A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 15. szám - A váltótelepités fogalommeghatározása

A JOG. 121 Az a »nál«, »nél«, »ban«, »bcn«, a váltójogból folyólag intézvényezettet és forgatóit kötelezi arra, hogy a fizetést ezen »nál , »nél«, nál, stb. teljesítse, természetesen a váltó ellenében s ebből természetszerűen folyólag a »nál«, »nél«, nál lefizetett összeg a »nál«, »nél«, >által« a váltóbirtokosnak átadandó. E szerint, ugy hiszem, beigazolva van, hogy a »nál«, »nél« váltóbirtokossal szemben azt jelenti, hogy »által«, tehát a telepitett váltó telepes által fizetendő ki váltóbirtokosnak, ha általa az összeg felvétetett s ha nem ugy az összegről szóló váltó általa adandó vissza váltóbirtokosnak, hogy ez a közjegyzőhöz vigye annak constatálása végett, hogy fizetés csakugyan nem teljesíttetett; ez pedig természetesen csakis ugy történhetik, ha telepes hivatik fel a fizetésre, a ki aztán kijelenti, hogy nem fizethet, mivel ő sem kapott fedezetet. Ha a váltóbirtokos önmaga a telepes, az mit sem változtat a dolgon, mivel a váltótörvény szigorúan intézkedik mindenről és szorosan ragaszkodik minden előirt formához. És mert a váltótörvény 43. §-a szerint az óvás a telep helyén veendő fel, tehát nem elég az, ha még az a váltóbirtokos telepes maga jelentkezik is a közjegyzőnél váltójával, hogy azt fizetés hiánya miatt óvatolja, hanem magánál telepesnél, a telep helyén kell bemutatni a váltót fizetés végett s ugyanott kell a fizetés nem teljesítését tanúsító óvást is felvenni, mert nem lehetetlen az, hogy mig a váltó óvatolás végett a közjegyzőnek átadatik, az alatt intézvényezett telepesnél fizetés végett jelentkezik, tehát nincs fizetés hiánya, hanem a pénzfelvétel lehetetlensége áll be és mégis a közjegyző által fizetés hiánya constatáltatnék ; ez okból tehát helyesen intézkedett a 43. §., midőn a bemutatást a telep helyén rendeli, mivel ezzel számtalan visszaélésnek vétetik eleje, mert nem lehetetlen, hogy az óvatolás a telep helyén épen a fizetni kész intézvényezettet találja s így az óvás fel nem vehető, mig meg nem jelenése esetén intézvényezett kárára, egyoldalú bemondás folytán vétetnék fel az óvás, ez pedig nem lenne közvetlen tudomáson alapuló tény s ezt igazoló közokirat. A közjegyző a bemutatás alkalmával tanúsítja azt, hogy ezen időpontban nem történt fizetés, későbbi fizetési akarat az óvás felvételét nem gátolhatja. Ugyanazért nézetem szerint »fizetendő Egerben az egri kereskedelmi és iparhitelintézetnél« záradékkal ellátott váltó telepitett váltónak tekintendő s mint ilyen, óvatolás alkalmával a váltótörvény 41., illetve 43. §-nál fogva fentebb kifejtettekből folyólag telepesnél mutatandó be és »fizetésre« ő hívandó fel. A bajai kereskedelmi és iparbank s több hazai nagykereskedő mind önmagát jelöli meg telepesként s én az óvatolás végett átvett váltókat mindig fizetési felhívással mutatom be nékik, mint váltóbirtokos telepeseknek és nem is tartom helytelennek az óváslevélben ekként beszélni: » ... hogy az átadott váltót... N. N. telepes bajai lakosnál fizetés, illetve az N. N. intézvényezett és kötelezett társaitól netán érkezett fedezet átvétele végett mutassam be ...« A mi végül Miskolczy t. kartársam azon nézetét illeti, hogy a kérdett váltóban nincs kimondva, hogy más valaki, mint intézvényezett által volna a fizetés teljesítendő, téves; és épen az általa hivatkozott 24. §-al igazolható s a váltójog természetében rejlik, hogy a telepitett váltó Összegét telepes vévén fel, a váltóbirtokos általa fizetendő ki. Természetes lévén, hogy a telepesért intézvényezett szavatolni nem tartozik, mert ő fizeti a váltót s ezzel megszűnt közte és telepes közti váltókötelezettség sehogy aztán telepes által váltóbirtokos kifizettetik-e, intézvén vezetthez nem tartozik. Telepitett váltó csak az esetben mutatandó be fizetés végett elfogadónál, ha az óvásbiztonság hiánya miatt a váltótörvény 29. §-a alapján vétetik fel, mivel ily esetben lejárat előtt váltóbirtokos csak elfogadótól követelhet fedezetet: a telepes ily esetben illusorius lévén, ott fedezet nem is kereshető. Mindenesetre a váltótörvény homályos tételeit tisztázni kell, a mik közé a váltóbirtokos telepesnél való bemutatás szabályozása is tartozik, de hogy a Curia határozata szorosan a váltótörvény szellemén alapul, az kétségtelen. Milásevits Márton, bajai kir. közjegyző. A II. Miskolczy Barnabás nagyváradi kartársam a »Jog« ll-ik számában a nagyméltóságú m. kir. Curiának 624/885. sz. döntvényével foglalkozva, bírálatában azt állítja, hogy az oly jogelvet állapit meg, ^melynek az összes óvatoló közegek s óvatolást eszközöltető felek mindezideig az ellenkezőjét tartották.