Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

A letéteményesnek kétség esetén nincs joga arra, hogy az őrizetére bízott dolgot harmadik személynek adja át letétként. Ha jogosulatlanul adja át, mindazért a kárért felel, amely enélkül nem következett volna be. Ha joga volt átadni, csak az átadás körüli vétkességért felelős. (11/187) Ha a letéteményes jogosult a letett dolgot harmadik személynek átadni, csak az átadás körüli vétkesség esetében felel és gondatlansága enyhébb megítélés alá esik akkor, ha a dolog megőrzését díjtalanid és egyéb érdek nélkül, csupán szívességitől vállalta el. (H/187) A letéteményesnek nem kötelessége, hogy közös veszély esetén a maga dolgai helyett elsősorban a letett dolgokat mentse meg. Ingyenes letéti ügylet körében a letéteményes nem köteles nagyobb gondosságot kifejteni, mint amilyet az adott körülmények között a saját dolgai tekintetében kifejthet. (T/104) A tisztítónak átadott ruhát annak alkalmazottja eltulajdonította. A bíróság a keresetnek helyt ad, mert az alperes a 84. TVH. éltelmében nem adott elő olyan határozott tényeket és azokra vonatkozó bizonyítékokat sem, amelyek az ő vétlenségét kétségtelenné tennék. (C. P. IV. 357/1946.)' A megállapított tényállás szerint az alperes üzletét részben a nyilasok, részben utóbb ismeretlén egyének teljesen kifosztották és ebből szükségképpen következik, hogy ugyanakkor elvitték a keresettel követelt bundát is. Az a körülmény, hogy az alperes nein bizonyította különösképen azt, hogy a felperes bundája is a fosztogatás alkidmával eltulajdonított bundák közt volt, az említett megállapítás helyességén nem változtat. A jogbiztonság meglazulása idején beálló mozgalmak útján történt tömeges fosztogatásnál ugyanis az idegen ingókat őrző letéteményesre nem hárítható az & — nem is teljesíthető kötelesség, hogy minden egyes ingó sorsáról külön tudomást szerezzen és az üzlet teljes kifosztása esetében okszerű az a következtetés, hogv minden egves darab elveszett. (C. P. IV. 1780/1946.) Alperesi malommal létesült azon ügylet, miszerint a felperestől megőrlésre búzát vett át, rendkívüli letétnek minősül,