A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 17. szám - Utóhangok a nagy vitához. Vajkay-Csemegi. 2. r.

A J OG. 135 bejutni, az ut tehát a csibékig előtte tisztán állott s nagyobb 1 akadályt nem mutatott. Helyzete természetéből folyt, hogy a mit magának képzelt és a mit akart, az a csibék ellopása volt, a szándékolt cél annyira befolyásolta képzeletét, hogy a közbeeső cselekvések tudata benne annál kevésbé ébredt fel, mert nem volt oly nehézség előtte, mely figyelmét egy pillanatra is lekötni képes volt volna; a nyitott kapun való bemenetel, a lazán bekötött, éjjel is felbontható spárgabog feloldása, a zár visszatolása mind oly cselekmények, melyek képzeletét a csibékről elvonni képesek nem voltak s e közbeeső célok oly sebesen érettek el, hogy az elérésükre szükségelt mozgásokat csakis ösztönszerűeknek kell tartanunk, annál inkább, mert a lehető meglepetéstől való féltében is képzeletét folytonosan és megszakítás nélkül a lopás veszély nélkül való véghezvitelére irányította; ő arra, hogy más házában van, hogy a tulajdonos házijogát sérthetné, nem is gondolt, de igenis gondolt a helyzete követelte óvintézkedések szükségére; arra, hogy csendesen járjon, zajt ne csináljon s valakit fel ne riaszszon. Nem volt egész cselekvésében egy incidens, mely praeoccupált képzeletét megzavarta, az eredeti szándéknak csak egy pillanatig is háttérbe szorításával egy újat, a magánlaksértési szándékot benne felébresztette volna. Abból pedig, hogy ő a kiindulás és a véghezvitt lopás közti cselekvényeket megtette, hogy ezeket tudva és akarva tette, még alaposan nem is feltételezhető, még ha a feltevésnek a tételes büntető törvénykönyvben helye lenne is. A tolvajnak tehát a laksértés nem volt szándékában s így fogalmának már egy ismérve hiányzik. Erre ugyan azt mondhatná V. K., hisz ő is ezt mondotta, midőn tehát ellene fordulok, az üres légben hadonászok s legfölebb magamat sértem meg. Bocsánatot kell kérnem, nem egészen ezt mondotta vagy legalább többet is mondott; ő ugyanis azt állította, ha a tolvaj cselekménye kimerítené is mindazon tárgyi ismérveket, miket tételes büntető törvénykönyvünk 332. §-a a magánlak megsértése vétségének létesítéséhez megkövetel, eszmei bűnhalmazatról még sem lehetne szó, mert a törvényszegés nem szándékosan követtetett el; azaz hogy valamely normális állapotban — mert ilyenről van szó — elkövetett cselekmény kimerítheti mindazon tárgyi ismérveket, melyeket a 332 §. emlit, a nélkül, hogy ez szándékkal történjék. Itt köztünk a nézeteltérés. Azért én azt állítom, hogy a §-ban említett tárgyi ismérveket szándék nélkül kimeríteni nem lehet; és igy ha a tárgyi ismérveket valaki kimerítette, azt szándékkal tette s ha még ezenfölül két forinton alóli élelmi cikket lopott, biz' az vétséget követett el s rá a 9ő. §. alkalmazandó. A kérdéses §. igy szól: »A ki másnak lakásába, üzlethelyiségébe, azokkal összeköttetésben levő vagy azokhoz tartozó valamely helyiségbe jogos indok nélkül, cselszövénynyel, vagy az abban lakónak vagy lakással rendelkezőnek akarata ellenére bemegy vagy abban akarata ellenére benmarad, stb.« P21emezzük e §-t. Mindenekelőtt követeltetik, hogy a bemenetel, benmaradás jogos indok nélkül történjék; jogos indokkal tehát a minden módon való bemenetel és benmaradás nem vétség, s jogos indok nélkül is csak akkor vétség, ha a bemenetel, benmaradás úgy történik, a mint ott tiltva van, tehát csel szövénynyel, vagy a tulajdonos illetve rendelkező akarata ellenére. A cselszővényről nem szólok, mert jelen esetünkben nem forogván fenn, fenforgása nem állíttatik, s igy fogalma keretének meghatározása nem ide tartozik : marad a tulajdonos akaratának nem hiánya, de ellenzése, mert nem mondja a törvény akarata nélkül, hanem akarata ellelére, vagyis a meglevő tételesen tiltó akarat dacára. Ha valaki erőszak nélkül más házába