A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 10. szám - A hitbér sajátosságai. 2. r.

A JOG. nem derül és felperes a tagadás ellenében sem azt, hogy értékpapírokat valósággal és mily áron vett s tényleg azokat alperesnek átadta, sem azt, hogy értékpapírokat harmadik személyeknek valósággal és mily áron eladott és igy a tényleges vételt és eladást, de azt sem bizonyította, hogy követelése az alperes helyett harmadik személyeknek tényleg kifizetett összegekből származik; tekintve továbbá, hogy ép ellenkezőleg ugy az alperesi levelek tartalmából, mint a Xb. alatti könyvkivonat tételeiből is és a könyvvitel módjából az derül ki, hogy a felek közötti üzleti összeköttetés tisztán árkülönbözeti ügyletekre szorítkozott : tekintve végre, hogy alperesnek erre irányzott védekezését K. Lenárt tanú vallomása határozottan támogatja; beigazoltnak mondható, hogy a peres felek tőzsdekötésekkel foglalkoztak. Minthogy pedig ilynemű ügyletek mint tisztán szerencseszerződésen alapulók, a játék, illetve fogadásra nézve fennálló elvek szerint birálandók el, ezek értelmében pedig, valamint ily intézkedések folytán felmerült különbözetek, illetve az azokból származó nyereség, ugy a netán teljesített fizetések bíróság előtt érvényesíthető kereseti, illetve visszkövetelési jogot nem ád és ily körülmények közt az A) alatti minden jogcímet nélkülöző okirat még az esetre sem állapítja meg felperes kereseti jogát, ha ezen okirat teljes bizonyerejünek vétetnék, a főeskü általi bizonyítás mellőzésével felperest keresetével elutasítani .. . stb. kellett. (1885. június 16. 2,588. sz. a.) A in. kir. Curia (1886. jan. 19. 6,767/885. sz. a.) Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával alperes köteles felperesnek 16,148 délnémet frtot. . . megfizetni, stb. Indokok: Alperes nem tagadva, hogy az A) alatti »Vertrag«nak címzett okiratot sajátkezüleg aláirta. Az tehát ellene a prts. 166. § ához képest teljes bizonyító erővel bír s azt ettől meg nem fosztja azon körülmény, hogy az okiratot tanuk alá nem irták, mert mellőzve azon körülményt, hogy az okirat Magyarországon kivül, Nürnbergben állíttatott ki, a prts. 166., 167., 168. és 169. §-ainak egybevetéséből kétségen kivül kitűnik, hogy a tanuk jelenlétét a magyar törvény is csak a kölcsönvett összegről kiállított adóslevelek aláirásánál kívánja azok teljes bizonyító erejéhez, azon esetben, ha az adós az adóslevelet egész terjedelmében nem sajátkezüleg irta. Ámde az A) alatti szerződés nem kölcsönvett összegről kiállított adóslevél, hanem a szerződő felek közt véghez vitt összeszámolásról kiállított okirat, melyben mindkét fél az összeszámolás tényét és azt, hogy az összeszámolás eredményeként alperes felpereseknek 20,000 frttal, sem többel, sem kevesebbel adósa, kötelezőleg beismeri. Alperes azon védelme, hogy az A) alatti okiratban a jogcim nincs előadva, figyelmet nem érdemel, mert az okiratban az összeszámolás ténye meg van említve, azon üzleti összeköttetést pedig, mely az összeszámolást szükségessé tette, alperesnek D — L. alatti levelei, melyek közül a H. alattinak valódiságát ellenvégiratában nyíltan beismerte és annak beperesitését még meg is köszönte, az NB. alatti előmutatott és a D —L. alatti levelekkel egybehangzó könvvkivonat, a 214. a. levél, az alperesi ügyvéd által felétől nyert s 3. sz. a. felmutatott tényvázlat s végre alperesnek saját beismerése teljesen bizonyítják. Azt állítja alperes, hogy felperesekkel börzejátékot folytatott s azért felpereseknek kereseti joga nincs. Ezen állítását megcáfolják saját levelei, melyek közül L. szerint felpereseknél tényleg letett 50 galiciai, 25 lombardi s 25 államvasuti részvényt s a melyek szerint, mindig határozottan megjelölt értékpapírok vételére vagy eladására utasítja felpereseket és az eredményt a maga terhére és felperesek javára vagy megfordítva a maga javára és felperesek terhére írja. Ezenüzletiösszeköttetés végeredményét foglalja magában az A) alatti okirat, melynek érvényét alperes az által is megerősítette, hogy arra 1874. évtől kezdve 1880. okt. l-ig tizenhárom félévi részletekben összesen 3,900 frtot fizetett. Minthogy pedig alperes magát ezen A) alatti okiratban arra kötelezte, hogy az abban kitett 20,000 frtot felpereseknek legkésőbb 1882. jan. 1 ig meg fogja fizetni, addig is évenkint félévi részletekben legalább is 6t>0 frtot fizetend; ezen okirat alapján az elsőbiróság felperesek kereseti jogát helyesen állapította meg. Alperes azon kifogását, hogy a kereset 1881. okt. 5-én még idő előtt indíttatott, minthogy az A) alattiban a fizetésre határidőül 1882. jan. 1. tüzetett ki, megcáfolja az A) alatti