A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - A közjegyzői költségjegyzék

63 a btk. 280. §-a értelmében életfogytiglani fegyházban kellett megállapítani. II. Mancsul Josim, M-inasul Juon és Margul Juon tanúk, valamint Mancsul Trifu sértett kimondása szerint f. évi jun. hó 27-én Vronyoncz Nikola korcsmájában Mancsul Trifu és Karajancz Zsiva között veszekedés keletkezett, mire Ramjancz Zsiva haza ment s pisztolyt véve magához, felesége, Ramjancz Drága kíséretében, ki késsel volt ellátva, ismét visszament a korcsmába, hol közte és Mancsul Trifu között dulakodás támadt, melynek folyamán a férje segítségére siető Ramjancz Drága Mancsul Trifu kezét a késsel megszúrta. Ramjancz Drága ezen cselekménye az orvosi látlelet és véleményre figyelemmel a btk. 301. §-ában körülirt könnyű testi sértés vétségét képezi, mely tárgyi és alanyi tekintetben bizonyítva lévén, Ramjancz Drágát ebben vétkesnek kimondani s minthogy ellenében enyitö körülmények nem forognak fenn, őtet a btk. 302. §-a alapján az Ítéletben kitett büntetésre s a büntetőtörvénykönyv 311. §-a értelmében sértett részére meg felelő kártérítés fizetésére is elitélni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1886. máj. 27.13.688/1885. B. sz.) Az első bíróság ítéletét megváltoztatja a kir. itélő tábla és vádlottakat felmenti az ellenük emelt vád alól. Indokok : A Ramjancz Jócza ellen elkövetett merényletet illetőleg Ramjancz Zsiva vádlott bűnösségét megállapította az első bíróság : Mancsul Trifun tanúnak a cselekmény végrehajtására vonatkozó részletes vallomása és a végrehajtás előzményét illetőleg Mancsul Trifun udvarán nevezett vádlott, ennek neje és az elhalt közt lefolyt jelenetre nézve eme tanú előadását megerősítő Mancsul Joszim, Mancsul Jeva, Kraju Nikola és Schamancz ]ován vallomásai alapján; továbbá mert bizonyítást nyert, hogy Vranyancz Nikola korcsmájából Ramjancz Jócza ép testtel távozott, vérnyomok pedig az ő lakásához vezető uton, sem másutt, csupán az elhalálozás helyén észleltettek és mert a boncjegyzökönyvre adott vélemény és felülvélemény szerint sértett Ramjancz Jócza szenvedett sérülése minősége is a mellett szól, hogy megtámadtatása ott történt, a hol kimúlása: végre mert vádlott bűnösségét tanúsítják azok a mellékkörülmények is, hogy nem volt beteg, holott a cselekmény történeti idejére nézve magát betegnek állította, hogy ellenmondásba jött és hogy a tettesek iránt semmi kutatást nem tett: minderaez adatok, körülmények és jelenségek nevezett vádlott bűnösségének megállapítására nem elegendők. Nem pedig azért, mert a felsorolt tanúvallomások aggálytalanoknak nem tekinthetők. Ugyanis jelen esetben a mennyire feltűnő, hogy épen az a tanú (Mancsul Trifun), ki vádlottat leginkább terheli, testvérével Mancsul Joszimmal együtt, a vádbeli cselekvény elkövetése után, több mint egy év múlva tett feljelentést, de a nevezettek által tett vallomások őszintesége és valódisága iránt épen oly aggályt támasztó az is, hogy eme jelentésük megtételével, dacára hogy a cselekmény szomszédságukban követtetett el, dacára, hogy a községi elöljáróság — mint vonatkozó jelentése tanúsítja — a vizsgáló biró megkeresése folytán az ismeretlen tettes puhatolásával foglalkozott, mindaddig késtek, mig 1884. évi július hó 25-ik napján Mancsul Trifun és Ramjancz Zsiva vádlott között a korcsmában és ebből kifolyólag