stb. bemegy, hogy | tudja ő azt, hogy a tulajdonos akarata ellenére történik ? mert mig ő ennek tudomására jut, addig jó hiszemben cselekszik. Azt pedig csak úgy tudhatja meg, ha a tulajdonos, rendelkező, a bemenő értelméhez mért, szerveire a tudatot felébreszteni képes, hatással biró, az adott körülmények közt mindenki által feltétlen tiltakozásnak venni kellő jelekkel tudtára juttatja, hogy senkinek bemenni nem szabad, vagy ha benn van, takarodjék ki. Nem kell se physiologice, se psychologice magyaráznom — mert mindenki belátja — hogy az ily módon való tiltakozás mindenkiben annak teljes tudatát felébreszti annyira, hogy tiszta öntudatára jusson; s cz öntudatos állapotban, ha még oly sebesen is, arra, mit a jövő pillanatban tenni fog, magát el kell határoznia; cselekvéseinek eddigi láncolata a tiltakozás által félbeszakittatik, illetve befejeztetik, s ezeknek önállóan egy új sorozata kezdődik, melyre az impulzust a szándék adja meg és igy akár tovább megy befele, akár benn levén, benn marad, ezt szándékosan teszi, s bármi volt légyen is célja a bemenetkor, az e tiltakozással szemben való új elhatározása pillanatában a tiltakozás észlelete közvetlen benyomásának hatása alatt elmosódik és szándéka egyelőre csakis e tiltakozás utáni új céljára s igy esetleg a tilalom megszegésére irányul. Hogy azután minő céljai vannak utóbbra, megmarad-e az első vagy változik, az a befejezett cselekményt meg nem másítja, ethicaüag befolyhat rá, de meg nem tetté nem teheti; következőleg, ha e tilalom áthágása lopásra használtatik fel, kétségen kivül eszmei bűnhalmazat forog fenn, s a btk. VIII. fejezetét kell alkalmazni. A hol tehát a 332. §. tárgyi ismérvei megvannak, ott a szándék hiányát allegálni nem lehet. Csakhogy — visszatérve concret esetünkre — ebben a magánlak megsértése vétségének tárgyi ismérvei hiányoznak. Elvontan a bekövetkezett tolvajlástól, van-e egyetlen körülmény, melyben a tulajdonosnak a bemenetelt tiltó akarata a fentebbi módon nyilatkozott volna? — Nincs. A kapu nyitva volt, vagy talán hiányzott is, mi nem jelez tilalmat; a kamara ajtaja spárgával oly lazán volt bekötve, hogy éjjel is fel lehetett bontani, s igy nem volt nagyobb akadály, mint a tolózár visszatolása, vagy mint bármely be nem zárt ajtó kilincsének lenyomása, mikben a tulajdonos akaratának positiv nyilatkozatáról szintén nem lehet szó. Erre ugyan azt mondhatná valaki, hogy a spárga meg a tolózár már akadály volt, melyből a tulajdonos tiltó akaratára következtetni lehet. Eltekintve attól, hogy a kérdéses vétség ismérvei közt nem fordul elő, hogy a bemenet oly akadályok elhárításával, vagy figyelembe vétele nélkül történjék, melyekből a tulajdonos tilalmára következtetni lehet, hanem mint fennebb említettem, tételesen követeltetik, hogy a tulajdonos akarata ellenére történjék — ez akadályokból a tulajdonos tiltakozó akaratára még következtetni sem lehet. Mert hogy arra következtetni lehessen, oly intézkedések szükségesek, melyek legalább is a könnyű behatolást lehetetlenítsék, s ne hagyassék akár minden gyermeknek kényekedvére, hogy tetszése szerint bármikor bemehessen ; az ajtót legalább is úgy kellett volna biztosítani, hogy kinyitása zajt okozzon, miből, ha mást nem, azt lehetett volna következtetni, hogy a tulajdonos érdekében fekszik megtudni, ha valaki abba a kamarába bemegy; de még ez sem történt, miből én legalább nem birok egyebet következtetni, mint hogy a spárga meg a tolózár — mint egy faluban egyáltalán szokás — csakis az ajtónak valami véletlen általi kinyílása, s a csibék kiröpülése megakadályoztatására volt alkalmazva; de hogy ezzel a tulajdonos azt akarta volna elérni, vagy csak jelezni is, hogy ebbe a kamarába senki, tehát bármily jó embere is, esetleg az idő viszontagságai elől be ne mehessen, azt, ha még úgy állítaná is, el nem hinné neki senkise. Ez akadályok egy