Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

IV. DOLOGI JOG. 19. BIRTOK. a.) Birtoklás fogalma. Azt a kérdést, hogy felperest birtokban lerőnek lehetett-e tekinteni, amidőn alperes az üzlethelyiséget elfoglalta, nem a felperes belső elhatározásának alapulvételével, hanem a birtok­lási akaratra következtetést engedő külső tényeknek, valamint az összes körülményeknek tárgyi szempontokhoz igazodó figye­lembevételével kell elbírálni, így figyelembe jön, hogy az Ost­rom utáni rendkívüli helyzetben felperes a visszatérésben gá­tolva volt, az üzletnyitásnak akkori közismert akadályai, de figyelembe jön az is, hogy az ország területén belül tartózko­dott felperesnek módjában lett volna 1945. ápr. 1.-ig Budapestre hazatérni és a ház kezelőjénél legalább azt bejelenteni, hogy az esetleges akadályok elhárítása után üzletét ismét megnyitni kívánja. Felperes azonban sem haza nem tért, sem ilyen beje­lentést nem tett, sem az üzletbért megbízottja útján nem fizette, miért is felperest úgy kell tekinteni, mint aki a használati bir­toklással felhagyott és ezért a sommás visszahelyozési keresetet el kellett utasítani. (11/188) b.) Birtokháborítás általában. Birtok iránti igény érvényesítése. A jogszerű birtok,- bárinily rövid időtartamú is legyen az, a bírói gyakorlat szerint sommás risszahelyezési kereset indí­tására ad alapot. (C. P. 3881/1943) Sotnmás visszahelyezésnek jóhiszeműen elkövetett birtok­sértés esetén is helye van. (11/188) Aki ingó dolog birtokát jóhiszeműen és olyan körülmények között szerezte meg, amelyeknél fogva valószínű, hogy a tulaj-

Next

/
Thumbnails
Contents