Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 1931: XXI. t.-c. — 199 zárólag mezőgazdasági vagy erdészeti megművelés alatt állanak, vagy parlagon hevernek, továbbá magántulajdonban lévő, parlagon heverő ingatlanokat is, az 1881: XLI. törvénycikkbe iktatott kisajátítási törvény szabályai szerint jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok létesítése vagy kibővítése végett ki lehet sajátítani. Ugyancsak ki lehet sajátítani az első bekezdésben említett ingatlanokon felül a magántulajdonban levő, kizárólag mezőgazdaság vagy erdészeti megművelés alatt álló ingatlanokat is, ha azokra ipari, mezőgazdasági vagy erdészeti célokra szolgáló saját használatú vasútak, iparvágányok, siklók, sodronypályák, útak, világítási, erőátviteli vagy csővezetékek, csatornák, az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885: XXIII. törvénycikkbe iktatott vízjogi törvény alapján hatóságilag engedélyezett vízművek, szivattyú-telepek, emelőberendezések, kikötő vagy rakodótelepek, vagy az 1884: XVII. törvénycikkbe iktatott ípartörvény, valamint az ezt módosító 1922: XII. törvénycikk hatálya alá tartozó ásványi eredetű nyersanyagokat kitermelő telepek céljaira van szükség. Törvényhatósági vagy községi ingatlanok kisajátítása esetén a kisajátítási engedély tárgyában a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve jár el. Kisajátításnak nincsen helye, ha a jelen §-ban felsorolt ingatlanok közvetlenül vallásos, kegyeleti, vagy tudományos célokra szolgálnak, illetőleg ilyen a rendeltetésük. Ugyancsak nem vonhatók kisajátítás alá a közforgalmú vasútaknak olyan ingatlanai, amelyek az 1868:1. törvénycikk, illetőleg az 1881: LXI. törvénycikk értelmében a központi telekkönyvi bejegyzés tárgyát képezik. 36. §. Az ügykör szerint érdekelt kereskedelemügyi, illetve földmívelésügyi miniszter az Országos Ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után az ipari árúk eredetének, származási helyének, minő-