az utcán tettleges összeütközés nem történt: emez aggályt még növeli, hogy Mancsul Trifun nem csak a Ramjancz Zsiva neje ellen emelt, a most emiitett összeütközésből származó vádat, de a községi elöljáróság előtt tett jelentésében ellenséges indulatát nyilvánította Ramjancz Zsiva vádlott ellenében, azt fejezvén ki. hogy őt a korcsmában azért akarta meglőni Ramjancz Zsiva, mert félt, hogy tettét (a Ramjancz Jócza elleni merényletet t. i.) felfedezni fogja, mely ellenséges indulat nyilvánvaló onnan, hogy Nóvák John és Murgol foszim érdektelen tanúk vallomása szerint, Mancsul Trifun emez állítása valótlannak bizonyult, minthogy nevezett tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy a korcsmában és ennek folytatásáén az utcán való összeütközést Ramjancz Zsiva és Mancsul Trifun között, az utóbbinak az a viselkedése idézte elő, hogv ő a Ramjancz Zsiva pálinkájából inni nem akart s az ebből támadt szóváltás közben amazt megütni akarta, Mancsul Joszim tanú vallomása ezen felül ellentétes és lényeges körülményre nézve bizonyult valótlannak, mennyiben a községi elöljáróság előtt jegyzőkönyve azt állitá, hogy midőn Guczul Jován házától hallotta a Mancsul Trifun udvarán történteket, vele voltak: Klján Péter, Gu czul jován, Brostyancz Mojsre és Murgul Jócza, az 1884. évi július hó 29-iki községi előterjesztés szerint már ezektől külön álló egyéneket nevezett meg tanúkul : névszerint Schamancz Jovánt, Tódor Jóczát, Kraju Nikolát és Triful Paraszkénát: a vizsgálat során pedig azt adta elő, hogy a nevezett helyen (Guczul Jován háza előtt) Krajú Nikolával és az időközben elhalt Guczu Petruval állott; azonban Kráju Nikola 1884. évi augusztus hó 4-ik napI ján történt kihallgatásakor azt nyilvánitá, hogy ö saját háza előtt I volt az utcán. A többi terhelő tanuk vallomása szintén abból az j általános okból, hogy mint szomszédjai az elhaltnak, hosszú időn I át hallgattak tudomásuk nyilvánításával, holott erre a helyszínén I nyomban a tett után működött vizsgálóbiróság és az ez által a nyomozással megbízott községi elöljáróságnál is alkalmuk vala és csak akkor tettek terhelő vallomást, midőn őket tanúkul Mancsul Trifun megnevezte, nem tekinthető aggálytalannak, de közelebbi | okból Mancsul Jeva vallomása azért, mert mint Mancsul Trifun hitvestársa ennek befolyásától menthetőnek nem tekinthető, eme | befolyást tanúsítja, Mancsul Trifunnak 1884. évi szeptember 25-iki tárgyaláson tett azon kijelentése, hogy ő bizonyíték után járt, azokat a mennyire lehetett szerzett", s ugy lépett fel vádlott ellen, hogy pedig ez nem történt a terheltre nézve elfogulatlanul és í ellenséges indulat nélkül, a fentebbiekben kifejtetett. Schamancz Jován tanú vallomása még azért sem aggály nélküli, mert a vizsgálat I során tett vallomása teljesen ellentétes mit a tárgyalás alkalmával ' nyilvánított. Ugyanis (1883. május hó 29. napján), akkor, midőn még Mancsul Trifun és Ramjancz Zsiva között a többször érintett összeütközés meg nem történt, a Ramjancz Jócza ellen véghezvitt merénylet iránt mi tudomással sem bírt; nem említette egy szóval sem a merényletet megelőzte a Mancsul Trifun udvarában lefolyt jelenetet és előadta, hogy a cselekmény színhelyére Ramjancz Drága segélykiáltására ment át, hol a ház folyosóján és a ház előtt az utcán látott némi csekély vérnyomokat, azonban 1^84. évi aug. 4. napján történt kihallgatásakor az említett jelenetet Mancsul Trifun és Joszim előadásával egybehangzólag közvetlen észleletéből bizonyította és előadta, hogy Ramjancz Drága akként kiabált: »megvágta az ipam a kezemet!