A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 14. szám - A tagositási eljárás reformjának szüksége

A JOG. 55 rosodtak, a mennyibon a '•'>., 4., 5., 6., 7., 13., 14., 15. 16. és 17. szám alatt mellűkéit valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt, okiratokkal bebizonyíttatott, hogy alperes az A) alatti váltóban kitett érték erejéig közadós hitelezőivel szemben kezességet vállalt és az illető hitelezőket még az 1882. évi folyamán saját elfogadmányaival kiegyenlítette és c szerint az általa elvállalt és közadós helyett kifizetett összeg erejéig közadósnak valóságos hitelezőjévé vált, mint ilyen pedig követelésének váltóval fedezését jogszerűen követelhetvén, közadós azon ténye, hogy az alperes által helyette kifizetett összegről alperes részére váltót állított ki, a hitelezők megkárosítására irányulónak nem tekinthető és mert felperes közadósnak más oly jogcselékményét, mely a hitelezők megkárosítását célozta volna, fel sem hozván, a csődtörvény 28. §-ának 2. pontja és 21). §-a sem nyerhet alkalmazást. A in. kir. Cui'ia (1886. március 4. 1,134. sz. a.): Mindkét alsóbirósági ítéletnek részben megváltoztatása mellett az 1883. évi ápril 23-án A . . . Henrik javára 2,164 frt 20 kr. váltótőke és jár. erejéig foganatosított végrehajtás a csödhitelezők irányában hatálytalannak mondatik ki és köteleztetik alperes felperesnek 2,269 frt 50 kr. tőkét megfizetni. Okok: A mint a kir. Curia már 1881. évi 543/vál. sz. a. hozott ítéletében kimondotta, a csődtörvény 27. §. 2. pontjának az volt a czélja, hogy a fizetések megszüntetése vagy a csődkérvény beadása után a közadósnak vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgálandó oly vagyont képezzen, melyből sem a közadós semmit el ne idegenithessen, sem egyes hitelező semmit el ne vonhasson. Habár tehát a fentebb idézett törvényhely a közadósnak jogcselekvényeiről szól, annak nem lehetett azon értelmet adni, hogy az által a végrehajtási kényszer utján kieszközölt kielégítésnek megtámadása ki lenne zárva és pedig annál kevésbé, mivel a törvényhozásról fel nem tehető, hogy midőn az egyes hitelezőt eltiltja attól, hogy a közadóstól a fizetés megszüntetése vagy a csődkérvény beadása után kielégítést elfogadjon, végrehajtó hatalmával ehhez segédkezet nyújtson. De ha a csődtörvény idézett szakaszának 2. pontja akként értelmeztetnék is, hogy csak a közadósnak jogcselekménye által nyert kielégítés támadható meg, még akkor sem lehetne a végrehajtás útján nyert kielégítés megtámadása kizártnak tekinthető, mert valamint a végrehajtásilag lefoglalt követelés átruházásánál a végrehajtást szenvedettnek cselekménvét a végrehajtási eljárás helyettesi ti, ugy a végrehajtásilag nyert kielégítésnél a végrehajtást szenvedett közadósnak jogcselekménye a végrehajtási eljárás által helyettesitettnek tekinthető. Az idézett törvény a megtámadáshoz feltételül köti, hogy annak, ki kielégítést nyer, annak elfogadásakor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása volt; miután pedig alperes a tárgyalás során maga adta elő, hogy midőn 1883. évi ápril 23-án délután ."> órakor végrehajtást szenvedett közadósnál a végrehajtás foganatosítása végett megjelent, közadós rögtön a csődöt bejelenteni akarta és ezt azon okból nem tehette, mivel a törvényszéknél az iktató hivatal már zárva volt; miután továbbá egy kereskedő, ki ellen árúkészletének legnagyobb részére végrehajtás foganatosittatik és a foganatosítás után másnap a csőd elrendeltetik, fizetéseit megszüntetettnek tekintendő: ennélfogva az alperes részére 1883. évi ápril 23-án foganatosított végrehajtást a csődhitelezők irányában hatálytalannak kellett kimondani' és alperest a D. alatti nyugta szerint a csődtömeggondnoktól felvett végrehajtási állomány és a felvételtől járó késedelmi kamatnak visszafizetésében elmarasztalni. Bűn-ügyekben. Ha az ügyész valamely cselekedetben csak vétséget lát fenforogni, a bíróság nincs jogosítva azt bűntetté minősíteni. A kecskeméti kir. törvényszék (188.5. febr; 13. 4,801. sz.) V. János (ismeretlen helyen született 19 éves római katholikus nőtlen cseléd) a vaspálya megrongálására célzó közveszélyü cselekménynek a btk. 437. §-a vétségében vétkes s ugyanezért négy hónapi fogház és 10 frt pénzbüntetéssel fenyíttetik, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. június 1. 7,820. sz. a.) a kir. törvényszék Ítélete megváltoztattatik, vádlott a btk. 134. i?