Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

&és bontás erdekében létesült, vagyis, hogy indoka erkölcstelen. Ez az indok azon fordul meg, vájjon van-e a szerződésben olyan elkötelezés, amelynek valódi és igazolt jogalapja nincs, és amely így a házasság felbontásába való beleegyezés jutalmaként jelentkezik. Ily jutalmat felismerni nem lehet az olyan tartást kötelezettség elvállalásában, amely bíróilag is megítélhető lett volna. Egyébként a 6800/1945. M. E. sz. r. 6. §-ára tekintettel a házasság felbontásában való megegyezés ma már a jóerkölcsökbe ütközőnek nem is tekinthető. (11/273) (L. még Tiltott jogügylet és joghatásai.) 14, NŐTARTÁS. a.) Jogalapja. Az ideiglenes nőtartás jogalapjához nemcsak az életközösségnek a nő hibáján kívüli megszakadása tartozik, hanem a nőnek önhibáján kívüli különélésre kényszerülése; az a nő, aki alapos ok nélkül az életközösség helyreállítását akár perben, akár peren kívül megtagadja és férjének megbocsájtás alá eső cselekményét meg nem bocsájtja, az saját hibája folytán él külön és ideiglenes nőtartásra igényt nem tarthat. (Bp. T.) (11/544) Ha a feleség a férj beleegyezésével él külön, a férj nem mentesül tartásdíjfizetési kötelezettsége alól. (C. P. III. 1734/1944) b.) Mérve. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben mindenkire vonatkozó munkakötelezettség mellett a nő a körülményeinek megfelelő tevékenységet kifejteni és ennek jövedelmével maga .is saját eltartáséihoz hozzájárulni köteles; a tartás fedezését teljes egészében a férjre nem háríthatja át. (Debreceni T.) (11/678) A mai viszonyok között a férjétől különélő keresőképes nő nem támaszkodhatok kizárólag a férjétől járó tartásdíjra, hanem igyekeznie kell a férje anyagi helyzetén könnyíteni azzal, hogy maga és közös gyermekeik eltartásáról részben önmaga is gondoskodjék. (11/515) A felperesnő eltartására a, megítélt uőtartéisdíj bár nem elegendő, azonban a mai viszonyok között a fiatal és munkaképes nő nem támaszkodlxttik kizárólag a csak részlegesen munkaképes férjtől járó tartásra, hanem magának is igyekeznie kell munkaerejét hasznosítani és ezzel eltartását legalább részben biztosítani. (11/583) Az ideiglenes nőtartás — mint általában a tartási kötelezettség — folyó kiadást jelent, tehát rendszerint a jövedelmet terheli, a vagyon állagának sérelmével nem járhat. (11/274)