Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 1932: Vili. t.-c. — 81 pontjának meghallgatása után a kereskedelemügyi mi­niszter állapítja meg. A kereskedelemügyi miniszter nyilvánvaló szük­ség esetén az ipartestületek működésének területét ki­vételesen az elsőfokú iparhatóságok területi illetékes­ségétől függetlenül úgy is megállapíthatja, hogy két vagy több iparhatóság hatásköre alá tartozó községek területét egy ipartestület működésének területéhez csatolja. Űj ipartestületek alakításának feltételei. 2» §, Üj ipartestület alakításához szükséges, hogy Budapest székesfőváros területén legalább száz, a vi­déken legalább kétszáz tagja legyen. A kereskedelemügyi miniszter az elsőfokú ipar­hatóság előterjesztésére, a kereskedelmi és iparkama­rának, valamint az ipartestületek országos központ­jának meghallgatása után kétszáznál kevesebb tagú ipartestület alakítását is megengedheti, ha az ipartes­tület fenntartásához szükséges anyagi eszközöket biz­tosítottaknak látja. Budapest székesfőváros területén iparágak vagy iparcsoportok szerint kell az ipartestületeket alakí­tani. Amennyiben gazdasági érdekellentétek miatt va­lamelyik ipari szakmán belül az ahhoz tartozó iparo­sok egyik vagy másik, — nem személyes, hanem tár­gyilagos iparűzési szempontok szerint elkülönült, — csoportjának külön ipartestületbe tömörítése szüksé­ges, a kereskedelemügyi miniszter az illetékes keres­kedelmi és iparkamarának, valamint az ipartestületek országos központjának meghallgatása után megenged­heti, hogy az iparosok egyes csoportjai külön ipartes­tületet alakíthassanak. Azoknak az iparágaknak, ille­tőleg iparcsoportoknak iparosait, amelyekben az ipa­rosok száma a százat el nem éri, lehetőleg a szakmai­lag hozzájuk közelebb eső iparágak iparosaival kell, meghallgatásukkal, ipartestületekbe tömöríteni. Dr. Szende : Hiteljog Pótlék. 111. 6

Next

/
Thumbnails
Contents