Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

18 kezeléshez szükséges anyagi fedezetük nem volt meg és e körülmények nyomasztó hatása alatt öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott. Az alperessel szemben megítélt tartásdíj a pénzromlás folytán komoly támaszt nem jelentett. Ilyen körülmények között felperes 50.000 P ellenében régleges nptartási jogáról egyszersmindenkorra lemondott, holott feltétlenül tudatában kellett felperesnek lennie annak, hogy a vásárlóerejében egyre jobban csökkenő 50.000 P végkielégítés nem fogja biztosítani egész életére megélhetését és vagyoni helyzete ekként a jövőben súlyosbodni fog: Kúria tehát a felperes szorult helyzetét megállapítván, úgyszintén annak kihasználását, valamint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságát, kizsákmányoló iiguletnek és ezért semmisnek minősíti a joglemondást. (O. P. III. 133/1947) A Kúria kizsákmányoló ügyletet lát fennforogni, amikor a teljesen visszavonultan élő, újságot nem olvasó alperes házas ingatlanát 1945. májusában 25.000.— P-ért adta el, jóllehet az ingatlannak ekkori rendes forgalmi értéke 48.000.— P volt, a vevő pedig lókereskedő, aki az árviszonyok alakulását figyelemmel kísérte és minthogy az eladót 3 éve ismerte és a szerződés megkötése előtt néhány hét óta bérlője is volt, az eladó tájékozatlanságát ismerte. (11/114) A kizsákmányoló ügylet semmiségétől függő jog érvényesítésére megállapított egyévi határidő anyagi jogi jogszüntető határidőnek (praeclusi v terminus) minősül és így betartásának kérdését hivatalból kell vizsgálni. (C. P. I. 363/1945.) A zsidószármazású felperes ingatlanára a volt zsidótőr vények folytán a tulajdonjogot az Orsz. Földhitelintézet szerezte meg, amely azt az Orsz. Vitézi Rendnek engedte át felhasználásra, utóbbi pedig az ingatlan egy részét alperesnek haszonbérlte adta, a régi épületet pedig árlejtés útján a legtöbbet igérő alperesnek eladta, aki a vételárat az Orsz. Vitézi Rendnek ki is fizette és az épületet lebontotta. A 200/1945. M.E. sz. r. 9. §-án alapuló, az épületbontási anyagok vételének megtámadását tárgyazó perben Kúria a keresetet elutasítja, mert a mondott rendelethelyen alapuló perben is irányadó az a jogszabály, hogy valamely szerződést csak maguk a szerződő felek, r(tyy jogutódaik támadhatják meg, mivel szemben a felperes abban az adásvételi jogügyletben, amellyel alperes a Vitézi Rendtől a per tárgyát tevő anyagokat visszterhesen és a szerződéskötéskor érvényben volt jogszabályok szerint érvényesen megszerezte, nem vett részt. (C. P. VI. 1272/1946.)