A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - A közjegyzői költségjegyzék

62 A JOG. A budapesti kir. itélö tábla (1885- nov. 3. 4,985. sz. a.): Az elsöbiróság ítélete megváltoztattatik, alperes mint a Sátoraljaújhelyen 1882. január 17-én 50 írtról kiállított s a keresetlevélhez A. alatt eredetben mellékelt váltó elfogadója köteleztetik felperesnek 50 frt tökét megfizetni, stb. Indokok: Alperes azt, hogy ö a kereseti váltóban intézvényezettül megnevezett Éliás Ábrahámmal azonos személy, nem tagadta, azt pedig, hogy a reá intézett váltó előlapjára zsidó betűkkel irt »Ábrahámé névaláírást sajátkezüleg eszközölte, beismerte. Minthogy a váltó elfogadás érvényén nem változtat az, ha az intézvényezett a váltó előlapjára az iutézvényben kitett nevet nem egészben írja és minthogy az elfogadás érvényessége egyedül attól függ, hogy a váltón levő elfogadói aláírás az intézvényezettől származzék,; habár annak nevét hibásan vagy nem teljesen tartalmazza is; Éliás Ábrahám, mint intézvényezett által a kereseti váltóra vezetett aláírást a váltótörvény 21. §-a alapján feltétlen elfogadásnak kell tekinteni és így alperesnek az elfogadás érvényessége és a váltói kötelezettség ellen azon körülményre fektetett védekezése, hogy az elfogadás a vezetéknév mellőzésével egyedül az Ábrahám névnek kiírása által eszközöltetett, törvényes alappal nem bir. Ezeknél fogva minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltónak elfogadása folytán alperest a váltótörvény 23. §-a alapján a váltó összegének kifizetése terhelvén, a kereseti összegnek megfizetésében elmarasztalni kellett. A in. kir. Curia (1886. ápr. 6. 65. sz. a.): A kir. itélő tábla ítélete megváltoztattatik és az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: A peresfelek elismerik, hogy alperesnek, mint intézvényezettnek a váltó előlapján látható zsidó betűkkel irt aláírása, alperesnek csak »Ábrahám« melléknevét tartalmazza, alperesnek családneve pedig a váltón hiányzik. A váltótörvény 2l. §-ának harmadik bekezdése értelmében elfogadásnak tekintetik ugyan az is, hogy az intézvényezett nevét a váltó előlapjára írja minden hozzáadás nélkül; név alatt azonban rendszerint az illető egyénnek családneve értendő, ez szolgálván kiválólag a személyiség megjelöléséül és másoktól megkülönböztetésül, habár nincs kizárva, hogy valaki kötelezettségei elvállalására a családi névtől különböző oly nevet is használjon, melyet bizonyos körben, főleg üzleti körökben használ és mely alatt ismeretes, de ezen névnek is olyannak kell lenni, mely az illető személyiségének megjelölésére és személyazonosságának megállapítására alkalmas, ilyennek azonban a puszta melléknév nem tekinthető. Minthogy ezek szerint egyedül a melléknévnek a váltó előlapjára irása váltójogilag kötelező, érvényes váltó nyilatkozatot nem képez és ily hiányos nyilatkozat alapján a váltóhitelező váltótörvény szerinti kereseti joggal nem bir: ennélfogva a másodbiróság Ítéletét megváltoztatva, az elsöbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, stb. Bűn-ügyekben. Összetett bizonyítékok alapján való marasztalás. A tanúvallomások aggályosságának fogalmához. A pancsovai kir. törvényszék (1,722/85. bftő. sz.) Gyilkosság bűntettével vádolt s fogva levő Ramjancz Zsiva, továbbá szabadlábon levő könnyű testi sértés vétségével terhelt Ramjancz Drága elleni bűnügyben: I. Fogva levő Ramjancz Zsiva, a saját édes atyja, Ramjancz Zsiva veszélyére elkövetett, a btk. 278. §-ában körülirt gyilkosság bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Ellenben a btk. 279. §-ában körülirt szándékos emberölés bűntettében bűnösnek találtatván, ezért a btk. 280. §-a alapján életfogytiglani fegyházra s ezenkívül a btk. 289. §-a értelmében hivatalvesztésre és II. Ramjancz Drága vádlottnő, a Mancsul Trifu szelensi lakos sérelmére elkövetett, a btk. 301 §-ában körülirt könnyű testi sértés vétségében vétkesnek kimondatván, ezért a btk. 302. §-a alapján az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó nyolc (8) napi fogházra és a btk. 27. §-ában körülirt célokra fordítandó tíz (10) forint pénzbüntetésnek megfizetésére, behajthatlansága esetén további egy (1) napi fogházra elitéltetik. jelen ítélet jogerőre emelkedése után a 05-ik számú kir. honvédzászlóalj parancsnokságával közöltetni rendeltetik. Indokok: 1. Ramjancz Jócza volt szelensi lakos 1883. évi május hó 6-án saját lakásán agyonszúrva találtatott. A boncjegyzőkönyv és orvosi véleménv szerint, Ramjancz Jócza egy, még pedig hegyes, éles és szúró eszközzel ejtett mellsérülést szenvedett. A sérülés okvetlen halálos kimenetelű volt, mivel a bal tüdő felső lebbényének széle és a sziv jobb gvomrocsa, mint az élethez legszükségesebb szervek, szétroncsoltalak. A nyomban megejtett vizsgálat a tettes személyét illetőleg eredményre nem