A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - A közjegyzői költségjegyzék

A JOG. 131 Áttér ezek után szerző a lényeges változások alapos, szakszerű és tárgyilagos bírálatára, mely téren öt követni a jelen ismertetésnek kiszabott szűk terünk tiltja. Azért e helyütt még csak a végsorok reprodukálására szorítkozunk. »Elöttünk fekszik a tervezet minden jellemző kiválóságaival, minden részében áthatva a valódi humanitás és igazság elveitől. A tudós szerzőt nem lehet szemrehányással illetni azért, hogy a terheltnek a törvényhozásokban oly soká elnyomott vagy nem eléggé méltatott védelmét az igazságtalan vád vagy elitéltetéssel szemben előtérbe állítja, vagy azt legalább a vádló hatalmával és hatalomkörével egyenjogositja; sem azért, hogy a terhelt anyagi és alaki védelmét oly magaslatra emeli, mely ezt az utolsó évtizedek helyes és tisztult felfogása folytán méltán megilleti. Az esküdtszéki hatáskör és eljárás megszorításának — mely a vádlottnak annyi biztosítékot és cautelát nyújt — szükségképeni folyománya, hogy az I-ső folyamodásé törvényszékek előtti eljárás, a mennyiben ez az elhamarkodás vádjától ment akar maradni, — a védelemnek, mint nem csupán türt, de egyenjogú tényezőnek közreműködéséről semmi szin alatt le nem mondhat. A biztosítékok, melyeket ez irányban ugy az előzetes eljárás, mint a főtárgyalás nyújtanak, azok tiszteletét is kiérdemlik, a kik az egyes intézkedések tekintetében eltérő nézetet vallanak. Ha a tervezetet ez irányban a jelenkor legjobb törvényeivel és tervezeteivel p. o. a balga tervezettel jelen alakjában egybehasonlitjuk, ugy teljes elégtétellel meg kell vallanunk, hogy az a terhelt jogvédelme tekintetében, a törvény pozitív igényeinek bölcs figyelembe vétele mellett, figyelmet érdemlő haladásról tanúskodik. De mindezen örömmel vallott fényoldalak mellett szerző nem módosíthatja első bírálata alkalmával alaposan indokolt azon ítéletét, »hogy a tervezet minden részében, alapelvében és intézkedésében nem látszik alkalmasnak arra, hogy Magyarország büntető eljárása gyanánt törvényerőre emelkedjék; ugy alakja, mint tartalma alapos átdolgozást igényelnek, hogy ez alapvető codificationalis anyagképen felhasználtassák.« Ily gyökeres és valódi átdolgozás mellett maga a tudós szerző is jutott volna sok szerkezeti d.i kezelési nehézség felismeréséhez. És még sem marad egyéb hátra, ha a tervezet életrevalóságra akar igényt tartani, a mi már azért is kívánatos, hogy Magyarország jövendőbeli büntető eljárásának azon szerves elemek fentartassanak, melyek a tervezetnek sok irányban oly értékes alkatrészeit képezik. Ha van kifogásunk a jelen bírálat ellen, ugy ez legfölebb az, hogy nem egészen tárgyilagos, a mennyiben szerző jelen tanulmánya 10. lapján arról panaszkodik, hogy Csemegi első hirálatának egyetlen egy kifogását sem vette figyelembe ezen tervezetének átdolgozása alkalmával. »Bár tévedhettem még annyi kérdésben és pontban is •— kiált föl — feltehető-e, hogy mindenben tévedtem ?