Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog II. kötetéhez. A „kereskedelmi melléktörvények”-hez és a „váltótörvény”-hez (Budapest, 1933)

2 — Váltótörvény. — ad 15. §. Ha a forgatmány behajtási jellege magából a hátiratból nem is tűnik ki, ez nem vonja maga után a felperesként fellépő behajtással megbízottnak a keresettel való elutasítását, hanem csupán azt, hogy az ilyen felperessel szemben az alperes mindazokkal a kifogásokkal élhet, amelyek őt a behajtással megbízó előzővel szemben megilletik. (835. sz. E. H. 1928. évi március hó 29-én. P. VII. 5700/1927. sz.) ad 38. §. Az elfogadó a váltóbirtokossal szemben a kibocsátó részére neki teljesített fizetésre csak akkor hivatkozhatik, ha bizonyítja, hogy a visszkereseti adós a fizetést nemcsak a saját, hanem egyúttal az elfogadó érdekében és ő helyette is teljesítette. (834. sz. E. H. 1928. évi október hó 17-én. P. VII. 7750/1927. sz.)