A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 14. szám - A tagositási eljárás reformjának szüksége

A JOG. 115 Irodalom. A tahy donfentartás' pactum reserysti dominii) hatálya. Magánjogi tanulmány. Irta : dr. S c h w a r z Gusztáv ügyvéd és egyetemi magántanár, Budapesten. Különlenyomat. 1886. Franklin-Társulat könyvnyomdája 52 11. kis 8°. Örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy fiatalabb szakerőink a magánjog egyes diseipliuáival is kezdenek behatóbban foglalkozni és tanulmányaik eredményét monográfiák utján közzétenni. Semmi kétségünk sincs abban, hogy azt a tapasztalatot, melyet a szerves büntetőtörvények létesítése óta tenni alkalmunk van, hogy tudniillik azok kiindulási pontjai lettek a büntetőjog tekintetében egy felette termékeny és bő aratást igérö irodalmi tevékenységnek, alkalmasint a magánjog majdani kodifikációja után is tenni fogjuk. Addig is jó szolgálatot tesznek azok, kik e munkálkodást már most kezdik. A címben foglalt kis értekezés a tulaj donfentartás kérdését tűzte ki vizsgálódásai tárgyául. A bírói gyakorlat még nálunk nem j állapodott meg végleg e kérdés körül, pedig a forgalom emelkedésével, a Intelnek fejlődésével a tulaj donfentartás mellett kötött eladások igen gyakori jelenséget képeznek. Szerző a tulajdonfentartást eladásoknál az általános elmélet szempontjából kifogástalannak, a fennálló jog szempontjából el nem tiltottnak, gazdasági szempontból pedig egyenesen n é 1külözhetlennek tartja. Kiindulási pontul aCuriának addig erősen fentartott ellenkező nézetét választván, a fenti hármas irán\ban a pactum reservati dominii teljes joghatályát erős érvekkel támogatja. Egyáltalán teljes otthonosságot tanúsít a I kérdés bő irodalmi mezején. Dacára ennek, az egész kis értekezést józan gvakorlati fölfogás és érzék jellemzi, mi nem eléggé dicsérhető. Az olvasó különben e lapok mai számának »Jogesetek Tárá«-ban a Curia egy határozatát találja, mely a tulajdonfentartás joghatályát elismeri — melyet szerző, mint | látszik nem ösmert — és igy tehát a Curia a szerző által meg- í megtámadott álláspontról már eltért és pedig már régebben. //. A magyar gazda hitele. Az orsz. magy. gazdasági egyesület által jutalmazott pályamunka. Irta: dr. Schmidt József. Budapest, Pa Has irodalmi és nyomdai részvény-társaság 1886. Ára 1 frt 60 kr., nagy 8° 229 11. A gazdasági nyomor nem cse- j kélv mérvben fokoztatik nálunk a gazda által élvezhető hitel ; nehézsége és csekélysége által. Szerző nemcsak a fenforgó álla- ; pótot ismerteti minden részletében bajaival és viszásságaival, hanem egvuttal gyakorlati eszméket pendit azoknak megszüntetésére. Behatóan foglalkozik külön-külön a kisbirtokos, a középbirtokos és a haszonbérlő hitelének különféle j nemeivel és vizsgálja végre a váltónak befolyását a gazdaosztálvra, melvet bár károsnak tart, még sem javasolja — és pedig indokoltan — a váltóképesség megszorítását. Vegyesek. Az 1885. évi országos ügyvédi értekezlet kiküldött bizottsága az üo-yvédrendtartás reformja érdekében a képviselőházhoz emlékiratot nyújtott be, melyet alkalmilag mindenesetre bővebben ismertetni fogunk. A budapesti magyar jogász-egylet Manoj 1 o vits Emil curiai bíró elnöklete alatt március hó 27-én teljem ülést tartott, melven dr. jellinek Arthur érdekesen értekezett a köztörvényhatósági hivatalnokok