A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 15. szám - A váltótelepités fogalommeghatározása

122 abban is, ha azt hiszi, hogy váltóóvások körül »divó szokás« létezhetnék vagy léteznék. Igaz ugyan, hogy Hartmann és P1 ó s z a szokásnak, különösen a kereskedelmi szokásnak a váltójog terén is törvénypótló, de sőt derogáló hatályt is akarnak tulajdonítani, de azt hiszem, hogy e tekintetben ugy az emiitett német tudós, mint Plósz tanár is tévednek, mert ugy a váltóban foglalt fizetési meghagyás, vagy fizetési igéret, mint pedig a váltóból eredő jogok fentartására szükséges váltójogi cselekmények, melyekhez főképen az óvás tartozik, a törvényben szorosan meghatározott formális természetüknél fogva, nem tűrnek szokásjogi pótlást vagy kielégítést. A mint már fentebb kiemeltem, a kir. Curia a 624/885. sz. ítéletében nem állított fel új jogelvet, hanem egyszerűen a kérdéses váltót tartalma szerint megítélve, helyes Ítéletet hozott, tudvalévő dolog lévén, hogy a váltó elbírálásánál csak a váltó tartalma vehető figyelembe. Miskolczy közjegyző ur a kérdést oly értelemben veti fel, vájjon »telepitett váltónak tekintendő-e az oly váltó, melynél nem az mondatik, hogy fizetendő az N. N. takarékpénztár által, hanem az mondatik, hogy fizetendő az N. N. takarékpénztárn á 1, vagy az N. X. takarékpénztárb a n ?« A kérdés azonban ily alakban felvetve nem tartalmazza azon döntő momentumot, mely a telepítésnek és a telep fogalmának essentiális alkatrészét képezi. Az által, hogy a váltón az intézvényezettől különböző személy, ki által vagy kinél a fizetés teljesítendő, meg van nevezve, a váltó még telepítve nincs és cikkíró ur határozott tévedésben van, a midőn azt vitatja, hogy a váltótörvény 24. §. értelmében telepitett váltónak csak az tekintendő, a melyben világosan ki van tüntetve azon személy, ki által a fizetés teljesítendő. A telepítés fogalmára nézve az, ki által történjék lejáratkor a fizetés, egészen közömbös, mert a váltót telepitetté a váltótörvény 24. §. szerint egyesegyedül az teszi, ha a váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési h e 1 y v a n kijelölve, más szóval a telepítés az intézvényezett lakhelyének és a váltó fizetési helyének geographiai distanciájában áll. "Az tehát, vájjon a telepitett váltón külön telepes is meg van-e jelölve, vagyis meg van-e nevezve azon személy, ki által vagy kinél fenforgó esetben az N. N. takarékpénztár által, az N. N. takarékpénztárn á 1, vagy az N. N. takarékpénztárb a n teljesitendő-e a fizetés, a telepítéshez egyáltalában nem szükséges. A telepitett váltók tudvalevőleg kétfélék, vagy olyanok, hol telepes megnevezve nincs, vagy pedig hol a váltón telepes is ki van jelölve. Ha a telepitett váltón telepes megnevezve nincs, akkor a váltót fizetés végett az intézvényezettnek kell bemutatni a telep helyén és ugyanott veendő fel a fizetés hiánya miatti óvás, ha pedig külön telepes is meg van nevezve, akkor ugy a fizetés végetti bemutatás, mint a fizetés hiánya miatti óvás a telepesnél veendő fel, tekintet nélkül arra, vájjon a telepes neve mellé »nál«, »nél«, »ban«, »ben« ragszócskák melyike használtatik. A mi már most a »Jog« 11. számában közölt váltót illeti, az szerény nézetem szerint rosszul volt óvatolva, mert említett váltó szerint Horváth Géza intézvényezett lakhelye Josefstadt, telephely Eger, telepes az egri iparegylet, ennélfogva a váltótörvény 43. §. értelmében a kérdéses váltót a telep helyén Egerben a telepesnél, vagyis az egri iparegyletnél kellett volna fizetés végett bemutatni, mert az intézvényezett nem azt igérte, hogy ő személyesen fog az egri hitelegyletnél fizetni, hanem azt igérte, hogy a fizetést ő helyette az egri hitelegylet, mint telepes fogja teljesíteni. »Fizetendő az egri ipar egy létnél« kifejezésnek nem az az értelme van, hogy az elfogadó az egri iparegylet helyiségében fog fizetni, hanem fenti kifejezés által a telepitett váltón az egri iparegylet személyében telepes lett megjelölve, ki által a fizetés lejáratkor teljesítendő volt. Helytelen fenti óvásban az, hogy az óvatoló személy az elfogadót kereste és mivel őt nem találta, azt vette fel az óvásba, hogy a váltót az elfogadónak nem mutathatta be fizetés végett, holott kötelességében állott a váltót a telepesnek, vagyis az egri hitelegyletnek fizetés végett bemutatni és ennek válaszát, váltótörvény 99. §. 