Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog II. kötetéhez. A „kereskedelmi melléktörvények”-hez és a „váltótörvény”-hez (Budapest, 1933)

Váltótörvény. A váltótörvény 98. §-a helyébe lépett az 1930: XXXIV. t.-c. (a törvénykezés egyszerűsítéséről) 132. §. A váltótörvény (1876: XXVII. t.-c.) 98. §-a helyébe a 'következő rendelkezések lépnek: Váltóóvást közjegyző vagy járásbíróság vehet fel. Közjegyző csak székhelyén, továbbá a székhelyén levő járásbíróság területén vehet fel óvást. Főnökének vagyoni felelőssége mellett a közjegyzőt közjegyzőhelyettes vagy közjegyzőjelölt helyettesítheti. Az olyan járásbíróság, melynek székhelye közjegyzői székhely, óvást csak azokban az esetekben vegyen fel, amelyekben az erre vonatkozó törvények szerint közjegyző helyett eljárhat. Óvást nemcsak a járásbíróság bírája, hanem fogalmazó személyzetének tagja is felvehet. A Polgári Jogi Határozatok Tárába újabban felvett elvi jelentőségű határozatok: ad 3. §. A V. t. 3. §-ának 6. pontja nem zárja ki, hogy a váltó kibocsátója akár együttes, akár vagylagos módon több intézvényezettet nevezhessen meg; az ilyen váltó tehát nem kellékhiányos. (833. sz. E. H. 1921. évi március 15-én. P. IV. 3764/1920. sz.) űr. Szende : Hiteljog Fótlék. II. 1