A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 14. szám - A tagositási eljárás reformjának szüksége

A J OG. 113 esetben bele kell nyugodniok a jogtalan váltságösszeg megfizetésébe. Ez a sokféle akadály, mely az úrbéri birtokszabályozási ügyek gyors elintézését leginkább gátolja és rendkívüli költségessé teszi. Mert a törvényszéki kiküldöttek kénytelenek a többi nekik beosztott polgári, váltó, kereskedelmi stb. ügyek elintézése végett soká el nem maradhatván egy-egy községben, csak a segédadatok egybegyűjtése céljából többször, tehát több éven át a nyári időben k i j ö n n i és igen kevés olyan esetet tudnék mondani, a hol a segédadatok összegyűjtése egy helyszíni tárgyalás alkalmával lehetséges volt. A bajon nézetem szerint kétféle módon lehetne segíteni: vagy a volt cs. kir. úrbéri törvényszékek praxisát elfogadni és a segédadatok összegyűjtését a járásbíróságokra bízni, hogy az úrbéri ügy csak akkor kerüljön a bíróság elé, mikor már vagy az összes kérdésekre nézve a barátságos egyezséget meg lehet kisérteni, esetleg a kiviteli kereset beadására a felperest utasítani; vagy pedig az első foly amodású törvényszékeknél alakíttassanak legalább ott, a hol a törvényszék területére még sok úrbéri birtokszabályozási ügy van folyamatban, külön úrbéri tanácsok és ezek tagjainak más, mint úrbéri ügy be ne osztassék. Mindkét esetben, de különösen az utóbbiban, habár a felekre nézve kissé költségesebb, kétségtelen az úrbéri ügyek rövid idő alatt befejezést nyernének, mi annál kívánatosabb, mert sajnos dolog, hogy az 1848-ik évi IX-ik törvénycikk végrehajtása, illetve az úrbéri kapcsolattól fenmaradt jogviszonyok szabályozása oly soká elmarad. Ez sok községre nézve végzetes dolog, mert a rendezetlen birtokviszonyok folytán nem képesek gazdaságukat rendezni, az összesítést behozni, kénytelenek a csekély úrbéri faizás mellett, nem lévén elkülönözött erdejük, tűzifát drága pénzen venni, vagy pedig erdei károkat követni el és ez által nagy kárköveteléseket és bírságokat fizetni; kénytelenek faizási visszszolgálatok fejében az uraságnak fát vágni, 2 mértföldre behordani, az irtványokból 8-ad vagy 10-edet adni, mintha csak jobbágyok volnának. Igen kívánatos volna tehát, hogy e tekintetben az igazságügyi minisztérium hathatós intézkedést tegyen, hogy ezen tarthatlan állapotok hovahamarabb megszüntessenek, illetve a birtokrendezési ügyek gyorsan befejeztessenek. Ausztria és külföld. A íizetésmegszüntetésnek esődön kiviili szabályozása Angliában. Azon tapasztalatok, melyeket mindenütt még a legjobban és leghatályosabban működő csődtörvény mellett is tettek, azon meggyőződést látszanak kelteni a döntő körökben, hogy szükséges és előnyös volna fizetésképtelenségek esetében a rendes esődeljárás mellőzésével magánegyezségek utján a meglévő vagyont a hitelezők kielégítése végett értékesíteni és egyáltalán az adós azon állapotát, mely a fizetések megszüntetésétől a netáni csőd beálltáig tart, törvényesen szabályozni. Ezen meggyőződés több törvényhozási kísérletnek adott életet. így közöltük lapunk mult évi szept. 20-án megjelent 38-ik számában azon törvényjavaslatot, melyet a francia igazságügy miniszter készített elő. Most hasonló mozgalomról tehetünk említést Angolországban. Ugyanis ez év febr. hó 18-án Nagy-Britannia hitelezői védegyleteinek (trade protection societies) egy nagy küldöttsége tisztelgett az új kereskedelmi miniszternél, Mundella urnái és azon kérelmet terjeszté neki elő, hogy törvényhozási intézkedések létesíttessenek, melyek szerint fizetésmegszüntetés esetében a csőd mellőzése végett az adós és hitelezők közt létesített úgynevezett »kiegyezések« (privát arrangements) törvényesíttessenek és szabályoztassanak. A küldöttség szónokai azt hangsúlyozták, hogy az új csődtörvény dacára is igen számos fizetésképtelen a csődeljárás mellőzésével magánmegállapodások utján forditja a