« Mi a jelen becses munkálatot ily subjectiv érzékenykedéstől mentnek szerettük volna látni, már csak azért is, mert itt némi, ha talán nem is jogosult kétely támadhatna szerző újabb bírálatának tárgyilagossága és részrehajlatlansága iránt. A mit szerző az enquéttel szemben »a fennálló tudományos meggyőződésből folyólag<' megengedhetőnek és jogosultnak tart, annak ellenkezőjét jogosan maga részére sem vindicálhatja. Dr. Révai Lajos. Helyreigazítás. Dr. Schwarz Gusztáv ügyvéd ur figyelmeztet bennünket, hogy »A tulajdonjog fentartás« című kis értekezésének e rovat alatt (a »Jog« 14. sz.) történt ismertetése alkalmából tett azon megjegyzés, mely szerint ő értekezése írásánál nem ismerte volna a Curia 8,364/884. számú határozatát, tévedésen alapul, mert ö tényleg értekezésében hivatkozik rá. Vegyesek. A vidéki bíróságaink figyelmébe utánzásul, A budapesti fenyítő törvényszék teljes ülést tartott e napokban N o v á k Kamill elnöklete alatt. Az alelnök Böck János kir. ügyészszel egyetértve, azért hivta össze az ülést, hogy felkérje a bírákat, hogy a vizsgálati fogságot csak akkor rendeljék el, mikor arra okvetlen processualis szükség mutatkozik. Az ülésen felemiitvén az elnök a reformot, utalt arra, hogy újítása által korántsem akarja a bírói függetlenséget korlátolni, de a vizsgálati foglyok számának csökkentése, a helyes ügyvitel szempontjából kívánatos. A legújabb kimutatás szerint a vizsgálati foglyok száma jelenleg 183, a minek az a következése, hogy a kisebb lopási bűnügyek annyira igénybe veszik a bírákat, hogy fontosabb ügyek gyakran évekig elhúzódnak. Közölte végül, | hogy Böck János kir. ügyész is utasította az alügyés^eket, hogy ! a vizsgálati fogságra vonatkozólag csak akkor tegyenek indítványt, j midőn azt a sürgős szükség hozza magával. A vidéki sajtó és az igazságügyi kérdések. Lapunk egyik számában registráltuk azon örvendetes jelenséget, hogy a vidéki sajtó egynémelyük képviselője (Szabadkai lapok, Maroskorda, stb.) hébe-korba igazságügyi cikkeket hoz. Felhívtuk t. kartársainkat egyúttal arra, hogy minél sűrűbben hallassák szavukat igazságügyi és igazságszolgáltatási kérdésekben a vidéki sajtóban, mert szent meggyőződésünk az, hogy ez által oly körökbe is viszik ezen kérdések iránti érdeklődést és azok ismeretét, melyek eddigelé az igazságügyi dolgok iránt vajmi kevés érdeklődéssel viseltettek. Kiemeltük, mily jó szolgálatot tesznek ezek az igazságügynek, ürülünk, hogy szavunk megfogamzott és csakugyan mind sűrűbben találkozunk a megpendített eszme megvalósításával. Ez alkalommal dr. Báttaszéki Lajos, csabai kollegánk talpraesett cikkéről emlékezünk meg, melyet az »Aradi lapok«-ban »a csődtörvényről tett közé. Kérjük lapunk barátait, hogy minket az illető lapszám beküldése által ilynemű cikkekre figyelmeztessenek, hogy róluk megemlékezhessünk, mit az ügy érdekében mindig szivesi teszünk ! A magyarországi kir. közjegyzők egyletének emlékirata a törvényhozáshoz >a telekkönyvi betéteknek, a földadókönyv és az állandó kataster adataival megegyező szerkesztéséről és a telekkönyvi rendeletek pótlásáról és módositásáról« szóló törvényjavaslatiránt. iFolytatás.) Már pedig a két állapot közti ellentét legszámosabb esetei épen azon esetek, a melyekre nézve a most felemiitett körülmények egyike vagy másika forog fen. Nem tagadhatni, hogy nem könnyű a kérdés, melynek megoldását a törvényjavaslat magának célul tűzte ki. Telekkünyvileg megalapított jog tényleges állapottal áll szemben ; ugyan tisztán formai szempontból a reális jogosultságot a formai legális jognak feláldozni nem szabad ; de másrészről a puszta tényleges állapotnak sem szabad a nyilvánkönyvi bejegyzés teljes figyelmen kivül hagyásával minden körülmények közt az elsőséget megadni akarni. Annyi bizonyos, hogy a törvényjavaslat