Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

III. CSALÁDJOG. 11. A HÁZASSÁG FELBONTÁSA. Á) Elhagyás. a.) Életközösség fogalma. Az egy lakásban tartózkodás az életközösség megszakadásának megállapítását magábanvéve még nem zárja ki, ha egyébként a felek közötti teljes lelki és testi elszakadás megállapítható. (1/1) Az a tény, hogy a házastársak a különélés alatt néhány percre találkoztak, még korántsem jelenti az életközösség helyreállítását, mert csak arra enged következtetni, hogy a felek között nem volt ellenséges viszony. (11/545) A különváltan élö felperes alperest több ízben, utoljára 1944. aug. 4.-én, meglátogatta, vele nemileg is érintkezett és az életközösség helyreállítását tanuk előtt is megígérte. Bár a közös lakás, valamint az egy háztartásiján élés nem minden esetben alkotják az életközösség fogalmi elemeit, mert ha a felek körülményeiknél fogva kénytelenek külön lakni, ennek ellenére a bensőséges házaséletre utaló egyéb alkalmas tények esetében is lehet szó a házas együttélés fennforgásáról. Adott esetben azonban az évek hosszú során át kényszerítő ok nélkül fenntartott különlakás alatt előfordult szórványos látogatás még az esetleges nemi érintkezés esetében sem alkalmas olyan bensőséges kapcsolat felvételére, amely a különélő házastársak életközösségének megállapítására nyújtana alapot. Erről annál kevésbbr lehet szó, mert felperes 1944. nyaráig bírói határozat alapján és nem önként fizette az ideiglenes nőtartást. (11/636) A különlakás ugyan az életközösség fennállását magában véve nem zárja ki akkor, ha a házastársak kényszerítő körülményeknél fogva nem lakhatnak együtt, de egyébként házastársi kötelességeiknek eleget tesznek, elsősorban tehát a házastársi hűséget megőrzik. Ezúttal azonban nem az nyert megállapítást, hogy a felek életviszonyaiból folyó valamely kényszer