elleni fegyelmi eljárásról, tekintettel a napirenden levő törvényjavaslatra. Xem szorítkozott csupán a tárgy tudományos megvilágítására, hanem egy teljes törvényjavaslatot is olvasott fel a fegyelmi eljárásról, melyet az általa 'hangoztatott elvek alapján készített. A megjelent közönség élénk érdeklődéssel hallgatta mindvégig fólolvasót. Gyors igazságszolgáltatás. Csodabogárként mutatták nekünk a b u d a p e s t i V. kerületi k i r. j á r á s b i r ó s á g egy végzését, melvlvel az 1885. nov. 25-én beadott felebbezés 1886. március íio 24-én terjesztetik fel a kir. táblára. Tehát az egyszerű felterjesztésre kellett négy hónap. A biró és ügyvéd közötti viszonyról hoz a dr. Sziklai Soma által kitűnően szerkesztett »Szabadkai Hirlap« folyó évi március 28-án megjelent számában egy igen figyelemreméltó cikket, melyből következőket idézünk: .Évek óta iolyton s mindig erősebben hangzik föl a panasz, hogy eme viszony a lehető legrosszabb s hogy folyton folyvást rosszabbodik. Biró és ügyvéd ellenfélként, ellenlábasként áll egymással szemben s érintkezésük egészben s nagyjában véve nélkülözi amaz egymás iránti tiszteletet, melvlvel a ^legális professio« két ága egymás iránt viseltetni tartozik s nélkülözi különösen a birák részéről azt a szívélyességet, mely a két állás közti egyenrangúság követelménye. Hozzátehetjük kiegészitésképen azt is, hogy áll ez ugy a hazai viszonyokra átalában, mint helybeli viszonyainkra különösen. Mi e visszás helyzet okát uralkodó bírósági szervezetünkben találjuk, mely teljes válaszfalat állított fel biró és ügy véd közt, mely elkülönítő barriere-t vont a plaidoyáló és jogszolgáltató jogász között. Nálunk a bíróság külön kasztot képez, mely önmagát egészíti ki az ügyvédi elem kizárásával. A hierarchikus szervezetnél fogva csak a legritkább esetben lehet valaki biróvá, a ki elébb joggyakornok, aljegyző, jegyző, aljárásbiró nem volt, egyszóval, a ki a bürokratikus lajtorja minden egyes fokán fölfelé nem kúszott. Ezen szervezet aztán kasztszerüvé, izolálttá és izolálódóvá tette birói karunkat s megteremté abban a kasztszellemet, mely idegenkedővé teszi az ügyvédi karral szemben, s melynek befolyása alatt magát többnek, jobbnak, nagyobbnak tartja a plaidoyáló jogásznál. S innen aztán a súrlódások biró és ügyyéd között.« Igen jó előjelnek tartjuk, hogy a vidéki sajtó is feladatai egyikének kezdi felismerni azt, hogy igazságügyi viszonyainkat is megbeszélés és igy a köztudat tárgyává tegy e. Sok balvéleményt lehet ez által kiirtani a közvéleményben és sok tévhitet helyreigazítani. A kik pedig ezt teszik, nagy szolgálatot tesznek az igazságügynek. Á m. kir. Cnria ügyforgalma és tevékenysége ISSfi. március havában. Beérkezett: Polgári 788, úrbéri 14, bűnvádi 1,063, fegyelmi 71; összesen: 2,076. Elintéztetett: Polgári 916, váltó 99. úrbéri 12, bűnvádi 952, fegyelmi 81; összesen : 2,060. Á magyarországi kir. közjegyzők egyletének emlékirata a törvényhozáshoz a telekkönyvi betéteknek, a földadókönyv és az állandó kataster adataival megegyező szerkesztéséről és a telekkönyvi rendeletek pótlásáról és módosításáról* szóló törvényjavaslatiránt. (Folytatás.) A törvényjavaslat célul tűzte továbbá a telekkönyvi betéteknek olvan szerkesztését, hogy a betétekben foglalt állapot a tényleges állapottal lehetőleg egyezzék és olyan intézkedések