okirat, mely szerint a kötelezett részletfizetések közül csak egynek is elmulasztása esetében az összes tartozás követelhető ; már pedig alperes is beismeri, hogy az 1881. ápr. 1-én lejárt részletet nem fizette. Jóllehet tehát a fentebbiekhez képest felperesek az A) alatti I okirat alapján kereseti joggal birnak és keresetűk nem is idoelőtti. még sem lehetett alperest az A) alattiban fizetni kötelezett összes 20,000 frtnak megfizetésében elmarasztalni, mert felperesek magok is beismerték, hogy alperes 13 félévi részletet, összesen 3,900 frtot már megfizetett; az A) alatti szerződés azon rendelket zése pedig, mely szerint valamelyik fizetési részlet megfizetésének elmulasztása esetében felperesek jogosítva lesznek a már teljesített részletfizetéseket kamat-kártalanítás címen megtartani s az egész 20,000 frtot követelni, tekintetbe nem vehető, minthogy az A) alatti szerint az egész 20,000 frt 1882. jan. 1. kamatfizetés nélkül volt részletesen törleszthető ; és a szerződés 5. pontja szerint 6 százalékos kamat csak a késedelem esetére köteleztetett. A meddig tehát alperes a részletfizetéseket pontosan megtartotta, következőleg 1880. okt. l-ig kamatokat fizetni köteles nem volt s igy felperesek a részletfizetéseket fizetni nem kötelezett kamatokba be sem számithatják; a midőn pedig alperes a fizetést megszüntette, akkor már a tőke 16,100 frtra leolvadt, következve a késedelem alperest már nem az egész 20,000 frt, hanem csak 16,000 frtra nézve terheli, melynek kamatai megítéltetvén, az által ] a helyesen értelmezett szerződésnél; elég tétetett. ! A budapesti kir. tábla teljes tanácsülési döntvénye. Ha többek közös tulajdonát képező ingatlan valamennyi tulajdonostárs egyetemleges kötelezettsége alapján, a magyar földhitelintézet követelése fejében jelzálogul szolgál, oly későbbi jelzálogos hitelező kérelmére, ki csak az egyik tulajdonostárs jutalékára nyert végrehajtási jogot, az árverés c jutalékra, a földhitelintézet beleegyezése nélkül elrendelhető-e f Határozat. Azon esetben, ha többek közös tulajdonát képező ingatlan, valamennyi tulajdonostárs egyetemleges kötelezettsége alapján, a magyar földhitelintézet követelése fejében jelzálogul szoigál, oly i későbbi jelzálogos hitelező kérelmére, ki csak az egyik tulajdonos'• tars jutalékára nyert végrehajtási jogot, az árverés e jutalékra, a földhitelintézet beleegyezése nélkül, el nem rendelhető. Indokok: Az 1871: XXXIV. t.-c. 16. §-a szerint a föld! hitelintézet követelése fejében lekötött s ugyanazon egy telekjegyzőkönyvben foglalt jelzálogos birtok az intézet beleegyezése ' nélkül részletenként el nem árverezhető. E szakasz által adott előjog nyilvánvaló célja : a földhitelintézet biztosítása, hogy jelzálogának a kölcsönzéskor létezett s az értékkiszámitás alapjául szolgált állapotán, a kölcsön biztonságát ! veszélyeztető változás be ne következhessék. A törvény ezen célzatát szem előtt tartva, a bírói gyakorlat, mely a kir. Curia fennállott semmitőszéki osztályának 1880. évi május hó 24-én tartott teljes ülésében hozott elvi jelentőségű határozata óta állandóvá vált, az idézett szakaszt akként magyarázta, hogy az abban használt »részlet« kifejezés alatt, nem csupán az illető ingatlanoknak telekkönyvi szempontból vett helyrajzi számú részlete, hanem egyes része, tehát netalán létező tulajdonostársak birtokjutaléka is értendő. Az időközben hatályba lépett 1881 : LX. t.-c. 258. §-a a földhitelintézetet az 1871: XXXIV. t.-c. alapján megillető kiváltságos jogokat általában fentartotta és az imént emiitett 258. §. c) pontja is a kérdéses 16. §-t csak annyiban módosította, i hogy a földhitelintézet, ha a jelzálogul szolgáló különböző jószágtesteket különböző követelések terhelik, azoknak külön-külön való eladását jogosultan nem ellenezheti. Eme módosítás által kétségtelenül csupán azoknak a nehézségeknek elhárítása van célba véve, melyek a különbözőleg terhelt jószágtestek együttes elárverezése esetében a vételár felosztásánál felmerülnek; mely nehézségek azonban többek tulajdonát képező ingatlanok eladásánál akkor sem forognak fen, ha az egyes tulajdonosok jutaléka külön van terhelve. Minthogy ekként az új végrehajtási törvény szabályai sem indokolhatják a többször emiitett 16. §. értelmezése és alkalmazása körül kifejtett birói gyakorlattól való eltérést: a budapesti kir. ! itélő tábla ezt ezentúl is követendőnek határozta. Kelt a budapesti kir. itélő tábla polgári szakosztályának 1886. évi január hó 21. napján tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a budapesti kir. itélő tábla polgári szakosztályának 1880-ik évi február hó 3-ik napján tartott teljesi ülésében.