A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 14. szám - A tagositási eljárás reformjának szüksége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 14. számához. Budapest. 1886. április 4-en. Köztörvényi ügyekben. Tulajdonjog fentartás (pactum reservati dominii) mellett eszközölt eladásnál a vételár! részletek törlesztéséig a dolog tulajdona eladót illeti. * A budapesti V. ker. járásbíróság: G. Lázár ellen 1883. évi augusztus 1-én eszközölt végrehajtás alkalmával lefoglalt és 75 frtra becsült egy Wiese-féle tűzmentes pénztár tekintetében Wiese és társa cég által támasztott igénykereset tárgyában, melyet ez alapon inditott: hogy az A) alatti szerződés szerint 1883. évi június 24-én ezt G. Lázár töle 106 frton megvette, 15 forint havi részletfizetésekkel, a végleges lefizetésig pedig a pénztár eladó tulajdona marad és vevő csak mint reája bizott dolgot birja és azt eladnia nem szabad, a vételárra 25 forintot fizetvén, következőleg itélt (1884. évi április 3-án 24,462. sz. a.) Ha felperes üzletvezetője személyében leteszi a főesküt arra, hogy a kereseti pénztárt az A) alatti okmányban foglalt feltételek mellett adta el és hogy G. Lázár ezen szekrény árát még teljesen ki nem fizette ; ez esetben a kereseti igény megítéltetik, stb. M e r t a felperes által szolgáltatott körülmények és R. tanú vallomása alapján a ptr. 235. §-hoz képest felperesnek a kereseti döntő ténykörülményre egyoldalú főeskü Ítélendő, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1884. évi szeptember 23-án 23,787. sz. a.) itélt: Felperes igénykeresetével feltétlenül elutasittatik, stb. Mert igénylő felperes maga is beismeri, hogy az általa igényelt pénzszekrényt végrehajtást szenvedő G. Lázárnak el, illetve ezen eladás folytán ténylegesen átadta s igy az ingóság átadása által vevő ennek tulajdonjogát feltétlenül megszerezte, tekintet nélkül arra, hogy a vételár teljesen lefizettetett-e vagy sem. Ezen tényállással szemben felperesileg vitatott azon körülmény, hogy végrehajtást szenvedő az ingóság tulajdonjogát meg nem szerezte, és hogy a vételár teljes lefizetéséig csak mint rábizott tárgy tekintendő, mint az adávétel jogi természetével ellenkező, figyelembe vehető nem volt. A m. kir. Curia (1885. évi január 9-én 8,364/1884. sz. a. itélt.) A budapesti kir. itélő táblának Ítélete megváltoztatik és az első bíróságnak fenebbi keletű és számú Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Ingóknál a tulajdonjognak felfüggesztő feltétel melletti átruházása szintén helyt foghatván, minthogy felperes a lefoglalt pénzszekrényt csak oly fentartással állítja eladottnak G. Lázár részére, miszerint a vételár végleges letörlesztéseig maga részére a tulajdonjogot fentartotta; ezen eladás tehát felfüggesztő feltétel alatt megkötöttnek tűnik fel, melynél fogva G. Lázár a tulajdonjogot csak az esetben szerezte volna meg, ha a \ ételár-részleteket mind megfizeti. Ezek szerint, minthogy felperes a vétszerződésnek ily módoni létrejöttére vonatkozólag G. Lázárnak A) alatti nyilatkozatát mutatta fel és erre, valamint R. tanú vallomására való tekintettel a főeskü helyesen ítéltetett meg és minthogy az ily fentartással eladott pénzszekrény, még G. Lázár birlalatában találtatott : az első bíróság Ítéletét ezen és az abban felhozott indokokból helybenhagyni kellett. Nem lehetett a lefizetett részletek visszafizetését elrendelni, mert ezen kérdés ez útra nem tartozik. A jegyes jegyesének a házasság létre nem jötte esetében csak a kapott ajándékokat tartozik visszaadni; azonban a jegyességböl folyó egyéb kiadásokért még az esetben sem szavatol, ha a házasság létre nem jöttének ö volt az oka. A bajai kir. járásbíróság- (1885. május 19. 5,649. sz. a.) B . . . . Ferencnek B. Mihály, mint kiskorú leánya B. Teréz t. és t gyámja elleni 114 frt s járulékai iránti perében Ítéltetett: felperes keresetével elutasittatik. ellenben alperes viszonkeresetének hely * Ezen érdekes és felotte fontos határozatot lapunk régi jóakarója : II a 1mossy Endre kir. kúriai biró ur volt szives rendelkezésünkre bocsátani, miért is fogadja őszinte köszönetünket. A szerkesztőség. adatik s köteles felperes az általa visszatartott menyasszonyi öltő zéket nyolc nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett alperesnek természetben kiadni vagy annak 40 frt értékét megfizetni. Indokok: Jogok és kötelezettségeknek alapul .szolgáló viszony felek közt létre nem jővén, ilyet felperes nem igazolván, keresetével feltétlenül elutasítandó s annál is inkább volt elutasítandó, mert, hogy az alperesnek adott jegygyűrűt és keresztelési. helyesebben halotti anyakönyvi kivonatot visszakapta, önmaga beismerte : az eljegyzés mint a házasságra lépés iránt tett kölcsönös igéret kifejezése csupán egyházi valláserkölcsi jelentőséggel bír, de itt sem azon következménynyel, hogy ennek alapján a jegyesek a házasságra lépni kötelesek volnának, vagy csak erkölcsileg is köteleztetnének. A polgári magánjog szerint pedig csak annyiban lehet jogok és kötelezettségek alapja, a mennyiben egyik vagy másik fél mint jegyes, jegyesének a kötendő házasság reményében valamit adott, mint példának okáért jegyajándékot, pénzt vagy pénzértékű tárgyat. Felperes pedig azt, hogy a visszakapott jegygyűrűn kívül egyebet is adott volna jegyese alperesnek, maga sem állítja, annál kevésbé igazolja. A saját személyére tett kiadásai legnagyobbrészt olyanok, melyek közönséges használatra szolgálnak s melyek reá nézve becsüket, értéküket a házasság létre nem jötte dacára is megtartják, kivéve a női cipőt, melyet azonban szinte módjában áll értékesíteni. Az utazási költségek, időmulasztásból keletkezett keresményi veszteség, a leendett ip megvendégeléséből származó kiadás, lakodalomra beszerzett étel-italnemüek stb., mind oly kiadás, melynek tételére alperes által meg nem bízatott s melyekből alperesre mi haszon sem háramlott s mel\ ek megtérítésére jogosan alperest kötelezni nem lehet. Kellett mindezek következtében felperest keresetével feltétlenül elutasítani; felperes azt, hogy menyasszonyi öltözéke az ő birtokában van. beismervén; tekintve, hogy ennek megtartására jogosítva egyátalán nincs, alperes viszonkeresetét ezen menyasszonyi öltözék s illetve annak 40 frt értékére nézve megállapítani, felperest annak kiszolgáltatására s illetve annak kifizetésére kötelezni kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. október 13. 27,543. sz. felperesnek közbetett felebbezése folytán következő Ítéletet hozott : a felebbezett ítélet felperest a viszonkereseti követelésben marasztaló részében indokai alapján helybenhagyatik, felperest keresetével elutasító részben azonban megváltoztatik és alperes köteleztetik 40 frt tőkét megfizetni, ha felperes a becslőesküt leteszi arra, miszerint alperes leányának eljegyzése alkalmából legalább 40 frtot kiadott; szabadságában áll egyébiránt felperesnek a becslő-esküt 40 frtnál kisebb összegben tett kiadásra is letenni, mely esetben csakis oly összeget és azután a fentebb irt naptól számítandó hat százalék kamatot lesz köteles alperes felperesnek a fentebb meghatározott módozatok mellett lefizetni, a milyenre felperes a becslő-esküt letette. Érdekében áll felperesnek ezen ítéletnek jogerejüvé válta után 15 nap alatt a beeslő-eskü letételére jelentkezni és azt a kitűzött határidőben le is tenni, mert elle nesetben ezen keresetlevél elutasittatik. Indokok: Alperes tagadásba nem vette, hogy felperes alperesnek leányát eljegyezte, hogy 1885. évi február 11-én a beiratkozás a lelkésznél megtörtént, hogy alperes leánya február 22-én a lelkésznél a házasságtól visszalépett és hogy felperest azon visszalépéséről előzőleg nem is értesítette; másrészről alperes beismerte, hogv a íjvürüt és anyakönyvi kivonatot visszatartotta és ezeket csakis a tárgyalás folyamán adea vissza felperesnek. Mindezekből kétségtelen, hocrv a házasság alperes hibájából maradt el, másrészről alperes nem is állította és annál kevésbé bizonyította, hogy felperes hibás volna, a miért is felperesnek kártérítési joga megállapítandó volt. Felp res az esküvés céljából készített, de felperes által felhasználható és különben is szükséges ruhanemüek értékét nem követelheti, a részletezett követelés második tételének azon részét pedi°-,melvszer'int alperes leányának egy pár cipőt átadott volna, alperesi tagadás ellenében bizonyítani meg sem kísérelte. Minthogy azonban felperes az eljegyzés alkalmából oly kö\tségeket is tett melyek az eljegyzésből önkényt következnek és mert ilyeneket máskülönben nem tett