tételét, a melyek lehető biztonságot nyújtanak arra nézve, miszerint ne létesüljön oly tényleges állapot, mely a betétekben foglalt állapottól huzamosabb időre eltérjen. A törvényjavaslatnak ide vonatkozó rendelkezései azonban a tulajdoni lapot illetőleg a kitűzött cél elérésére az első irányban csak csekély részben, a második iránvban pedig épenséggel nem tekintethetnek alkalmasoknak. Nem róvhatni ugyan fel hibául a törvényjavaslatnak azt, hogy a kitűzött cél elérésére a helyszínelést nem kívánja ; mert tagadhatlanul egv új helyszínelés elrendelése a telekkönyvileg már megszerzett jogoknak jelentékeny megzavarását idézné elő : mig másrészt a javaslat 55. §. fenhagyja a lehetőséget ott, hol új helyszínelést is alkalmaztatni elkerülhetlennek mutatkozik. De igen is hibáztatni kell a törvényjavaslatot azért, mert az általa megjelölt kereten belül nem vezeti le a kitűzött cél elérésére megkívántató következtetéseket és mindenütt csak félrendszabályokkal elégszik meg. A tulajdoni lapon rendszerint azt rendeli bejegyeztetni a tulajdonosnak, ki az illető telekjegyzökönyv szerint nyilvánkonyvi tulajdonosnak tekintendő. A telekkönyvön kívüli tényleges állapotot pedig csak kivételesen engedi figyelembe venni, tudniillik csak akkor: aj ha a tényleges birtokos a nyilvánkonyvi tulajdonostól (vagy igazolt örököseitől ?) származó legalább előjegyzésre alkalmas szerzési okirattal bir; bj vagy ha a tényleges birtokos a nyilvánkonyvi tulajdonostól (vagy igazolt örököseitől ?) származó, habár még előjegyzésre sem alkalmas szerzési okirattal bir s ezenfelül a ténvleges birtoklást vagy helyhatósági bizonyitványnyal vagy a betétek szerkesztésére kiküldött bizottság bizalmi tagjainak szóbeli nyilatkozatával igazolja: c) vagy ha a tényleges birtokos, ki a nyilvánkönyvi tulajdonostól (vagy igazolt örököseitől ?) származó szerzési okirattal egyáltalában nem bír, a szerzést a nyilvánkönyvi tulajdonos (vagy igazolt örököseinek ?) a bizottság előtt szóval tett beismerésével igazolja ; dj többszörös nyilvánkönyvönkivüli átruházás esetében végre csak akkor, ha a kérdéses ingatlannak a telekkönyvi tulajdonos vagy igazolt örökösei által történt átruházása az aj bj cj alatt előadott egyik módon kimutatva és ezenfelül a bizottság bizalmi tagjai által bizonyitva van, hogy a további átruházásokról tudomással bírnak és hogy valósággal az igénylő van az illető ingatlannak tényleges birtokában. A törvényjavaslat szerint tehát minden körülmények, közt szükséges volna, hogy vagy a nyilvánkönyvi tulajdonostól (vagy annak igazolt örökö sei) származó szerzési okirat mutattassék be, vagy pedig a iiyilránkönvvi tulajdonos (vagy annak igazolt örökösei) az átruházást a bizottság előtt élő szóval ösmerjék be. A hol tehát a ny lvánkönyvi tulajdonostól (vagy annak igazolt örököseitől) származó szerzési okirat nem létezik, a nyilvánkönyvi tulajdonos (vagy annak igazolt örökösei) részéről pedig ily beismerés nem történik, mert például a bizottság előtt személyesen megjelenni nem akarnak, mert a nyilvánkönyvi birtokos ismeretlen tártózkodású, mert a nyilvánkönyvi tulajdonos meghalt és örökösei igazolva nincsenek, mindez esetekben jelen törvényjavaslat intézkedéseivel a kitűzött cél nem lesz elérhető cs a tényleges állapottal továbbra is ellentétben fog maradni a telekkönyviállapot. (Folytatása kör.)