A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 15. szám - A váltótelepités fogalommeghatározása

120 A modern törvényekhez áttérve, azt látjuk, hogy ezek méltányolva a házasságtörésnél előforduló családi és társadalmi tekinteteket, a házasságtörést kivétel nélkül csakis a fsértett házastárs indítványára teszik a bűnvádi eljárás tárgyává. Es ez az egyedüli helyes álláspont, ha az állam nem akarja, hogy a családok becsülete pellengérre állittassék. Elvben, habár nem minden consequentiáival, el van ismerve az is, hogy mindkét házastárs hűséggel tartozik egymásnak, hogy tehát a férj ép ugy, mint a nö egyenlőképen követhet el házasságtörést. Csakhogy jelenleg is — és nézetem szerint ez a helyes — a férj és nöbíínös nem mindenütt egyenlően sujtátik. A mi a büntetéseket illeti, ugy azok nemcsak a régibb túlszigorú büntetésekhez hasonlítva, hanem egyáltalában is feltűnően enyhék. Egyetlen egy bűntett vagy vétség sincs, melynek büntetése a régiebbekhez viszonyítva oly enyhére szabatott volna. A régibb és újabb büntetőtörvényhozás fordulópontját képezi a francia Code pénal. A házasságtörő nö büntetése a code pénal szerint három hónaptól egészen két évig terjedhető fogság. Hasonló büntetéssel sujtatik a nő bűntársa is. A férj házasságtörése azonban csak pénzbirsággal és így is csak akkor sujtatik, ha ágyasát neje házába hozta. A férjnél tehát nem maga a házasságtörés, hanem csakis ennek botrányos elkövetése büntettetik. Utóbbi esetben a nő a házasság felbontását követelheti. A Code civil 230. §-ának utóbbi intézkedése újabban 1882-ben oda módosíttatott, hogy a nő a házasság felbontását követelheti »férje házasságtörése miatt,« tehát akkor is, ha a férj a házon kivül közösült egy harmadikkal. A code pénalnak idevágó intézkedései érintetlenül hagyattak. Az 1871. évi német birodalmi törvénykönyv 172. §-a a házasságtörést vétségnek minősiti és azt, ha e miatt a házasság felbontatott, legfeljebb hat havi fogházzal bünteti. A bűnvádi eljárás csak a sértett házastárs indítványára indíttatik meg. Az ausztriai bünt. törv. a házasságtörést csakis rendőri kihágásnak minősíti. Angliában házasságtörés végett bűnvádi eljárásnak egyáltalában nincs helye; a sértett házastárs legfeljebb kártérítést követelhet ! A magyar büntetőtörvénykönyv a házasságtörés tekintetében is a német birodalmi törvénykönyvet követi, azon különbséggel, hogy a házasságtörés, ha amiatt a házasság felbontatott vagy az elválás kimondatott, nem hat, hanem három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A házasságtörés büntetéseiből kitűnik, hogy a modern büntetőtörvények két elv szerint különülnek el. Az egyik elv képviselője a code pénal. Az uralkodó elv itt az, hogy elismertetik ugyan a két házastárs egyenjogúsága a házassági hűség tekintetében; de csakis a nő házasságtörése esik tulajdonképen a büntetőtörvény sanctiója alá, csak ez fenyíttetik szigorúan. E rendszerhez tartozik a code pénal belge is. A másik elv képviselője a német birodalmi büntetőtörvénykönyv, mely az uralkodó német doctrina szüleménye ép ugy, mint a magyar B. T. K. Itt az a tendentia vonul át, hogy a házasságtörés egy oly incidens, melynek elintézése inkább a házastársakhoz tartozik, mint a büntető codex alá. A házasságtörés legyen ok az elválásra; az elválásnak pedig vannak magánjogi következményei ; de az állam büntető hatalma tartózkodjék házasságtörés esetében a házasfelek közé avatkozni. Ez a német doctrina és ennek esett áldozatul a mi büntető törvénykönyvünk is, ha tekintetbe veszszük, hogy a nő házasságtörése is mily feltűnő enyheséggel büntettetik. Ila tekintetbe \eszszük azt, hogy régi törvényeink sokban hasonlítottak a code pénal sokkal helyesebb intézkedéseihez, ugy akkor kár volt önálló nemzeti jogfejlődésünkkel erőszakosan szakítani és idegen jogot recipiálni, mely idegen marad is örökké azért, mert nem felel meg a nép érzületének. A váltótelepités fogalommeghatározása.