vezetett, folyó évi július hó 27-én I azonban Mancsul Trifu és Mancsul Josim szelensi lakosok a köz! ségi elöljáróságnál önként jelentkeztek s előadták, hogy nekik tu[ doraásuk van arról, miszerint Ramjancz Jóczát saját fia, Ramjancz Zsiva ölte volna meg. Ugyanis Mancsul Trifu hittel erősített vallomásában a következőleg adja elő a tényállást: mult évi május hó 6-án, vagyis azon a napon, a mikor Ramjancz Jócza saját lakásán agyonszúrva találtatott, déltájban vádlottnak felesége Ramjancz Drága tanúnak feleségéhez ment át beszélgetni ; e közben Ramjancz Jócza hazafelé tartott s a mint az alacsony kapu kerítésén át meglátta menyét, Ramjancz Drágát, ezt megszólította, mondván neki, hogy menjen haza ebédet főzni s mivel Ramjancz Drága ezt tenni vonakodott, Ramjancz Jócza és menye között e ' végett perlekedés támadt, melynek folyamán Ramjancz Jócza me• nyét pofonütötte. Erre Ramjancz Drága lármát csapott s a szomszédságban, vagyis otthon lévő férjét Ramjancz Zsivát hívta segítségül, azt adván elő, hogy ipja őt megölni akarja. A lármára Ramjancz Zsiva késsel felfegyverkezve meg is érkezett a helyszínére és egyenesen apjához szaladt, hogy azt agyonszúrja, de ekkor Mancsul Trifu tanú közbelépett és a verekedőket szétválasztotta. Ramjancz Zsiva és felesége ezután az udvar kerítésén keresztül haza siettek, Ramjancz Jócza pedig az utcára s onnan haza ment. A fennebb nevezettek elmenetele után Mancsul Trifu tanú feleségének azon figyelmeztetésére, hogy a Ramjancz-család tagjai között otthon valószínűleg tovább fog fejlődni a megkezdett verekedés, figyelemmel kisérte a haza menő Ramjanczékat és látta, hogy Ramjancz Zsiva és Ramjancz Drága szobájukba be: mentek s hogy Ramjancz Jócza is egyenesen haza tartott. Látta • tanú ezután, hogy azon pillanatban, a mint Ramjancz Jócza a szobában nyíló ajtót kinyitotta, Ramjancz Zsiva a kezében levő kést oly erővel döfte atyja mellébe, hogy ez azonnal összerogyott. Mancsul Trifu tanúnak ezen kimondását a következő gyanuokok támogatják : A Mancsul Trifu udvarában lefolyt és fennebb leirt verekedés megtörténtét igazolják Mancsul Josim, Kraju Nikola, Schomancz Jován és Mancsul Jova meghitelt tanuk is, továbbá, hogy Ramjancz Jócza a végzetteljes késszurást nem a korcsmában, vagy más helyen, hanem csakugyan otthon saját házában kapta, azt igazolja azon körülmény, hogy Ramjancz Jócza akkor, midőn a szóban forgó időben hazament, vérnyomok a tett i elkövetése napján nem észleltettek, pedig a tanúk közzül többen kutatták a vérnyomokat, de támogatja ezt különösen a boncjegyző; könyvre vezetett szakértői vélemény, mely szerint Ramjancz Jóczá: nak a szenvedett sérülés következtében egy-két perc alatt kimúlnia kellett s hogy Ramjancz Jócza a sérülés után legfölebb 10—15 lépést volt képes csak haladhatni, holott a legközelebbi korcsma Ramjanczék házához, Bohjancz Máté és Borain Stefan tanúk meghitelt vallomása szerint 150—180 lépés távolságon fekszik, ezek szerint tehát annál inkább kétségtelen az, hogy Ramjancz Jócza megszuratása nem a korcsmában, vagy az utcán, hanem csak a szobában történt, a hol halva maradt, mert Kraju Nikola tanú hittel erősített vallomásában azt adja elő, hogy az elhalt Ramjancz Jócza a Mancsul Trifu házában történt verekedés után az utcán keresztül egyenesen a szomszédságban levő házába ment s alig hogy haza érhetett, azonnal lármát hallott Ramjancz Jócza • házánál s a nép is oda gyülekezni kezdett, előadja továbbá, hogy Ramjancz Jócza sem a Mancsul Trifu udvarában, sem pedig az utcán nem volt véres és igy kétségtelen az is, hogy a szúrást csak is Ramjancz Jócza vádlott tényezhette, miután kivüle és feleségén kívül a tett helyén idegen ember nem volt, a mit maga Ramjancz Zsiva sem állit és miután igazolva lett továbbá az is, hogy Ramjancz Zsiva a gyilkosság napján nem volt beteg, a mint ő azt állította, a mit igazol a tanúk kimondásán kívül az is, hogy maga jelentette fel az esetet, a mit ágyban fekvő beteg létére nem tehetett volna és miután végül vádlott a mai végtárgyalás rendén i többször ellentmondásba keveredett: ezen itt felsorolt gyanúokok és^ körülmények Mancsul Trifu tanú kimondását teljes bizonyító I erőre emelik, mit megerősít azon lélektani körülmény is, hogy ha ! nem Ramjancz Zsiva lett volna a tettes, ugy lehetetlen, hogy apja gyilkosai iránt nem kutatott s nem tudakozódott volna, mit azonban nem tett, annálfogva vádlott Ramjancz Zsiva a btk. 278. §-ában ! körülirt szándékos emberölés bűntettében bűnösnek volt kimon1 dandó, ellenben őtet a gyilkosság bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenteni kellett, mert az élettől való meg: fosztást megfontoló és ennek kivitelére megállapított szándék a kij deritettekből megállapítható nem volt. A büntetés kimérést illető| leg, minthogy enyhítő körülmények fenn nem forognak, a büntetést