« Egy percig sem habozom kijelenteni, hogy csekélységem eddig sem »tartotta a döntvény ellenkezőjét«, sőt minden — . a kir. közjegyző ur által jelzett — oly váltót, melyen az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely — illetve ilyenül pénzintézet — lett kijelölve, a váltót nem az intézvényezettnek, hanem »a b.. . i takarékpénztár pénztárnoka N. N.-nek« mutattam be fizetés végett. Igaz, hogy ezen eljárás kissé paradoxnak tűnik fel, hogy a hitelező a váltó kifizetésére szólittassék fel, de hogy az óvatolást így teljesítettem, teljesítem s fogom teljesíteni, a legis ratio, sőt a t. cikkíró ur által emiitett ilynemű váltó >származása« szolgál indokul. A cikkiró úrral teljesen egyetértek abban, hogy az illető takarékpénztár kölcsönt ad az intézvényezettnek, ki kötelezi magát a váltót a kölcsöntadó pénzintézetnek annak üzlethelyiségében megfizetni, de nem fogadhatom el praemissumának conzequentiáját, hogy a váltó értéke nem a takarékpénztár »mint t e 1 e p e s« által, hanem az intézvényezett által a takarékpénztár helyiségében lesz fizetendő s igy a váltót az intézvén yczcttnél kell fizetés végett bemutatni. Miért ? Egyszerűen azért, mert mihelyt az intézvényezett lakhelyétől különböző hely van locus solutionis-ként kijelölve, az ily váltó eo ipso telepített váltónak tekintendő. így határozza meg a telepitett váltó caracteristicumát az 1840-iki váltótörvény s noha az 1876. XXVII. t.-c. 24. §-nak indokolása birtokomba nincs is, nem hiszem, hogy ezen szakasznak constructiójából az ellenkező következtetésre lehetne jutni. Az 1876-iki váltótörvény idézett §-a szerint a telepitett váltó főkelléke a telephely, t. i. hogy a fizetés hol? s nem a telepes, hogy ki által lesz a fizetés teljesítendő. A telepesre vonatkozó kijelölési jogot az intézvényezettnek tartja fenn. Ha az intézvényezett ebbeli jogával nem él, a váltó a telephelyen mutatandó be fizetés végett, azon helyen, hol az intézvényezett a váltó értékét letenni tartozik, bemutatandó pedig a telephely tulajdonosa vagy üzletvezetőjének, kinek kezéhez a valuta leteendő és ki által a váltó honorálandó. Ezen eljárást cikkiró ur képtelenségnek tartja, engedje meg azonban, hogy ebbeli állításával szemben a következő kérdést kockáztassam : Bizonyára előfordult már a t. kartárs ur praxisában számtalan eset, hogy: Nagyváradon lakó A. B. egy bizonyos váltóösszeget Nagyszalontán lakó C. D.-nek kölcsönöz és a váltót ekként telepiti: »fizetendő A. B.-nél Nagyváradon« s ezek után (kérdem, kinek lesz a jelzett váltó fizetés végett bemutatandó ? En azt hiszem, A. B. váltótulajdonosnak, kihez illetve, kinek a valuta beküldendő s ellenesetben általa, mint tulajdonos és egyszersmind váltótelepes által constatálandó, hogy a váltóösszeg a kijelölt telephelyen nem fizettetett. Ezen eljárás correetségét, eltekintve a váltó formalitása, eltekintve továbbá attól, hogy a törvény ki nem zárja a tulajdonos és telepesnek egy személybeni egyesítését — szerény nézetem szerint — a cikkiró ur által emiitett szerződésszerű megállapodás sem alterálja, nem pedig azért, mert a váltó kiállítása alkalmával a hitelező, illetve takarékpénztár, a telephely kijelölésével azon provisiót sanctionálja, hogy az óvatoló közeg ne legyen kénytelen a váltó lejárata után az intézvényezettet lakhelyén felkeresni, hanem a váltót egyszerűen a telep helyén bemutatni és pedig a telephely üzletvezetője, esetleg képviselőjének, ki egyedül van hivatva constatálni azt, hogy a kérdéses váltóra szükségelt fedezet nem érkezett meg. Annak bizonyítása, hogy az intézvényezett a kijelölt telephelyen meg nem jelent, teljesen felesleges. Egyébiránt non juro in verba magistri, saját nézetem iránt sem vagyok annyira elfogulva, hogy az esetben, ha helyes törvénymagyarázat az ellenkezőről meggyőzne, saját nézetemhez mereven ragaszkodnám. A kérdés mindenesetre elegendő principális és gyakorlati értékkel bir s nagy mérvben érdemli meg, hogy az enyémnél hivatottabb toll megvilágítsa. Dr. Weisz Bernát, barijai kir. közjegyző. III. A kir. Curiának 624/885. sz. a. hozott, váltóügyi Ítéletére vonatkozólag a »Jog« 11. számában Miskolczy Barnabás nagyváradi közjegyző ur által közzétett értekezésére legyen szabad egynéhány megjegyzést tennem: Első sorban nem hagyhatom említés nélkül azt, miszerint Miskolczy közjegyző ur téved, ha azt hiszi, hogy a kir. Curia említett Ítéletében valami új jogelvet állított volna fel és téved