A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 11. szám - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében. 7. r.

A J OG. végzett 9, gymnasiumot 5, hárötö osztályú (tudniillik elemi) iskolát 27 s semmiféle iskolai képzettséggel azaz egyszerű irás- és olvasással gyakorolja ezen »ézép« mesterséget 9. A várnai kerületben a viszony még furcsább. Itt 34 ügyvéd közül csak három bir egyetemi képzettséggel, holott 10 (tiz) mindeu iskolai képzettséget nélkülöz; 12 végzett gymnazista s 9 három elemi iskolát végzett. A ruscsuki kerület e tekintetben még a legkedvezőbb viszonyt tünteti föl. E városban ugyanis mindössze van 32 ügyvéd, melyek közül egyetemet végzett: 2, gymnaziumot: 14, három osztályú elemi iskolát: 1G, semmiféle iskolai képzettséggel biró pedi^ egy sincs. Látni való tehát, hogy ezen három kerületben együtt véve alig tizenöt százaléka az ügyvédeknek végzett jogász. Meg kell jegyezni, hogy az egyetemet végzettek túlnyomó része jogtudori oklevelüket Heidelbergben és Aix-ben nyerték Rosz nyelvek azt is akarják tudni, hogy főleg az aix-i juristák diplomáján egy »v, p. o.« (valuable pour i'orient)-féle záradék is ragyogna. Ugyanily — de az oklevelén ki nem tüntetett — fentartással bocsáttatnak el állítólag a • Heidelbergből keletre kimustrált doktorok is. Bármily szerénynek látszassák is egyébiránt a bolgár »barreau« tagjaiuak értelmisége s jogavatottsága, azért mégis valamenynyiöket egy felette dicséretre méltó tulajdonság egyaránt kitünteti, tudniillik minden bolgár ügyvéd, az egyetemet végzettől egészen le a minden iskolai képzettséget nélkülöző, de azért a qualifikált ügyvéddel egyenlő jogokkal biró zugprókátorig, magában érzi a hivatottságot az igazságügyminiszteri vagy legalább is a képviselőházi (szobranije) elnöki állásra. Ha ehez hozzáadjuk, hogy a jelenlegi bolgár igazságügyéi(dr. Radoszlavoíf) is heidelbergi doktor juris, ki az egyetemről visszatérve, összes tudományát pártjának érdekébeni agitációra szentelte s célját csakhamar el is érte, akkor könnyen képzelhetjük, milyen lendületet vehet az »igazságügy« Bulgáriában, kivált ha megemlékezünk a bolgár igazságügyminiszter legújabb intézkedéséről, melylyel a bolgár biráknak amúgy is szerfelett csekély létszámát még lejebb szállította ! S azután a »kapitulációk« megszüntetése követeltetik !! Sérelmek.* Ügyvédhajsza non plus ultrája. Én öntudatában annak, hogy nincs jobb, nincs biztosabb mód sérelmeink orvoslására, mint épen a nyilvánosság utja, mert e téren leginkább nyilik alkalom tárgyilagosan s minden személyeskedés mellőzésével az eszméket tisztázni, ragadok tollat, előadni azon megrenditő esetet, mely városunk lakosságát már hetek óta, nem mondom izgatottság, hanem nagy érdeklődésben tartja. Folyó év január hó 28-án B. kollegám esti órákban magához hivat; én e meghívásnak engedve, lakásán megjelentem, nagy csudálkozásomra és meglepetésemre háza előtt városi rendőröket láttam felállítva; én meglepetésemet előtte elfojtva, alig mertem kérdezni, mi történt vele. Mire ö azt válaszolá, »rendőri felügyelet alá lettem helyezve, de miért, magam sem tudom.« E kényes helyzetből pedig csak ugy szabadult ki, hogy 7 napi szobafogság után, mint őrültnek deklarált egyén Budapestre kisértetett. Megrenditő esemény volt, midőn mintegy 72 éves atyja és testvére kérve-kérték a városi rendőrséget, hogy ne tegye ezen lépést, mert ez által jövőjét ölik s hogy fia nem elmebeteg, vizsgáltassék meg más 4 — 5 orvos által, — nem használt semmi, este jött 5—6 rendőr s akarata ellen mennie kellett oda, honnan azthiszem, a budapesti szakértő orvosok mint egészen egészséges embert visszaküldendik. Xem akarok én itt kollegám védelmére sikra kelni, nem vagyok kompetens szakértői véleményt adni e tekintetben, majd a budapesti orvosok fognak végérvényesen dönteni, de hallgatással sem mellőzhetem azon szomorú tapasztaltakat, miknek nyomára jutottam. Védencem, jobban mondva tisztelt kartársam, ki irigylésre méltó szakképzettséggel, nyelvösmerettel, higgadt hazafiúi érzülettel bir s mint ügyvéd köztisztelet és bizalomban részesült, — az elkeseredés által elragadtatva, mint hallom, a hatósági és bírósági közegek ellen túlmerész panaszokat sőt vádakat emelt, ezért deklar áltatott volna őrültnek. No már hogy ez nem elégséges ok azon eljárásra, mely (;llene foganatosíttatott, ezt minden ember beláthatja. Ha ö, feltéve, sértett valakit, ott van a törvény rendes utja, ott van a becsület* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. sértés, ott van a rágalmazásról szóló törvény szakasza, de kihallgatás nélkül igy elbánni egy ügyvéddel még sem járja s aztán nem is lenne csoda, ha az ember megbolondulna, a mikor a tekintetes bíróság valóban agyonüldözi az ügyvédet. * Kuna jen . Vegyesek. A külföldi szakbirálaí és ;i magyar büntetőtörrénykünyv. A magyar büntetőtörvény és a kihágási törvény M a ri tinet és Dareste tollából a napokban jelent meg francia fordításban. E miiről, melynek költségeit a kormány által a nevezetesebb külföldi törvények kiadására alapított vállalat viseli, a Gazette des Tribuneaux legutóbbi számában a francia kriminali^ták egyik legkitünőbbike, Bonneville de Marsagny, n elismeréssel ir; többek közt ezeket mondja: Martinét és Dareste uraknak köszönhetjük, miszerint örömmel konstatálhatjuk, hogy Magyarország nemcsak anyagilag iparkodik fejlődni, hanem törvényei javitására a lehető legnagyobb gondot fordítja. Pedig e tekintetben, különösen a büntető kodifikáció terén mindent újra I kellett létesíteni. Nem kodifikációról vagy részbeni javításról, hanem egy teljesen új törvénykönyv készítéséről volt szó. Bármily nagy volt a feladat, mely e szerint a szerkesztőre hárult, Magyarhon államférfiai nem riadtak vissza. Többszöri kísérlet után, melyeket a közbejött politikai események hiusítottak meg, végre 187<)-ben az igazságügyminiszternek azon szerencsés eszméje támadt, hogy a kódex elkészítésével Csemegi Károly akkor még miniszteri tanácsost bízza meg. Ezen elsőrangú kitűnő jogtudós szerencsésen meg is felelt a beléje helyezett bizalomnak s az általa készített két javaslat 1878.- és 1379-ben törvényerőre is emelkedett. A bevezető történelmi részben megjegyzik a fordítók, hogy a kodifikátor főleg arra törekedett, hogy hazáját gondosan szövegezett törvénykönyvvel ajándékozza meg és korántsem akarta j Magyarországot törvényhozói kísérletek színhelyévé tenni. Ha tehát a mű korát nem haladta is túl, mégis felleljük benne mindazon alapelveket, melyek az iijabb modern törvényekben kifejezésre jutottak. A magyar büntető codex — igy fejezi be szemléjét Bonneville de Marsagny — nem merész reform-mű, mint a németalföldi; hanem sokkal inkább tanúsága annak, hogy Magyarországnak elsőrangú jogtudósai vannak. Igazságüsyniiuiszteri körrendelet (42,153/1885. sz.) az összes első folyamodású kir. törvényszékek elnökeihez és a kir. járásbíróságok vezetőihez. — Ismételve fordult elő azon eset, hogy vádlottak a végtárjjyalás során korábbi beismerő vallomásaikat azon indokolással vonták vissza, miszerint a beismerésre a csendőrség részéről szenvedett bántalmazások által kényszerittettek. A csendőrök ellen ez alapon megindított vizsgálat rendszerint a vádaknak alaptalanságát derítette ki. Habár a fogházak és börtönök kezelése tárgyában 2,106/sO. sz. alatt kiadott szabályrendeletnek 111. §-a elrendeli, hogy ha valamely letartóztatott betegen vagy testi sérülésnek nyomaival kisértetik a fogházba, a fogház-orvos által azonnal megvizsgálandó; mégis egyrészt, hogy az alaptalan és a közbiztonsági közegeknek tekintélyét is séitö vádaknak eleje vétessék, másrészt pedig mellőzhetővé váljék minden új vizsgálat, mely egyébként az ily alaptalan vádakat követni szokta, a fogház rendtartás fentebb idézett §-a rendelkezéseinek fentartása mellett utasitom a címet, intézkedjék, hogy minden egyes esetben, a midőn a csendőrség részéről valaki a fogházba bekisértetik, ha csak az illető letartóztatottnak egyénisége a későbbi alaptalan vádaskodást a priori kizártnak nem tünteti fel, ugyanaz tekintet nélkül arra, hogy az átadáskor emel-e panaszt, vagy nem, az őt bekísért közegek bánásmódja ellen, a bíróság egyik bírói tisztet viselő tagjának, a járásbíróságoknál pedig magának a bíróság vezetőjének személyes jelenlétében a . alatt mellékelt jegyzőkönyvi mintában kihallgattassék, és ha a rendőri közegek részéről történ: bántalmaztatását panaszolná a fogházorvos által azonnal és tüzetesen megvizsgáltassak. Magától értetik, hogy a most emiitett vizsgálatot, mint hivatali körébe eső cselekményt az állandóan alkalmazott fogházorvos külön díjazás nélkül teljesiti; az esetről-esetre igénybe vett magánorvos pedig az 1872. évi június hó 22-én 11,216. sz. a. kiadott szabályrendelet 26. §-a alapján díjaztatik. Budapest, 1886. évi február hó 19-én. Dr. Pauler Tivadar, s. k Curiai és táblai értesítések. Abauj-Szántó. E. 0. A f. k. Trombitás V. — Erdélyi O. ügyet a T. fo. — Arad. Dr. P. L. A f. k. özv. Kőműves P.-né — Argyelan K.. és t. ügyet a-T. hh. — Dr. W. T. Jager L. és neje — Szántó Á. ügyet a T. 37342/85 sz. a. ü. k. — Dr. M D. Ad 1. dr Magdii D.-né — özv. Szekesán D.-né ügy a T.-hoz érkezett 52715,85 sz. a., n. e., eld. Színre csányi; ad 2. és 3. özv. Hozán J.-né — Hozán M. és özv. Blaga J.-né — Mcrcse V. ügy még n. e.; ad 4. Albota T. — Moseszku A. és P. érkezett 3575/ö6 sz. a., n. e., eld. Cimponeriu ; ad 5. Papp D. — Bugar E. ügyet a T. fo.; ad 6. Danis A. — Tripon T. ügyet a T. rmv. ; a C.-án : ad i . Popovits K. ellen találtunk egy ügyet (sikkasztás), de ez Szegedről jött ; sz. 57 Í/S6, eld. Breyer ; ad 2. Dimitrievits J. — Dimitrievits FI. ügyet a C. hh.; a többi elintézétlen. — Balta /ék. T. S. A f k. M. kir. állam* Ugy értesülünk, hogy a temesvári ügyvédi kamara ezen eset alkalmából az igazságügyminiszterhez feliratot fog intézni. A szerk.