A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 11. szám - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében. 7. r.

86 de rebus ccclesiasticis aliquid praesumpserit vendére et re s i p s a s e c c 1 e s i a e i p s a e restaurare cogatur e t in j u d i c i o fepiscoporum dej iciatur auditus e t convictus, e t t a m q u a m f u r t i e t 1 a t r o c i n i i r e u s suo privetur honore.«6 »Statuimus (quod omnes canones jubent), ut civitatenses sive dioecesani presbyteri vei clerici, salvo jure ecclesiae, sicut permiserunt cpiscopi, teneant: vendere autem aut donare penitus non praesumant: Quod si fecerint vei fecerunt et facta venditio non valebit et de facultatib u s, s i q u a s h a b e n t proprias, indemnem e c c 1 es i a m r e d d a n t cl c o m m unione p r i v e n t u r.«7 Az egyház javainak elidegenítését a canonok csakis a végszükség esetére engedik meg, akkor tehát, a midőn azt magának az egyháznak létérdekei teszik szükségessé.8 A mely kivételre ennélfogva csakugyan cl lehet mondani, hogy megerősíti a szabályt, vagyis az egyházi javak elidegeníthetetlenségét. A canonjognak ezen elidegenítést tiltó szabályai mellett, melyek mint kiemeltük, Magyarországon állami törvény erejével birnak, még kü'ön országos törvényekkel is megtiltatott az egyház javainak elidegenítése vagy magánosok részéről bármikép való megcsonkítása. Ez irányban már Szt. István intézkedett, rendelvén, hogy: >Quisquis fastu superbiae elatus doraum Dei ducit contemptibilem, et possessiones Deo consecratas atque ad honorcm Deí sub regia immunitatis defensione constitutas in honesté tractarit, quasi invasor et viola tor domus Dei excomm u n i c e t u r.«',J Ugyanígy rendelkezett Szt. László is: »Si quis presbyterűm res ecclesiae ad propria loca duxerit et ibi vendiderit, vei per incuriam suam perdiderit, tripliter ecclesiae restituat.« Továbbá: »Si quis res suas aut praedia uni dederit ecclesiae, nulla interveniente causa subtrahere audeat et dare alteri.« Végül: »Res ecclesiarum ubicunque inveniantur, sive apud ecclesias vei apud dominos, ad priorem ecclesiam suam redeant.«10 Az egyházi javaknak elidegeníthetetlenségét államilag közel ötszáz évig kizárólag Szt. István és Szt. László imént idézett törvényei állapították meg. Csak II. Ulászló alatt 1408-ban, midőn az egyházad és egyháziak birtokszerzési képessége a jövőre nézve egészen megszüntettetett, intézkedett c tárgyban a törvényhozás ujolag. Az 1498. évi LV. t.-c. ugyanis, mely az egyház és egyháziak birtokszerzési képtelenségét legelsőbben megállapította, az egyház által eddigelé már megszerzett birtokokra nézve megtiltotta, hogy: »Domini barones et saeculares bona ecclesiarum pro se non usurpent neque se illis aliquo pacto intromittant.« Nem csoda ilyen előzmények után, hogy az 155U. évi LI. t.-c. az egyházi javak elidegeníthetetlenségéről, már mint <") s i magyar jogi intézményről emlékszik meg. A midőn ugyanis ezen törvénycikk Czudar László nevű nemest, ki a pannonhalmi apátság sérelmére, hivatkozva a korábbi apátnak ez irányban tett engedményére, bort mért, e joggyakorlattól elmozdítja, ezt azon indokolással teszi: »quum juxtajuraet Decreta Reg ni Abbas ille... in praejudicium successorum suorum nemini 6 Decr. Grat. II. P. Causa X. Qu. II. can. 8., v. ö. még u. o. Causa XII. Qu. II. cau. 18., 19., 20., 21., 23. 7 Decr. Grat. II. P. Causa XII. Qu. II. can. 32., v. ö. még u. o. can. 36., 42., Decr. Greg. IX lib. III. tit. XIII. can. 6. és E x t r a v. Commun. lib III. tit. IV. 8 Decr. Greg IX. lib V. tit. XLI. can. 4. Decr. Grat. II. P. Causa XVII. Qu IV. can. 3y., v. ö. még u o Causa XII. Qu. II. can. 51., 52. 9 Decr. II. lib. caj>. 1. 10 Decr. lib. I. cap. 6., 23., 24. q u i c q u a m de b o n i s e t j u r i b u s c c c 1 e s i a e cunc edere p otueri t.