A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 12. szám - Beszámítási képességgel nem biró egyén ki a B.T.K. 84. §-a alapján javitó-intézetbe küldetik, bűnösnek mondandó-e ki az itéletben vagy felmentendő?

46 A JOG. A felfolyamodás visszautasittatik, mert az eljáró tkvi hatóságnak a per előkészítésére vonatkozó neheztelt végzése ellen az 1881. évi LIX. t.-cz. 52. §-a értelmében felfolyamodásnak helye nem lévén, a felfolyamodás ugyanazon törvénycikk 27. §-a alapján, már az első biróság által is hivatalból visszautasítandó volt volna. (1886- jan. 8-án 55,493/885. sz.) Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. Oly esetben, midőn az elözö ellen biztonság hiánya miatt visszkeresetnek van helye, ezzel egyidejűleg vagy annak megindítása után az elözö ellen még igazolt veszély alapján sem lehet a biztositávi \égrehajtást elrendelni. * A nagykikindai kir. törvényszék: Ezen biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérelemnek hely nem adatik, mert a kérdéses váltó még esedékessé nem vált, 'mert az az eset sem forog fenn, hogy a biztosítást rendelő sommás végzés ellen kifogások ' adattak volna be (l88l : LX. t.-c. 223. és 224. §-ai), stb. (5,963/884. sz.) A budapesti kir. itélő tábla Z. Hugónak B. Hermann ellen 180 frl iránt folytatott biztosítási végrehajtási ügyében következő végzést hozott: Az első biróság végzése helyben hagy atik: mert az 1881 •' LX. t.-cz. 223. §-a értelmében biztosítási végrehajtásnak csak 1 ejárt váltókövetelésre van helye; felfolyamodó pedig beismeri hogy követelése, melynek erejéig biztosítást kért, még le nem járt ] az, hogy az adós ellen állítólag siker nélkül végrehajtás foganato-' sittatott, felfolyamodó követelését lejárttá nem teszi, stb. (1884. december 10-én 5,794. sz.) Ha a cég birtokosainak személyében való változás együtt jár a régi cég megváltoztatásával — habár csak az utódlást kifejező toldásnak hozzácsatolása által — az új szövegű cég bejegyzésének csak a változtatott cég formaszerü törlése után adható hely. A komáromi kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság:: (K. Vilmos illetve »K. Ignác fia« cégbejegyzési ügyében.) Ezen bejelentés elintézéséül a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe következő cég magyarul »K. Ignác fia<', németül »Ignác K. Sohn«, melynek birlalója K. Vilmos férfiruha-készítő és kereskedő Esztergomban bejegveztetni rendeltetik, stb. (1884. december 31. 7,943. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első biróság végzése megváltoztattatik és K. Vilmos azon kérelmének, hogy cége »K. Ignác fia« bejegyeztessék, hely nem adatik, egyúttal a 7,943. számú végzés alapján eszközölt cégbejegyzés hatályon kívül helyeztetik, stb. Indokok: A ker. törv. 11. §-a értelmében kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, cégül saját polgári nevüket és pedig legalább vezetéknevüket kötelesek használni s ezen szabály alól csak a ker. törvény 12. §-ában említett esetben, vagyis akkor lehet kivételt tenni, ha valaki létező kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján szerez meg s a volt tulajdonos vagy jogutódai az üzletnek az eddigi cég alatti folytatásába beleegyeznek. Minthogy pedig folyamodó K. Vilmos a törvénynek határozott rendeletétől eltéröleg cégül nem saját polgári nevét, hanem »K. Ignác fia« szavakat ldván használni s nem bizonyította, sőt nem is állította, hogy üzletét szerződés vagy örökség utján szerezte volna meg s a volt tulajdonos vagy annak örökösei az eddigi cégnek folytatásába beleegyeztek volna: az első biróság helytelenül járt el, midőn a cégbejegyzési kérelemnek helyt adott s a cégbejegyzést a törvény által meg nem engedett módon foganatosította. (1885. jun. 16. 3,228. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy kérvényező K. Vilmos cégbejegyzése iránti kérvényében új üzlet felállítását jelenti be és új cégnek bejegyzését kéri ; a mennyiben pedig a jelen felfolyamodásához csatolt nyilatkozatból kitünöleg valóságos szán* Olvasóink még emlékezni fognak, hogy ezen kérdés felett a »Jog« mult évi 13., 18. és 21. számaiban igen érdekes vita folyt. A vitázok egyike sem hivatkozhatott birói határozatra. G r u b i t s Tivadar nagykikindai kartársunk már akkor jelezte, hogy neki tudomása van egy biróilag eldöntött esetről. Most oly szives volt nekünk e határozatokat beküldeni, miért fogadja köszönetünket. Ezekből kitűnik, hogy azoknak volt igazuk — ezek közt a szerkesztőségnek, kik azt vitatták, hogy ily esetben a váltó még lenem járt lévén — annak alapján a biztosítási végrehajtás el