtében kiszolgáltatva lett, beismerte; a kereseti árúnak alperes által történt megrendelése és átvétele perrendszerüleg bizonyítva van. Alperes a fentiek szerint megrendeltnek és átvettnek bizonyított kereseti árúnak követelt vételárát és a kereseti követelés mennyiségét is tagadván és erre nézve felperes által kinált főesküt tagadó értelemben elfogadván, ugyan azt alperes részére megítélni és letétele esetére, miután ezen esetben a kereseti követelés mennyisége bizonyítva nem lesz, felperest mennyiségileg nem bizonyított keresetével elutasítani , az eskü le nem tétele esetére pedig, miután ez esetben a kereseti követelés mennyisége is perrendszerüleg bizonyítva lesz, alperest a leszállított kereseti követelésben és annak kamataiban elmarasztalni kellett. (1885. május 12-én 2,540. sz.) ^ A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben.