A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 14. szám - A tagositási eljárás reformjának szüksége

111 A JOG. 51. §-al szemben a birói kar tekintélyét biztosító birói függetlenség védelmében egyesült erővel kifejtett s mely végeredményében a győzelem dicsőségével végződött: és ime, alig hangzottak el a hatalmas küzdelem utolsó akkordjai, épen az ügyvédi kar soraiból áll elő dr. Hotarán Jakab ur s a magyar birói karról, a nyilvános közvélemény előtt olyan hangon s olyan modorban emlékezik meg, mintha a falusi segédjegyzőről volna szó, a ki a piripócsi búcsún quadrillet rendez. A magyar bírákat egész felszólalásán keresztül fitymálva »koncipista« uraknak titulálja, a kik Tetőfi »Magyar nemese«-ként »nem írnak, nem olvasnak« s a kezökre bízott igazságszolgáltatás ügyét veszélybe döntik. Nem hiszem, hogy találkozott volna eddig Hotarán Jakab uron kívül ügyvéd, a ki a nyilvánosság előtt erről a komoly, tiszteletkeltő tekintélyes testületről azzal a fitymáló hanggal és modorban beszélt volna, mint azt Hotarán Jakab ur legutóbb megcselekedte. Es ne is találkozzék ezután se soha. Vájjon miért? Hát azért, mert először ezt a magyar birói kar nem érdemli meg, mert másodszor a birói kar tekintélyével az ügyvédi kar tekintélye is összefügg. Elhiszem, sőt tudom, hogy a birói karban is találkoznak itt-ott egyesek, a kik képesség és szorgalom tekintetében nem is állják ki a részrehajlatlan bírálatot. Ez természetes. Hisz minden testületben vannak selejtes elemek, — de higyje el nekem dr. Hotarán Jakab ur, hogy azt a fitymáló modort, melyet ő felszólalásában használ, általánosságban birói karunk nem érdemli meg, mert általánosságban bíráink sokat, különösen első fokú bíráink nagyon sokat dolgoznak. Igaz, hogy a világosi bíróságot nem ismerem, de ismerem a dunántúli bíróságok legtöbbjét, sőt ismerem a budapesti bíróságokat is, de azokat a jelenségeket, melyeket Hotarán Jakab ur a birák tudatlanságáról és dologtalanságáról általános jellemvonásokként mint köztudomású tényeket jelez, ebben az alakban nem tapasztaltam. Nem a biró tudatlansága és dologtalansága dönti veszélybe az igazságszolgáltatás ügyét, hanem a krajcáros gazdálkodás. Igazságügyünk nagyobb szabású alkotásai Horváth Boldizsár idejéből valók. Azóta nem történt e téren előrehaladás, hanem hátraesés. Pauler ur igazságügyi tevékenysége abban kulminál, hogy a minisztérium ragasztó-csirizt kever, tintát csinál és spagétot takarít. Ez, egy szük anyagi viszonyok közt élő, szerény helyzetű mesterember előtt lehet takarékosság, de én mint ügyvéd ezt nem helyeselhetem, mert nagy célok, hatalmas eszközökkel érhetők el, nem pedig gyerekes apróié k őskori á s s a 1. Nem azért vannak hátralékok, mert a »koncipista urak« nem dolgoznak, hanem azért, mert az iroda még a terminusra kitűzött ügyeket sem képes feldolgozni. Egyik bíróságnál például azért nem tudunk rövid terminust kapni, mert az idéző végzést a munkaerő csekélysége és a leirandók halmaza miatt nem tudják a kellő időre expediálni. Aztán nem tudom, volt-e már Hotarán Jakab urnák külföldi bírósággal dolga ? Ha volt, tapasztalhatta, hogy a magyar biró a külföldi bíróval jellem és értelem, de még szorgalom dolgában is kiállja a versenyt. Ha elérkeznék az az idő, a mitől az isten mentse mr g az ügyvédi kart, hogy a tisztes birói kar arra a niveaura fog a közvélemény szeme előtt alászállni, melyen Hotarán Jakab ur a »koncipista urakat látni véli: az ügyvédi kar tekintélye is az utóiját fogja járni, mert a hol a bírónak nincs tekintélye, ott nem lehet tekintélye az ügyvédnek sem; érezte ezt az összes ügyvédi kar a legutóbbi kísérletnél is és innen magyarázható meg az az erélyes mozgalom, melylyel a birói függetlenség mellett oly kitartó szívóssággal síkra szállt. Annak a díjnok-seregnek, kiknek elbocsátásával Szentgyörgyi államtitkár ur jónak látta érdemeit szaporítani, mi itt Dunántúl igen jó hasznát tudnánk venni, mert igaz, hogy az ügyvéd maga is bejárhat a bírósághoz másolni, de mi már ezt itt meguntuk és most már mi sem győzzük. Azonkívül itt nálunk az ügyvédnek magának is levén saját irodája, a díjnoki teendők elvégzésére nem mindig jut ideje. Aztán arról a tényről, a mit Hotarán Jakab ur köztudomásnak nevez, hogy tudniillik a törvényszéki elnökök és járásbirák kegyelemkenyérre szorult elzüllött munkaképtelen egyéneket fogadtak volna fel díjnokoknak, itt nálunk senki sem tud semmit. Itt a felfogadott díjnokok munkabíró fiatal emberek, a kik később írnokokká lettek előléptetve s öregek már ez okból I sem lehettek. (Hadárét sem viselnek az erre való díjnokok, mert I nincs reá szükségük; azt nálunk jobban a doktor urak hordják. Györffy János, ti.-kanizsa'- ügyvéd. 11. Nem irok újat, midőn elmondom, hogy Magyarországnak ; legolcsóbb minisztere az igazságügyi miniszter. De hogy a miniszter ezen takarékosságának mily kinövései vannak, erről csak az bir tudomással, a ki különböző átalányok rendeltetését és kezelési módját ismeri. A szűkre kimért irodai á t a 1 á n y b ó 1 aj á r á s b a n az igazságügyminiszteri szállítónál beszerzi a p 1 a j b á s z t, a p a p ij rost, a tolls zárat; a gyertyát megküldi neki az elnök. A járásbiró minden plajbászt kimutatni s hováforditását átvételi elismervénynyel igazolni tartozik. Boszantó, de végre eltűrhető. Hanem a bűnvádi e 1 j á r ; 1 s i átalány! Ez már nevezetes s a nagy közönségre is kiható institúció, i Rendeltetése, hogy bűnvádi ügyekben felmerülő eljárási költséget vele fedeztessenek. Kiküldetési díjak, t a n d í j a k, ; szakértők díjai stb. A bűnvádi eljárási átalány in praxi azonban legtöbb esetben csak hirből ismeretes. A bokros érdemek után hajhászó ügyészek évről évre apasztják előirányzataikban a szükségletet ép ugy, mint az elnökök az irodai átalányt. De azért az ügyész az ország másik határszéléből idézteti I a tanút s ha az költségei megtérítését kérelmezi, nagyot nevet, | holmi polgári kötelességeket emleget s végül kijelenti, hogy nem fizethet, mert hitele kimerült, jelenleg pedig pénze nincsen. S az a szegény ember a saját utolsó garasát költötte el, hogy a bíróság meghívására kellő időben mint tanú megjelenjen! A tör! vényszéki elnökök kontráznak az ügyészeknek, tudva azt, hogy az igazságügyi miniszter urnái csak a krajcároskodás talál elismerésre. A ki legkevesebb átalányt k é r, az a 1 elg j o b b elnök, legjobb ügyész. A minősültség ezzel mérlegeltetik. Ha a vizsgálóbíró, orvos, az ügyész egyenes indítványára boncoláshoz rendeltetik ki, nincs a ki az átalány terhére bíróilag megállapított költségeket előlegezné, mert az átalány kimerült s azon negyedévben az ügyész pénzt nem adhat. Az élet bajaival nem törődő profeszszoros igazságügyi kormány előlegeket vesz hivatalnokaitól. Sajátjukból kénytelenek fizetni a fuvart s hónapokig kell napidíjaik kifizetésére várakozniok. Ha Törökországban a hivatalnokok díjaikat meg nem kapják, ez azért történik, mert az államnak magának sincsen, de nálunk az igazságügyi igazgatásnál nem az államon, hanem a ferde uzsoráskodó rendszeren s felülről lefelé ehez alkalmazkodó közegeken múlik, hogy a megélhetés bajaival küzdő hivatalnokok a nekik járó díjakat idején meg nem kapják. S meddig fogunk úszni ezen adminisztracionális posványban .J Zólyom, 1886. Aliquis. III. A mi törvényszékünk az ország egyik legjobb törvényszéke volt. A midőn a mostani elnök négy év előtt az akkoriban meglehetős kétségbeejtő állapotban volt törvényszék vezetését átvette, első sorban a roppant fölszaporodott hátralékok sürgős feldolgozása iránt intézkedett. Megértük, hogy váltóügyekben a beadványok 24 óra alatt elintézve és három nap alatt kiadványozva voltak. Vizsgálat 3—4 hónapnál tovább alig tartott. Ugyanezen dicséret illeti a helybeli kir. járásbíróságot is. Ezen örvendetes állapotoknak hirtelen véget vetett az ismeretes igazságügyminiszteri rendelet, melylyel az irodai átalánynak 5000 frttal való leszállítása kapcsán a segédszemélyzetnek száma és fizetése a minimumra (80 kr. napidíjra) szorittatik. Ennek a természetes következménye az, hogy a törvényszéknél és a járásbíróságoknál alkalmazva volt 59 díjnok közül 15 azonnal elbocsáttatott. Ennek folytán a törvényszék, hat járásbíróság és három telekkönyvi hatóság segédhivatalaiban összesen 44 dijnokkal kénytelenek beérni, sőt előreláthatólag a szűk budget folytán még további 5 díjnok lesz elbocsájtandó. A megmaradottaknak sincs azonban kedvök 80 kr. napidíj mellett annyit dolgozni, mint előbb, vagy pláne 30 ra leapadva, földolgozni azt, mit előbb 59 ember végzett. Már is érezhető az igazságszolgáltatás meglassulása, sőt félő, hogy megakad egészen, ha csakugyan valósul, mi kilátásban van — a díjnok-strik e. Veszprém. Harpago.