* X L Miskolczy Barnabás ur t. kartársam e lapok 11. számában a Curia 624/885. sz. döntvényét méltatván, vitatja, mikép ha a váltóbirtokos, mint telepes fordul elő a váltón, ez nem tekintendő telepítésnek, hanem a hely meghatározásának, a hol a fizetés teljesítendő, mert a váltóbirtokos nem mutattathatja be önmagának a váltót fizetés végett. * Ezen cikkekkel befejeztük az ezen tárgy fölötti vitát. A szerk. Bármily furcsán hangzik is az, hogy a váltóbirtokos, a mennyiben telepesként szerepel, az óvatolás alkalmával fizetésre hivatik fel, ez mégis törvényes és a mely óvás nem ekként vétetik fel, az szabálytalan; mivel a váltótörvény 41. §-a a visszkeresethez határozott feltételnek köti, hogy a váltó fizetés végett bemutatva legyen — és mert a váltótörvény 43. §-a határozottan, minden kivétel nélkül azt rendeli, mikép a telepitett váltó a telepesnél a telep helyén mutatandó be fizetés végett, természetes, j hogy a telepes hivandó fel a fizetésre, mivel csakis ekként igazolható, hogy a váltóra fizetés nem teljesíttetett. ' Az idézett §. nem ismer különbséget a telepesek között s azokat csak egy pontról szerepelteti, ugyanazért egyéb törvényes intézkedés hiányában az óvatolónak kötelessége, telepest a váltó bemutatása mellett fizetésre szólítani és ellene az óvást felvenni, avagy a 102. § hoz képest eljárni. Ö Tökéletesen igaza van t. értekező kartársamnak abban, hogy j az egri hitelintézet, vagy bármi más intézet is nem azt akarta és akarja elérni, hogy a ki nem fizetett intézvény, mely az ő birtoka, nála mutattassék be fizetés végett s ő szólittassék fel fizetésre, ! hanem csak azt, mikép constatáltassék, hogy a kérdéses időben a váltó kifizetve nem lett. Ezt akarja a hitelintézet, avagy a : mindenkori váltóbirtokos és ugyanezt constatálja is az óvás, sőt ez a célja is az óvásnak, de a váltótörvény ezt a 43. §-a szerinti eljárással rendeli; a mely intézkedés minden cikornyássága mellett i is kiváló specialitása váltótörvényünknek. De nézzük, vájjon az a »nál«, »nél« megállapitja-e a telei pesre nézve az óvatoló irányában az »által«-t, vagyis ha a telepítés akként történik, hogy fizetendő például az egri hitelintézetn é 1, az óvatolás alkalmával a fizetés általa teljesitendö-e ? Erre t. értekező ur azt mondja: nem; én pedig azt ' mondom, hogy igen; és ezzel t. kartársam összetévesztette a ' magánjog fogalmait a fizetésre kötelezettel szemben, a váltó j jogilag kötelézettel. A váltótörvény 24. §-a határozottan azt rendeli, hogy a , mennyiben az elfogadás alkalmával telepes megnevezve nem lett, ' az tételeztetik fel, hogy intézvényezett a telep helyén kívánja a | fizetést teljesíteni. Ebből pedig csak az következik, hogy a mennyiben az elfogadáskor telepes megnevezve nem lett, jogosított a váltóbirtokos telepest megnevezni, mert ez megállapodás ellenére nem történt, s ha telepes meg van nevezve, ez esetben a fizetés nem többé váltóbirtokos, hanem a telepes kezeihez eszközlendő s így a mennyiben váltóbirtokos a lejáratkor pénzt vagy értéket nem kap, csak a telepest szólíthatja fel, hogy fizesse ki a hozzá telepitett váltó összegét, a ki ha még pénzt nem kapott, egyszerűen kijelenti, hogy mert ő sem kapott a hozzá telepitett váltóra fedezetet, tehát azt ő sem adhat. Ezen tényt constatálja a közjegyző is s ép ezért kell telepest fizetésre hivni, ha mindjárt a telepes maga a váltóbirtokos is. Nézzük csak tovább az esetet és ismét az áll elő, hogy igenis a telepest kell fizetésre szólítani az óvás felvétele alkalmával. Ugyanis a telepitett intézvény telepesnél fizetendő, tehát bizonyos, mikép a lejáratkor az intézvénynek telepes birtokában kell lenni, vagy legalább is általa könnyen hozzáférhető helyen, hogy az esetleg fizetni jelentkező intézvényezett vagy egyéb kötelezettektől a fedezeti összeget átvehesse; mivel a fizetésre kötelezett a váltójogból s magából a váltó szövegének ezen kii tételéből folyólag: »ezen váltónál fogva«, csakis a váltó I ellen köteles fizetést teljesíteni s a mennyiben a váltó a fizetés I óhajtásakor fel nem mutattatik s a fizetés teljesítésének megkezdése időpontjában a fizetést esz közlőnek átadni meg nem kezdetik, a fizetést eszkö! zölni nem köteles és ha ily esetben óvás vétetik fel és intézvényezett megkezdett fizetését és ugyanakkor a váltó átadása nak meg nem kezdését igazolja, a váltóbirtokos ellene váltójogi igényeit elveszti és kamat, ugy költségkövetelését pedig örökre. Ily körülmények között tehát a váltóbirtokos, a telepitett intézvény összegét csak telepes közbenjöttével veheti fel s ez okból a váltó kifizetését csakis telepestől követelheti és ha ez kijelenti a fedezethiányt, állott elő az intézvényezett és egyéb kibocsátók, illetve forgatók elleni visszkereseti joga. Az óvatolónak, telepitett váltónál, az intézvényezetthez j semmi köze; tőle fizetést vagy fedezetet követelni jogosítva | nincsen s csak telepes szólíthatja fel őt a fizetésre ; ugyanazért, ha esetleg a telep helyén volna is intézvényezett az óvatolo személy ottlétekor, ez őt fel nem hívhatja, s ha teszi s igy az óvást ellene veszi fel, ez mint törvénytelen és szabálytalan, nem létezőnek tekintendő.