A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 17. szám - Utóhangok a nagy vitához. Vajkay-Csemegi. 2. r.

136 A JOG. cséppel^ sem jeleztek többet, mint ha valaki azért, nehogy a közönség a kútjából való vizhordási szolgalmi jogot elbirtokolja, ráirja, hogy tilos a vizhordás, vagy lánccal a kút kerekét egyszerűn, s mindenki által kinyithatólag bekampozza, de nem törődik vele, ha mindenki onnan hordja a vizet; vagy valaki egy zárórúd nyelvébe lakat helyett faszeget dug, melyet mindenki kivehet és vissza tehet; ezek mind primitív elővigyázat! intézkedések, melyek soha se szoknak tilalmat jelezni, hanem általuk azt akarják a közönség tudomására hozni, hogy a spárgát ismét be kell kötni, a tolózárt betolni, a láncot bekampózni s a faszeget a rúd nyelvébe visszadugni, stb.; s nem hiszem, hogy lenne a faluban valaki, ki ezt másra magyarázná, vagy belőlük mást következtetne. Vagy azt vetné ellen talán valaki, hogy a tolvaj, mikor bement csibéket lopni, lehetetlen, hogy a tulajdonos tiltó akaratára ne következtetett volna, kiről csak nem tehette fel, hogy szivesen látja, ha csibéit elviszi, sőt biztosnak kellett vennie, hogy ha észreveszi, mint tolvajt, bottal verte volna ki. Ez ellenvetésben ugyan nagy igazság van, de ellenkező véleménye igazolására egy batkányit sem conferál, a mennyiben ez semmi egyéb, mint ismét a célnak az eszközzel való összetévesztése: átvitetik egy következő tény cthicai momentuma egy előző cselekménybe, hogy ennek constitutivumává tétessék s becsempésztetik egy idegen ismérv a cselekménynek a törvény által szorosan elhatárolt keretébe. Hát ha nem lopott, de hozott volna valamit, mivé törpül az ellenvetés ez esetben? mivel lehetett volna ekkor a tulajdonos tiltó akaratára következtetni? Es igy feltéve, de egyáltalán meg nem engedve, hogy minden egyes lépés vagy más cselekmény a csibelopásig szándékkal történt volna, a magánlak sértése vétségének tárgyi ismérvei hiányoznak : a tolvaj nem ment be a kamarába a tulajdonos akarata ellenére. * * * Idáig s igy a cikkem végén voltam, mikor a »Jog« 14-ik s ennek következtében a »Jogtudományi Közlöny« 13-ik száma kezembe került. Első gondolatom volt, illik-e nekem a közjegyzőnek, kinek csakugyan mindkét oldalról legalább is a gyakoilat hiányát vethetik méltán szemére, e kérdésbe mint harmadiknak beleelcgyednem s igy a praetensio azon látszatával fellépnem, mintha én akarnám a már kesernyéssé vált vitát szavazatommal eldönteni ? De újra átnézve mit irtam, azt láttam, ha meghagyom a hogy van, senkinek se fog eszébe jutni, mintha én magamat a vita eldöntésére feltolni akarnám s ezért tartózkodtam a két polemikus cikk következtében netalán jónak látszó változásokat is megtenni s elhatároztam azt ugy a mint van a jogászközőnség elé terjeszteni. De Csemegi cikke VI. alatti része, mely némileg az általam állítottak ellen is irányul, mégis ösztönöz, nem hogy vele polemizáljak, hanem hogy állitásom támogatására még egyetmást felhozzak. Azt mondottam fentebb, hogy a tulajdonos akaratának nyilatkozatára a bemenő értelméhez mért, szerveire a tudatot felébreszteni képes hatással biró, az adott körülmények közt mindenki által feltétlen tiltakozásnak venni kellő jelek szükségesek ; ezt most annál is inkább fenn kell tartanom, minthogy Csemegi s az általa idézett irók a tulajdonos akaratára való következtetésnek oly nagy súlyt tulajdonítanak. Én mindig veszélyesnek tartom, ha valamely tiltott cselekmény minősítése a cselekvő individuális felfogásától tétetik függővé, de ha már a laksértésnél a sértő következtetése oly nagy jelentőségű, hogy e következtethetést illetőleg tőle is oly mély kombináció követeltetik, mennyi a bíróban van, ki ő felette ítél, akkor mindenesetre és okvetlenül megkövetelendő, hogy eme jelek, melyekből kombinálnia