Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

.28 tehát a másik szülő iránti gyermeki szeretet kifejlesztésére és megóvására irányuló házastársi kötelesség ellen és ez a magatartása bontóokot képez. (11/463) g.) Kiengesztelést kötelesség elmulasztása. A házassági életközösséget a felperes jogosan szakította meg, mert az alperes, aki részegségében vele szemben egyébként is állandóan durván viselkedett, őt a közös lakásból szidalmazás mellett az anyjához küldte és utóbb a háztartás költségeinek fedezésére pénzt nem adott. Ilyen előzmények után az alperesnek kötelességében volt a felperest kiengesztelni és őt megfelelő, megbánásra utaló lépésekkel a házassági életközösség újra való felvételere rábírni. Alperes azonban Csupán egy izben, közvet lenül az életközösség megszakadása után leveliiég fordult a felpereshez, de azután éveken át nem törődött vele, a békéltetési tárgyaláson pedig a kibékülés elől elzárkózott és a maga részéről is válni akart. Ilyen körülmények között ez az egyedüli levélbeli közeledés, amely egyébként is oly időben történt, amikor a felperes még az alperes rétkes viselkedésének hatást/ alatt állott, a felperes kiengesztelésére irányuló komoly és megfelelő lépésnek nem tekinthető. Az alperesnek személyesen és kitartóan kellett volna arra törekednie, hogy a felperest megbékítse. A házastársi kötelességek megszegése nem esak vétkes cselek* ménnyel, de vétkes mulasztással is történhetik. A kiengeszte lési kötelességnek tartós el mulasztása pedig bontóokot képez és minthogy a felek az alperes mulasztása folytán már 7. éve élnek ícülön és az alperes részéről nem várható), hogy'kellő megbánás után a felperessel szembeni durva magatartásávíd fel fog hagyni: a Kúria a megállapított bontó okkal a házassági viszony íeldúltságát is megállapította és a házasságot felbontotta. (C. P. III. 2830/1944.) C.) Szándékosság. Vétőképesség. Kúria adott esetijén a feleség terhére panaszolt kifejezéseket néni tekintette súlyos házastársi kötelességsértésnek, mert azokat feleség a férj magatartására visszavezethető, jogos elkeseredésében használta. (C. P. III. 310/1945.) Ha felperes a hivatalában alkalmazott gyengéd, bensőséges vonzódáson nyugvó kapcsolatot tartott fenn és a házassági hűségbe ütköző e magatartásával alapos okot szolgórltatott az alpe-