meglévő vagyont a hitelezők kielégítésére, de hogy igen gyakran nagy hátrányára van a kereskedelemnek az, hogy ezen megállapodások egyáltalán csak a legközvetlenebbül [ érdekeltek által ismertetnek, nyilvánosságra nem hozatnak. Felhozták többek közt különösen azon gyakori esetet, hogy ha valamely adós fizetési nehézségekbe jut, összehívja hitelezőit egyezkedésre, nekik egy bizonyos százalékot ajánl követelésük kiegyenlítéséül, ezek azt keveselvén, csőddel fenyegetik, mire minél nagyobb kiegyezési quotát ajánl, hogy csak a csődtől meneküljön, bár tényleg vagyona nem ér annyit. O tehát vagy új adósságokat csinál olyan hitelezőknél, kik eddigi állapotát nem ismerik és fizeti az új hitelezők pénzével a régi I hitelezőket, vagy ha ez nem sikerül, újabb fizetési nehézségekbe | merül, de időközben a még megvolt vagyona is elpárolgott. (Mintha csak nálunk történt volna. A szerk.) Mindennek elejét lehetne venni a küldöttség nézete szerint, ha azon magánmegállapodások egy bizonyos törvényes szabályozás által nyilvánosságra hozatnának. A kereskedelmi miniszter méltányolta a kereskedői kar képviselőinek aggályait és elismerve, hogy ezen m a g á negyezkedési eljárásnak felruházása bizonyos törvényes nyilvánossággal a kereskedelem és forgalom biztonságának egyik szükségképi feltétele, megígérte, hogy az ügygyei behatóan foglalkozni fog. Azonban tudni kivánná minden esetre előbb a küldöttségnek nézetét azon több oldalról szükségesnek hangoztatott intézkedés felett, vájjon megadassék-e a hitelezők többségének a jog ily magánegyezkedések alkalmával a hitelezők kisebbségét kötelezőleg leszavazni. A küldöttség ennek szükségét el nem ismeri, mi a keresk. miniszter nézetével összeesik. Ő mint gyakorlati kereskedő, nem eléggé hangsúlyozhatja, hogy törekedni kell a kereskedelem megbízhatóságát és tisztaságát megint helyreállítani és erre nézve csakugyan a küldöttség által javasolt intézkedést sok tekintetben célra vezetőnek tartja. Sérelmek.* Alig csillapultak le a felháborodás hullámesapásai, melyeket egy szerencsétlen kísérlet az igazságszolgáltatás legszentebb b i zt o s i t é k a ellen a jogászi közvéleményben előidézett, az már ismét mélyében fel van korbácsolva egy másik szerencsétlen kísérlet által az igazságszolgáltatás egyik életfeltétele ellen. Az igazságügyminiszter az ország összes bíróságaihoz 531/885. sz. a. rendeletet bocsájtott ki, melylyel oly példátlan módon szorítja meg az irodai átalányt, hogy több helyről hozzánk érkezett megbízható értesítések szerint teljes szünetelését lehet várni az amúgy is botrányosan lassú ügymenetnek az ország legtöbb bíróságainál; a bíróságok kénytelenek az írnoki segédszemélyzet legnagyobb részét elbocsájtani, és a megmaradottaknak napi diját épen az éhenhalásra elégséges minimumra leszállítani. Az igazságügy barátait, kik bennünket igazságszolgáltatásunk érdekében folytatott nehéz küzdelmeinkben mindenkor támogatni szívesek voltak, kartársi üdvözlettel felkérjük, hogy azon miniszteri intézkedés hatásairól az ügyködésük területén levő) bíróságok ügymenetére nézve kimerítő, tárgyilagos és sz ámszerű adatokkal támogatott észleleteiket velünk közöljék. Azon megnyugtató öntudattal tehetik ezt, hogy ők, ha csak egy szemernyivel is, elősegitendik ez által annak a nagy ügynek diadalát, minek neve hazánk igazságszolgáltatásának 1 j a v i t á s a. A szerkesztőség. Takarékosság és igazságügyi tönk. t^Az irodai és bűnvádi eljárási átalány kérdéséhez.) I. E becses lap 12-ik számában a fentebbi kérdéshez dr. H o t a r á n Jakab kartársam egészen ú j felfogásból és új modorban szól hozzá. Felfogását nem osztom, modorán pedig megütköztem. Csak kevéssel ezeljtt ért véget az a hatalmas és lélekemelő küzdelem, melyet a magyarországi ügyvédi kar a hírhedt * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha ! kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.