kell, az alsóbbfokú műveltséggel biró egyének kombinációjára is teljesen biztos alapot szolgáltassanak; mert ha e jelek olyanok, melyek elővigyázatiaknak is vehetők, vagy azok figyelembe nem vétele a tulajdonos által többeknek hallgatólag meg. engedtetik, nem lehet követelni, hogy valaki épen magára nézve vegye tilalomnak azt, mi másra nézve megengedtetett vagy legfeljebb indifferens s mit ha ő alkalmazna, nem mint másra nézve tiltó jelet alkalmazná. Igy ha tizen bemennek egy keresztruddal ellátott házi kertbe, mi a rúdnak egyszerű felemelése által történik s a tizenegyedik is utánnuk megy; vagy, mi falun gyakran megtörténik, valaki egy ismerősének spárgával bekötött kamrájába bemegy, hogy onnan valami épen munkájához szükséges eszközt kölcsönbe elvigyen s egy másik is ugyanazt teszi, hogy tudja épen az a tizenegyedik vagy ez a másik, hogy épen ő sértette meg a magánlakot, a többi pedig nem? Ez a következtetés tehát oly könnyedén oda vetve, nagyon tág fogalom, melynek alkalmazása oly önkényre vezethetne, melyet főleg a büntető eljárásban meghonosítani nem lenne tanácsos. De meg az is következik belőle, ha tehát valaki kombináló tehetsége nem valami nagyon kifejlett, tehát a következtetések levonásában nem oly erős, hogy rá nézve azon jelek a tilalom konsequenciájára vezessenek, erre nézve a jelek megszegése — dolus hiányában — nem képezne büntetendő cselekményt és igy csupán a tettes nyilatkozatából fogna kiderülni, váljon vélelmezte-e a tulajdonos tiltó akaratát vagy nem : mi szerintem a büntető szabványokkal való játéküzés lenne s még arra is vezetne, hogy valaki ellen vizsgálat indíttatnék meg, még mielőtt konstatálva volna, hogy követtetett-e el egyáltalán vétség, mi csak a vizsgálat alatt álló önvallomásából lehetne megállapítható, azaz tisztán tőle tétetnék függővé, tetszik-e neki megbüntettetni vagy nem. A tolózár alkalmazása tehát, a spárgával való laza bekötés, a tilalmi tábla kifüggesztése, sőt a zárnak a kulcs benne hagyásával való elzárása, vagy egy könnyen kiemelhető rúd alkalmazása különösen falun önmagukban oly tilalmi jeleket nem képeznek, mikről az absolut tilalomra combinálni lehet, főleg mikor nem is nagyon ritkán ily állítólagos tiltó jelek mellé azt is szükségesnek tartják felírni: etessék bezárni.« És ez állitásom fentartásában a Csemegi által felhozott idézetek sem ingatnak meg; Hálschner listige Beseitigungról tehát cselszövényről szól, Carrara a clandestina s i n s i d i o s a kifejezés alatt ugyan ezt érti, ilyenekről azonban az adott esetben nem lehet szó s ezekről nyíltan provideál a törvény ; Hálschner további, Mayer és Olshausen nyilatkozata ugyan elégnek tartja, ha a tettes a tulajdonos akaratát csak vélelmezheti is, de épen azért kötve hiszem, hogy az emiitett jeleket erre s az imént említett ferde következmények elhárítására elégségeseknek tartsák. Carrara utolsó idézete, valamint a Csemegi által felhozott azon eset is, ha valaki egy fiatal leány fürdő- vagy öltöző-szobájába bclopódzik, azt hiszem, nem egészen tartoznak a laksértéshez, vagy ha ide tartoznának is, a cselszövény fogalmának keretébe lépnek át. »Die Zurechenbarkeit der Handlung als einer schuldhaften und strafbaren ist.,. in allén Eállen, in denen dic Pflichterkenntniss wirklich mangelt, ausgeschlossen. Der man gelnden Pflichterkenntniss steht die irrige Auffassung der verpflichtenden Norm, insofern diese zugleich Mangel der richtigen Erkenntniss ist und den Mangel der Pflichterkenntniss zur Folge hat, durchaus gleich.* Ezt is mondja Hálschner. Bánffay Simon, kir tanácsos és pécsi kir. közjegyzőUgyané tárgyra vonatkozólag vettük az alábbi közit' ményt: Elénk figyelemmel kisérvén a kir. Curia 51. számú döntvénye fölött oly kiváló tollak által folytatott vitát, nem hallgathatok el egy megjegyzést.