A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - A közjegyzői költségjegyzék

L30 ták — nem eszközlendi, magára az intézményre épen a díjaknak még az eddiginél is nagyobb határozatlansága indokából, javítókig hatni nem fog. Sérelmek. * Takarékosság és igazságügyi tönk. (Az irodai átalány leszállításának kérdéséhez a kassai kir. törvényszék területén.) A legújabb igazságügyi »reform« üdvös hatását becses lapjuk 10. számának »Krajcárosvagy— filléres politika* című vezércikke nagyjából találóan jellemezte. Engedje meg a tisztelt szerkesztőség, hogy ezen reform hatását specialiter a kassai kir. törvényszék ügyforgalmára vonatkozólag következőkben röviden vázoljam. A kassai kir. törvényszék p o 1 g á r i osztályához a mult év folyamán 10,053 darab, a fenyítő osztályhoz ugyanazon idő alatt 9,699 darab, összesen tehát kerekszámmal 20,000 darab érkezett. A szakember tudja, hogy a törvényszéknél leírandó darabok átlag nagyobb munkát igényelnek, mint ugyanazon számú járásbirósági darabok, mert a törvényszéknél számos s hosszú elsöbirósági ítélet s egyéb határozat hozatik, mely a felekkel közlendő s e végett leírandó, összeolvasandó stb., míg a járásbíróságoknál az elsöbirósági érdemleges bírói határozatok rendszerint élőszóval hirdettetnek ki. Ha tehát egy kartársam becses lapjának egyik számában kiszámította, hogy feltehető, miszerint egy lciró évenként 3,000 átlagos darabot bir tisztázni, a törvényszéki daraboknál ezen átlagos mennyiség legfeljebb 2,500-ra tehető. Ny o 1 c személy volna tehát szükséges, hogy a kassai kir. törvényszék polgári s fenyítő osztályainál az ügyforgalom meg ne akadjon, a darabok pontosan tisztáztassanak stb. E helyett azonban az év első napjáig törvényszékünk irodaigazgatója csak h a t személylyel rendelkezett; hogy az ügyforgalom eddig mégis szabályszerűen folyt s hogy a birói határozatok expediálása tekintetében panaszra eddig okunk nem volt, az csak az irodaigazgató páratlan erélyének, valamint a leiró személyzet kitartó szorgalmának volt köszönhető; valóban psichologiai rejtély, hogy az igazságügyi igazgatás ezen mostohái, ezen díjnokok, kik ha betegekké lesznek, sem fizetés, sem segélyben nem részesülnek, kiktől az ünnepnapi kényszerű szünetelésért is megvonatik a fizetés, kik tehát minden vétlenül okozott munkakevesbletért rögtön fizetéslevonással sújtatnak, mindannak dacára sokszor reggeli 7 órakor kezdtek a munkához s folytatták azt délutáni 5 órán túl is, a nélkül, hogy ezen munkatöbbletért megfelelő fizetéspótlékkal jutalmaztattak volna. De a legújabb igazságügyi reform óta még ezen túlfeszített munka sem segítene többet; a miniszteri rendelet folytán az említett hat személyből a törvényszéki elnök kettőt volt kénytelen elbocsátani s miután az elnök is csak ember, nem bocsáthatta el a két legöregebb díjnokot, hanem természetesen a legíiatalabbikat; az óriási munkahalmazzal most tehát 4. szóval négy ember küzködik; épen félannyi, mint a hány tulajdonképen kellene. A reform üdvös hatását már most is érezzük ; a hetenként az ülésből jövő ügydarabok közül, a személyzet minden erőlködése dacára, legalább 100 darab, de néha 200 darab is marad 1 e i r a 11 a n u 1, restancia restanciára halmozódik s ha az Úristen megsegít, ez év végével vagy hatezer darab fog heverni leiratlanul ad majorem Pauleri glóriám; a szegény ügyfelek pedig, a kik már mindent elérve hisznek azzal, hogy ügyük a bíróság által el van intézve, szidhatják az ügyvédet, mint a bokrot, hacsak a bélyegeket, leleteket s különfélénél különfélébb illetékeket pontosan fizetik. Quid mihi Uccuba, mi köze az igazságügyi kormánynak a jogkereső közönség érdekeihez ? pillanatnyi megtakarítás minden áron, habár ötszörös — igaz ugyan, hogy csak később mutatkozó — kárral, ez a jelszó! De ha már ennyire vagyunk, ha személyzetelbocsátás utján kell takarékoskodnunk, akkor tessék fent kezdeni, tessék a ministeri tanácsosokat elbocsátani; fájó szívvel válnánk el ugyan a méltóságos uraktól, de nél külök megélhetnénk, "a megvetett díjnokok nélkül azonban — bármennyire resteljük bevallani — nem élhetünk meg. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban a.7 mindig tudatandó. A szerkesztőség. Hogy mily helyzetbe jut ezen fonák takarékosság által az ügyvéd, azt vázolni talán felesleges; különben ugy is ö bűnbakja az igazságszolgáltatásnak s egy bajjal több, vagy kevesebb, az már nem határoz; csak egy a vigasztaló ezen szerencsétlen kisérlctnél, — hogy hatása oly drastikus, miszerint rövid idő múlva kénytelen lesz szakítani a kormány ezen filléres politikával; addig is sem a törvényszéki elnök, sem az irodaigazgató, sem pedig az ügyvédi kar nem tehet egyebet, mint apathiával s resignációval szemlélni az ügyek fejlődését. Dr. Sichermann />'., ügyvéd Kassán. Irodalom. A magyar bűnvádi eljárás II. tervezete. (Der Entwurf II. einer Straf'proeess-Ordnung für Ungarn. Eme Codificationsstudie.) Irta: dr. Mayer Salamon, bécsi jogtanár. ]>écs, 1886, Manz-féle udv. könyvkereskedés. Nagy 8°, 48. 11. A legnagyobb elismeréssel kell adóznunk minden külföldi szakirónak, a ki szellemi törekvéseinket a codificatio és jogirodalom terén komoly ! figyelmére méltatja; kétszeres elismeréssel pedig az oly külföldi I tudósnak, a ki évek hosszú során át büntető törvényhozásunkat | és irodalmunkat beható rokonszenves tanulmánya tárgyává teszi, sőt ezen cél sikeres elérése érdekében még a magyar nyelvet is megtanulta, hogy a külföldi szakirodalmat közvetlen forrásból merített nagybecsű értekezéseivel a magyar büntetőjog, eljárás és irodalom köréből gazdagíthassa. Ily auctoritástól származó szakszerű bírálatot, legyen az akár kedvező, akár kedvezőtlen, mindig köszönettel kell fogadnunk, mert nem hiányzik annál sem a tájékozottság és szakavatottság, sem pedig az oly ritka jóakaró tárgyilagosság. Nem felejtettük, bár nem csatlakoztunk azon kissé túlzott ovatiókhoz, melyekben Mayer tanár több év előtt a büntetőtörvénykönyv ismertetése alkalmából fővárosunk bizonyos körei által részesittetett, de azért nem tartjuk helyén valónak azon anathemát sem, melyet most ugyanezen körök hangoztatnak, mivel Mayer ur véleménye az övéktől némileg eltérő. »Médium tenuere beati.« Az enquéte határozatai — szerző szerint — a javaslat szerzőjének értékes utasításul szolgálhatnak ugyan, azonban kötelező, kényszerítő erővel reá nézve nem birnak, mert az egyszer fennálló tudományos meggyőződés nem szakithat könnyen önmagával és múltjával. Ekkép válik érthetővé, hogy Csemegi tervezete csak részben megegyezik az enquéte határozataival. Bármily örvendetes tanúbizonyságul is szolgáljon ez a tudós szerző I önállósága tekintetében, mégis hiányzik a törvény pozitív valósítása érdekében a két tábor közt annyira szükséges összekötő hid. Ha nem állott módjában a tervezetet az enquéte határozataihoz alkalmazni, akkor ezen tekintélyes bizottság ideje és munkája teljesen kárba veszett. Pedig nincs több fecsérelni való idő. Magyarországra nézve elkcrülhetleimé vált annak bizonyítása, hogy képes az ily nélkülözhetlen törvényt alkotni és a jelen, annyi többé-kevésbé jogosult — ferde birálatra okot szolgáltató — büntetőeljárási jogállapoton segíteni. Ha újból nem lesz felhasználva a jelen alkalom és a codificatorius büntetőeljárási munkálatok az egészségtelen stagnatio állapotába jutnak, akkor ezen, legyőzhetlennek épenséggel nem mondható, munka mind nehezebbé fog válni és aligha részesülend a magyar parlament jelen ülésszaka azon dicsőségben, hogy ezen fontos törvény alkotásával a magyar büntetőtörvényhozás betetőzését érdemkoszorújába sorozhassa. (A dolgok jelen állása szerint ez nemcsak a jelen ülésszakban többé nem várható, de a miniszteri euphemisticus kecsegtetések dacára i is több mint kétes, vájjon a jövő ülésszak fog-e ezen annyira várt és annyira szükséges törvényjavaslattal foglalkozhatni, vagy azt törvényerőre emelhetni. Szerk.) Helyesen kifogásolja szerző azon mulasztást, hogy az első tervezet szövege az eltérések könnyebb áttekinthetése céljából nem nyomatott az új módosított szöveg mellé; hogy továbbá | a tervezethez az enquéte határozatai nem mellékeltettek. HibázI tatja, hogy a tervezet részletes indokai egyidőben közé nem tétettek. »Hogy lehessen egyes, talán félreértett intézkedés összefüggését az egészszel és a részletekkel megérteni, ha a törvényhozó nem adja meg a megértés egyetlen kulcsát? ha az indokokat nem ismerő kutató sötétben tapogatódzni kénytelen? Mire való ezen rejtélyes eljárás ? Sokkal célszerűbb lett volna a tervezet közzétételének elhalasztása G hóval későbbre és az indokok egy időben való közzététele. »Hiányzik továbbá az egyes fejezeteken j eszközölt változások tartalomjegyzéke, mely hiányon Mayer egy ! külön jegyzék által maga segít.