-ának megfelelően mondatik ki vétkesnek s ezért a btk. 66. §-ában foglalt szabály alkalmazásával hat havi börtönre ítéltetik, stb. Indokok : Vádlott rész eges beismerése és a tanuk vallomása szerint be van bizonyítva, hogy vádlott több nagyobb követ rakott a közeledő vonat eíőtt a sínekre, saját vallomása szerint ! azon célból, hogy a mozdony erejét a kövek szétnyomása tekinj tétében megfigyelje. Vádlott cselekménye tehát szándékos volt, s ! minthogy köztudomású dolog, hogy a sínekre rakott kövek könynyen a vonat kisiklását okozhatják s minthogy vádlottról, bármily csekély értelemmel s belátással birjon is, bizton fel lehet tenni, | miszerint tudhatta, hogy a kövek sínretétele által a vonat kisiklása is megtörténhetik; ugyanazért vádlott cselekményét nem goni datlanságból, hanem szándékosságból elkövetettnek kellett megállapítani, mint ilyen pedig nem a btk. 437. ij-ába, hanem 434. §-ába ütközik. De minthogy a cselekmény folytán vádlotton kivül fekvő okoknál fogva rongálás nem állott be, vádlott cselekménye a btk. 65. §-a értelmében, megfelelően a kir. Curia 23. sz. döntvényének is, kísérletnek volt tekintendő. A büntetés a btk. 66. § ában a bírónak adott engedélynél fogva, figyelemmel vádlott műveletlenebb értelmi állapotára, mely vádlottat cselekménye veszélyes voltának rögtöni felismerésében korlátozhatta a törvt'-nyes fegyház helyett a legkisebb tartamú börtönben volt megállapítandó. A kir. ügyész ugyan a végtárgyaláson csak vétség miatt kérte vádlott megbüntetését, de minthogy indítványa sem a minősítés, sem a büntetés tekintetében a bíróságot nem korlátozhatja és minthogy a kir. ügyész a vádlott terhére felebbezett, a királyi ítélőtábla az ügyészi indítványtól eltérőleg is, de a törvénynek megfelelően súlyosabban bűntette a vádlottat, mint az első fokú bíróság. A m. kir. Curia (1886. febr. 27. 6,554. sz.) Tekintve, hogy vádlott szándékosan rakván a vaspályára a kavicsokat, ezen cselekménye gondatlanságból elkövetettnek nem tekinthető. Tekintve, hogy a vasúti személyzet vallomása szerint az egy méternyi hoszszúsáiíba lerakott kövek esetle<í alkalmasak lehettek volna a btk. 434. §-ban körülirt közveszélyt előidézni s hogy az elo nem idéztetett, az a vádlott akaratján kivül álló intézkedések eredménye volt; minthogy L . . . Illés előadása szerint ők észrevevén a kavicsokat, a mozdonyt azonnal fékezték s igy a mint H. Mihály vonatvezető vallomásából kitűnik, a mozdony saját súlyával szétmorzsolván a kavicsokat, veszély nem történt; tekintve, hogy a fentebbiek szerint a cselekmény szándékossága bizonyítva lévén, a másodbiróság helyesen vette alapul a btk. 434. §-át; tekintve azonban, hogy a köveknek a vágányra történt rakása által a pálya biztos használata meg volt akadályozva, a rendes használat csökkentése pedig magában foglalja a rongálást, igy ez esetben a 434. §-ban minősített cselekménynek nemcsak kísérlete, hanem maga a cselekmény forog fenn; s igy vádlott a 434. §. szerint minősülő bűntettben mint tettes volna bűnösnek kimondandó ; minthogy azonban a kir. ügyész csak vétséget látott fenforogni s ahozképest tette indítványát, a kir. Curia pedig ekkorig fentartott gyakorlatához képest a büntetésnél a kir. ügyész indítványán túl nem terjeszkedett, az alsóbb bírósági Ítéletek részben való megváltoztatása mellett vádlott a btk. 434. §. szerint minősülő vaspálya rongálás vétségében mondatik ki vétkesnek s ezért egy évi fogházra, 5 frt pénzbüntetésre s behajthatlanság esetére még egy napi fogházra Ítéltetik; egyébként a másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Lopás kísérlete fenforog-e, ba a rendesen pénzt tartalmazó tartály lopás céljából feltöretik és kitűnik, hogy a tartály Rrea l Kbt. 127. §. A m. kir. Curia : Mindkét bírósági ítélet megváltoztatásává! vádlott Zs. Antal egy rendbeli lopás bűntettének vádja, ugvszintén egy rendbeli lopás kísérlete bűntettének büntetése alól felmentetik, ezek helyett a kbtk. 127. §-ban minősülő tulajdon ellen kiszabott 7 havi börtönbüntetés egy évi tartamra felemeltetik, egyebekben az elsőbiróság Ítélete helvbcnhagvatván. Indokok: Vádlott saját beismerése szerint 1884. dec. 21-én, A. Károly korcsmáros söntésének ablakát öklével beverte s az igy támadt nyíláson benyúlt, hogy az ott tartatni szokott pénzt ellopja : azonban ott semmit sem találván, eltávozott. Vádlottnak azon cselekménye, a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 3. p. szerint minősülő lopás bűntettének kísérletét nem képezi: mert habár vádlott azon szándékkal törte be az ablakot, hogy az azon belül tartatni szokott pénzt ellopja; tekintve azonban, hogv ott semmi sem volt, természetes, hogy oly helyen, hol a lopás nem követhető el, annak kísérlete sem hajtható végre: vádlottat a lopás kísérlete vádja alól felmenteni kellett. De felmentendő volt vádlott az ugyanazon helyen 1884. dec. 24-én éjjel tervbe vett lopási bűntett kísérletének büntetése alól is; mert habár vádlott ezen