jelzett hiányát pótolni kell, ha igazán az céloztatik, hogy a telekkönyvi állapot és a tényleges állapot közt ez idő szerint fenálló ellentét megszüntetlessék. A részletek mellö/ésévei e helyütt csak utalás történik arra, hogy a kivánt cél elérésére a felhívási eljárásnak oly neme mutatkozik legjobbnak, mely szerint a tényleges birtokos, ki már több ideig van az illető ingatlannak békés birtoklásában, a tulajdoni lapra bejegyzendő volna, ha a telekkönyvi tulajdonos vagy annak igazolt örökösei részéről a kérelmezett bejegyzés ellen a kitűzendő idö alatt ellentmondás be nem jelentetik. Magától értetvén, hogy a nyilvánkönyvi tulajdosnak vagy örököseinek ily esetben is fenhagyandó lesz ama joguk, hogy törlési per utján a tényleges birtokosnak a bejegyzés által szerzett jogát megerötlenithessék. Nem csekély mérvben fogja a tényleges birtokost visszatartani attól, hogy a kezeinél levő szerzési okiratot bemutassa, a nyilvánkönyvi tulajdonost pedig attól, hogy az átruházást a bizottság előtt élő szóval beismerje, azon aggodalom, hogy magát ez által esetleg az 1881 : XXXIV. törvénycikk 10. §. a) pontjában meghatározott büntetésnek teszi ki. A törvényjavaslat tehát kiegészítendő volna oly intézkedéssel, mely szerint a felmutatott szerzési okiratban foglalt, illetve szóval elismert átruházás után a bejelentés elmulasztása miatt az idézett törvényszakasz alapján büntetés ki nem szabathatik. Hogy ne létesülhessen oly tényleges állapot, mely a betétben foglalt állapottól huzamosabb időre eltérjen, ezt a törvényjavaslat a 7J. és 74. §-okban körülirt intézkedésekkel kívánja biztosítani. Nem. hangsúlyozva különösen azt, hogy e javasolt intézkedések épen nem vezethetnek célra, ha az átruházásról okirat egyáltalában nem készül vagy ha az elkészitett okirat az illeték kiszabása végett be nem mutattatik ; nem hangsúlyozva különösen azt sem, hogy minő viszásság és esetleg zaklatás rejlik abban, hogy a biróság a jogszerző felet kényszerítse, hogy saját jogának biztosítását kérelmezze nála, ki esetleg a kérelmezést megtagadni fogja; joggal kérdezhetni meg fogják-e a javasolt intézkedések szüntetni >azon gyakran tapasztalható tévhiedelmet, hogy ha a szerzett jogok telekkönyvileg keresztül nem vitetnek, a jogszerző az illetéktől vagy adótól menekül* (miniszteri indokolás) ? kevesbíteni fogják-e a javasolt intézkedések »azon mulasztást, melynél fo°-va a halálozási esetek az illető hatósággal nem szabályszerűen tudatnak és ebből folyólag az örökösödési eljárás is azon esetekben is, melyekben az hivatalból volna megindítandó, elmarad« (miniszteri indokolás) ? Biztositják-e a javasolt intézkedések, hogy csak a jog telekkönyvi keresztülvitelére alkalmas okirat készíttessék, vagy hogy a jog telekkönyvi keresztülvitele iránt csak oly kérvény adassék be a telekkönyvi hatósághoz, melyet hiányai miatt nem kell elutasítani ? És mi történjék akkor, ha a telekkönyvi hatósá^ az illetékkiszabás vagy az adóhivatal utján oly jogügylet létrejöttéről nyer tudomást, melyszerint oly valaki ruházta át az ingatlant, ki a telekkönyvben maga sincsen tulajdonosnak bevezetve ; vagy akkor, ha a jogszerző fél a/. őt fenyegető birság súlya alatt a jog telekkönyvi keresztülvitele tekintetéből a kérvényt valósággal beadja, a kérvényt azonban akár az alapul szolgáló okiratban, akár a kérvényben előforduló hiányok miatt el kell utasítani. (Folytatása köv.)