« s eme kiabálásra ment a színhelyre, végre az 1885. évi szeptember 2ő-iki tárgyaláson azt jelentette ki, hogy csak ott látott vért, hol a megölt feküdt. Ily körülmények között a tanúk vallomásai, részint azok személyi minőségénél, részint a vallomások belső tartalmánál fogva, hitelt nem érdemelnek. De a mellékkörülmények sem kölcsönöznek oly súlyt a tanúk vallomásainak és nem képeznek oly gyanúokokat, hogy azok a vádba tett cselekmény és vádi. személye között az egyenes, semmi által meg nem szakított láncolatot helyre állithatnák. Ugyanis tekintettel egy részről arra, hogy Bába Pável egybehangzóan Schamancz Jován fentemiitett ide vonatkozó vallomásával, 1883. évi május hó 29. napján történt kihallgatásakor bizonyította, hogy a segélykiáltásokra a színhelyre menve, a ház folyosóján és a ház előtt az utcán látott némi vérnyomokat; továbbá Szaveta Györgye és Mancsul Nikola is tanúsították, hogy az nap, midőn Ramjancz Jócza megöletett annak lakásán az ajtófélen levő téglán vércseppet láttak, tekintettel más részről arra, hogy az esemény után pár nap múlva (1883. évi május hó 8-án) teljesített vizsgáló bírói szemle is megállapította, hogy a most emiitett téglán és az utcaajtóval átellenben levő pocsolya szélén vérnyomok voltak, melyekről a szemlejegyzőkönyv azt is megjegyezte, hogv a közben történt esőzés miatt eme vérnyomok elmosódtak; megállapítottnak nem lehet annál kevésbbé elfogadni, hogy vérnyomok csupán az elhalálozás helyén (a szobában) észleltettek, mennyiben a szerencsétlenség híre csődülést idézett elő és e közben a tigvelem a főeseményre fordulván, annak hatása alatt, a részletek a gondos megfigyelést kikerülhették, a mit tanúsít az a körülménv is, hogy az eljárás anyaga mi adatot sem tartalmaz az iránt, hogv a községi elöljáróság, nyomban a tett után a talált állapot változatlan fentartására szükséges óvintézkedéseket megtette, sőt 1884. évi augusztus hó 13-iki vallomásában a községi jegyző akként nyilatkozott: »lehet, hogy valami vérnyomok voltak, Ő tisztán nem emlékezik,« miből folyólag a felettébb lényeges bűnjelek sem helv, sem szám, illetőleg terjedelem szerint, mérlegelés alá nem veheI tők. Bossni Nikola és Gaure Nikola vallomásából az is kitűnik. hogy vádlottnak az a mentsége, hogy a cselekménv idejében beteg I volt, költöttnek nem tekinthető, de nem terhelheti öt az sem, hogy a tettest nem puhatolta, mert Boblyanácz Máté községi jegvző szerint az esetet ö jelentette fel. Ellenben az a körülmény, hoo-v vérnyomok az utcán is észleltettek, valamint a boncjegvzökönvvnek az az adata, hogy elhalt Ramjancz Jócza jobb és' bal keze véres volt, továbbá, hogy a közegészségügyi tanács felülvéleménve , szerint nincs kizárva lehetősége annak, hogy a halált előidézte j sértést, sérült lakásán kivül szenvedte, támogatja Ramjancz Zsiva : vád.ott azt az előadását, mely mellett első kihallgatásától kezdve i folytonosan megmaradt, t. i. hogy apját nem ő szúrta meg. hanem apja megsebesítve és sebjét összeszorítva érkezett haza. ^Ezekből ! folyólag nem lévén kizárva az a lehetőség, hogv a veszekedő j egyénül jellemzett Ramjancz Jócza sérülést nem vádi., hanem más