« A következő évben alkotott egyetlen végzemény ugyané tárgygyal foglalkozik. Azt mondja benne a király, hogy: »tenemur omnibus módis curare, ne bona ipsa ecclesiastica semel Deo et eius cultui consecrata in usus profanos convertantur.* Nem sokkal későbben újabb törvény alkottatott e tárgyban. Ez az 1567. évi XXXI. t.-c, mely kimondotta, hogy: »neque etiam quibusvis praelatis aut aliis liceat bona ecclesiastica oppignorare aut divendere. Et oppignorationes hactenus factae sint invigorosae.« Végezetül még megemlítjük, hogy az 1611. évben Nagy-Szombatban tartott nemzeti zsinat is végzeményeinek IV. fejezetében megtiltotta »az egyházak vagyonának elzálogosítását vagy elidegenítését, mit ha a patrónus cselekszik, veszítse el patronatusi jogát, ha cselekszi a pap, fosztassel meg javadalmától s vettessék átok alá.«11 Az egyház javai és birtokjogai a felhozott adatok szerint Magyarországon számos tőrvény értelmében elidegenithetetlenek; az e fölött való felügyelet az apostoli király felségjogai közé tartozik (17U0/I. XXIII. t.-c): a római pápának e részben Magyarországon semmi joghatósága nincs. (Hk. I. r. XI. c) Abban az esetben, hogy az egyház túlnyomó érdeke az elidegenítést követelné, | az engedélyt erre szintén csak a király van jogosítva megadni, a ki e jogot, mint számos oklevélből kiderül, már a legrégibb időkben is folyton gyakorolta.12 Igaz ugyan, hogy oklevéltárainkban annak is több rendbeli nyoma van, hogy az elidegenítésre a pápa, sőt az érsekek és püspökök adtak engedélyt, de ennek a magyar jog szempontjából csak annyi ereje volt, mint azon elidegenítéseknek, melyek épenséggel semmi jóváhagyás alá nem bocsáttattak. Nagyon téves mindezeknél fogva Szlemenics Pálnak azon nézete, hogy Magyarországon az egyházi javak hajdanta elidegenithetők lettek volna.13 Mely nézet ellentétben van az összes jogforrásokkal, ellentétben nagyszámú történeti adattal s annál tévesebb, mert a püspököknek évszázadokig még ingóikra, az egyházi javadalmakból nyert hasznokra sem volt elidegenítési joguk" Maga a trienti zsinat is az egyházi javadalmakból nyert összes hasznokat az egyház javára rendeli fordíttatni. Ausztria és külföld. Bolgár ügyvédi viszonyok és statisztikai adatok. Azon érdeknél fogva, melyet jelenleg a bolgár viszonyok általában felköltöttek, kétszeresen érdekes lesz tudomást venni oly viszonyokról, melyek egyáltalán kevésbé ismeretesek, de mert az igazságügyre vonatkoznak, ránk nézve még fokozottabb mértékben érdekesek. A bolgár állami központi statisztikai hivatal legutóbb közzétette a Bulgáriában működő »ügyvédek" fölötti J részletes kimutatást, melyből mi e helyütt a bolgár ügyvédek I értelmi fokát jellemző' következő részt tartjuk kiemelendőnek. ^ Egész Bulgáriában (de csak a fejedelemségben, tehát keleti Rumélián kivül) és pedig 17 törvényszéki kerületben van összesen • 358 — természetesen mind önoklevelesitett — ügyvéd (miután I ügyvédi oklevéllel egy sem bir.) Ezek közül egyetemi képzettséggel bir: csak 15, szóval tizenöt. Még feltűnőbb s egyszersmind érdekes is ezen aránytalanI ság, hogy ha a fejedelemségnek három legfőbb s legnépesebb j kerületét, tudniillik a szófiai, várnai és ruscsukit veszszük szem! ügyre. Ugyanis a szófiai kerületben 50 ügyvéd közül egyetemet . 11 Szála y L Magyarorsz. tört IV. k. 526. 1. " Fejér Cod. Dipl. I. k. 304. 1., II. k. 18*. 1., III. k. I. r. 426. 1., IV. k. II. r. 67. 1., VII. k I. r. 359. 1., V. k. I. r. 130.1., IX. k. V. r. 381.1., , X. k. II. r. 279., 405. 1., IX. k. II. r. 409., 6s0. 1., IX. k. V. r. 372 1., IX. k. VII. r. 589. 1. 13 Törvényeink története. (A magy. tud. társ. évk. IV. k. 195. 1.) " Kováchich M. Gy. Suppl. ad Vest. Com. 12ÍK XXVIII. t.-cikkI hez ;Horváth M. A magy. honv. tört. vázl. i. h. 363.1. l) jegyz. ; W e n z e 1 G. Magyar magánjog II. k. 512. 1. «) jegyz.