3. pontja értelmében az óvásba felvenni, mely válasz valószinüleg így hangzott volna, hogy a váltó fedezete be nem érkezett. Kétségbe kell vonnom a t. cikkíró ur azon állítását is, mintha képtelenség lenne az, hogy a váltóbirtokos, ki történetesen telepes is, önmaga ellen veszi fel az óvást, ez nemcsak hogy nem képtelenség, hanem mindennapi dolog, ha és a mennyiben a váltóbirtokos előzői elleni visszkeresetét érvényesíteni akarja. Ennek folytán a kir. Curiának 1)24/885. sz. ítélete új jogelvet nem állított fel, hanem az ítéletet ugy hozta, mint azt a váltó és a telepítés természeténél, valamint a váltótörvény 13. ij-ánál fogva hozni kellett. Liptó Szent-Miklós. Dr. Knx Adolf. Sérelmek. * Mit mindent varr bizonyos adó felügyelő az ügyvédség nyakába. (Aranyos-Torda megye területéről.) Mint egyik szerény előfizető, tudva azt, hogy a »Jogv cínűí szaklap legnagyobb készséggel ad helyet ugy az igazságszolgál tatás, mint a közigazgatás bármely ágában tapasztalt jogsérelmeknek; másfelől belátva, hogy az ily közlemények nem épen minden eredmény nélkül hangzanak el és gyakran üdvös orvoslás a következmény : e szempontokból kiindulva, bátor vagyok T orda Aranyos megye kir. adófelügyelőjének az állami közadók kezelése körül tapasztalt néhány eklatáns botlásait napfényre hozni. Nem tudom, vájjon személyem iránti ellenszenv, hivatali kötelmeinek hanyag teljesítése, vagy épen tudatlanságnak tulaj* donithatom-e Torda-Aranyos megye kir. adófelügyelőjének az alább felsorolt intézkedéseit, de bármily okból is keletkezzék az ily eljárás, az — eltekintve a káros következésektől — felette boszantó és tarthatlan. Nevezett kir. adó felügyelő ur ugyanis, dacára a törvény azon rendeletének, hogy oly esetekben, midőn az egyenes adók kivetése a kir. adófelügyelő hatáskörében eszközöltetik, mint példának okáért a IV. osztályú kereseti adó, tökekamat-adó stb., (1883. évi XLIV. t.-c. 4. §. 3. b) pontja), az adókivetési előmunkálatokat, u. m. az adókötelezettek és adótárgyak összeírását és egyéb kivetési adatok beszerzését, hivatalból tartozik teliesitcni (idézett t.-c. 4.§. 1. a) és b) 1875. évi XXIX. t.-c. 35. §.,'1875. t.-c. 3. %)\ dacára továbbá annak, hogy a törvény világosan előírja, miszerint a tőke-kamatadó tárgyait azon követelések képezik, melyekből a jogosított kamat gyanánt bizonyos hasznot húz és nem egyúttal azon követelések, illetve tőkék is, melyek habár jelzálogilag is biztosítva vannak, azonban a követelő fél részére kamatot vagy egyéb hasznot nem hajtanak és más jogot nem nyújtanak, mint a bekebelezett tőkeösszegjelzálogi biztosítását; hogy tehát adóalapul az ily követeléseknél azon haszon, kamat, vagy egyéb járadék tekintetik, mit a jogosított az ily követelései után tényleg huz. (1885. évi XXII. t.-c. 1., 3. §-ok.) — Dacára, mondom, a törvény jeleztem intézkedéseinek, a nevezett kir. adó felügyelő ur — talán túlbuzgóságában, a mi őt igen leleményesnek jellemzi — fogja magát és oly követelésekre is kiveti a tőkekamat-adót, melyek csak mint pusztán óvadék, vagy mint nem kamatozó tőkék szerepelnek és ily minőségben vannak bekebelezve. Sőt ennél is tovább halad az adófeliigyelő ur és azon követelések után, melyeket az ügyvéd jogosított megbízója nevében per utján igyekszik felhajtani, nem a jogosított felperest, hanem magát azügyvédet, mint perbeli megbízottat terheli meg tőkekamat adóval!!! Talán szemet hunytam volna a kir. adófelügyelő ur ezen speciális botlásain, azonban velem szemben is megtörténtek és ezért közvetlen érdekeim iránti kötelmet mulasztanék el, ha e jellemző eljárást kissé nem szellőztetném azon intenció által vezéreltetve : vajha sérelmeim illetékes helyig eljutnának és jövőre beszüntetnének. Volt ugyanis nekem a tordai kir. telekkönyvi hatóságnál egy oly követelésem végrehajtási zálogjoggal bekebelezve, mely részemre mint ügyvédi munkadíj lett megítélve minden kamat nélkül, de mert bekebelezve volt, tehát az adófelügyelő ur tőkekamat adót vetett ki reá és dacára annak, hogy a jelzálog tárgya birói árverés utján később eladatott és követelésem hivatalból * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.