nem rendelhető. A szerkesztőség. j déka az volt, hogy az atyja által eddig bírt és K. Jgnácz bejegyi zett cég alatt fennállott üzletet folytatandja és a régi céget az utódlást jelző toldattal használandja, — akkor tartozott volna azt ! is kimutatni, hogy az előbbi cég töröltetett, vagy egyúttal annak törlését eszközöltetni, — mely követelményeknek azonban^ eleget nem tett. A kir. itélő táblának fenti keletű és számú végzését indokainál fogva helybenhagyta, (m. kir. Curia 1885. évi 825. sz.) Bűn-ügyekben. Kettős házasság büntette csak akkor követhető el, ha a második házasság is érvényesen köttetett. A házasság érvénytelenségének kimondása a büntető biróság által. A mármarosszigeti kir. törvényszék (1885. május 19. I 1,998. sz. a.): B. Salamon (36 éves, állandó lakhely nélküli i napszámos, izr., büntetlen előéletű), a btk. 251. §-ába ütköző kettős házasság bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 2 évi börtönre i ítéltetik, stb. Indokok: A vádlott ellenében ugy önbeismerése, mint a 8. nsz. alatti anyakönyvi kivonattal be van igazolva az, hogy ő az 1880. évi szept. 5-én S. Eszterrel törvényesen egybekelt, kitől is saját beismerése, továbbá nejének S. Eszternek vallomása és H. Lipót nagy-bányai rabbinak 5. n. sz. alatti nyilatkozata szerint mai napig törvényesen el nem lett választva ; igy vádlott ellenéi ben az, hogy S. Eszterrel kötött törvényes házassága még mai j napig is fennáll, be lett igazolva; miután pedig a vádlottnak a végtárgyalás során tagadása ellenében ugy a kihallgatott s meg| esketett D. Eszter, L. Moskó, V. Sándor, D. Iczik és G. Éliás tanuk vallomásai által, mint a 24. npsz. alatti anyakönyvi kivonattal beigazoltatott az, hogy vádlott 1884. évi szept. 15-én Veléte • községében D. Eszterrel törvényes házasságra lépett s vele 1885. évi ! február 15-ig együtt élt, a D. Eszternek a végtárgyaláson tett | vallomása szerint őt teherbe is ejtette, ezek következtében vádlott ellen a btk. 251. §-ába ütköző kettős házasság büntette van 1 begyőzve s ezért őt a most hivatolt §. alapján eme bűntettben I bűnösnek kimondani kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1885. július 2. 19,808. sz. a): Az elsőbirósági Ítélet megváltoztattatik, vádlott a kettős házasság bűntettének vádja és következményei alól felmentetik s egyúttal nevezett vádlottnak azonnali szabadlábra helyezése, valamint az is elrendeltetik, hogy a Veléten 1884. szept. 15-én vádlott és D. Eszter között kötött házasság érvénytelenségének a n.-szőllősi izraelita templom házassági anyakönyvébe való bejegyzése végett jelen Ítélet jogerőre emelkedése esetére a nagy-szőllősi rabbival közlendő. Indokok: A jelen esetben az képezi a vád tárgyát, hogy vádlott S. Eszterrel érvényesen kötött házasságának fennállása i alatt D. Eszterrel Veléten új házasságra lépett, mely cselekmény által a btk. 251. §-ba ütköző kettős házasság bűntettében vált bűnössé. Ahoz, hogy a btk. 251. §-ban körülirt bűntett tény^lladéka létesüljön, szükséges, hogy az első, mint a második házasság is az e részben fennálló törvényes alakszerűségek megtartásával köttetett meg. Mindenekelőtt vizsgálandó tehát, vájjon az érintett kellék a jelen esetben feltalálható-e ? Azt, hogy vádlottnak S. Eszterrel való házassága érvényesen köttetett, kétségen kivülivé teszi ugy B. Salamonnak, mint S. Eszternek erre nézve j összhangzó előadása, a turci anyakönyvi kivonat és az a körül! mény, hogy nevezett házastársak a nagy-bányai rabbi előtt a közöttük fennálló házassági kötelék felbontását szorgalmazták. Másként áll a dolog vádlottnak D. Eszterrel kötött házasságát illetőleg. Mert habár az eljárás folyamán kihallgatott tanuk egyhangúan állítják, hogy eme házasság a fennálló szokásnak megfelelőleg köttetett meg s ezt maga vádlott is beismerte vizsgálati első kihallgatása alkalmával, a vizsgálat egyéb anyagából mindazonáltal az tűnik ki, hogy az utóbb emiitett házasság megkötésénél több oly lényeges kellék hiányzott, melyek házassági viszonynak érvényes megkötéséhez mulhatlanul megkívántatnak. A tanuk egybehangzó előadása szerint az esketést a jelen esetben ismeretlen kóborló zsidó végezte. Az ily esketés érvényességére nézve kihallgatott R. Jakab huszti főrabbi azt vallja, hogy az illető rabbiknak jogukban áll ugyan más, az egyházi tudományokban jártas egyéneket az esketések teljesítésével megbízni, az ekként megbízás folytán teljesített esketés azonban a megbízott által felettes rabbijának utólag bejelentendő, már pedig az, hogy az esketést a jelen esetben állítólag kóborló zsidó ilyen meghatal-