Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)
16 A vonatkozó réndelet szerint megvásárolt tengerivel ter.ményhivqtali utasítás alapján szabad csak rendelkezni, e rendelkezés tehát a tengeri forgalmát a közellátás rendje érdekében biztosítani kívánja az ellen, hogy ez a közfogyasztás elől elvonassékj felhalmoztassék, visszatartassék. Ez a rendelkezés tehát nem pusztán olyan iparrendészeti tilalom, melynek megsértése, esetén az 53. ./. 1). szerint a tilalom ellenére kötött ügylet nem szükségképp tekintendő érvénytelennek, hanem azokat az érdekeket kívánja védeni, amelyek oltalmazását a közellátás és ezzel az állami élet rendje követeli meg. Az ebhe a Htúlomba ütköző jogügylet pedig feltétlenül semmis. (11/162) Felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperessel létesített közokirat érteiméhen alperesnek járó 50.000 P-ből még ki nem egyenlített 35.000 P-t a házasságuk megszűnésétől számított 15 nap alatt az alperes nevén álló ingatlan fele részére vonatkozó bekebelési engedély ellenében megfizet alperes mindennemű házassági vagyonjogi igényének kiegyenlítésére. A feleknek jelentős értéket képviselő közszerzeményi vagyonára tekintettel indokoltnak mutatkozik, hogy felperes a neki jutó vagyon részek ellenében e szolgáltatásra kötelezettséget vállalt. Alaptalan ezért felperesnek az a felülvizsgálati támadása, miszerint megállapítandó lett volna, hogy az általa fizetendő összeg a házasság felbontásának ellenértéke lett volna. A Kúria szerint közömbös, hogy ez az összeg az alperest illető közszerzeményi jutalék forgalmi értékét pontosan fedi-e, vagy azt netán meghaladja; ha ugyanis a felek az ingatlant alperesre nézve elé>nyösen értékelték is, ebből még nem lehet arra következtetni, hogy az értékkülönbözet olyan ellenszolgáltatás, ami az alperesnek a, felek házassága felbontásához hozzájárulása végett lett kikötve. Annál kevésbbé van alap ily következtetésre, mert a felperes előadta,- hogy az 50.000 P „az egész vagyon ellenértékének kiegyenlítésére" szolgált. (11/658) Az alperes zsidó haszonbérlőjének a liaszonbérleti szerződést a volt „zsidótörvények" alapján mondotta fel és gyakorolta vele szemben a gazdasági felszerelés ynegváltása iránti jogát is. A 200/1945. M. E. sz. r. a volt „zsidótörvényeket" hatályon kívül helyezte ugyan, azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint az azok életbenléte alatt létrejött jogügyletek semmisek. Megerősíti ennek az álláspontnak a helyességét a jogfosztó rendelkezések folytán elvesztett gazdasági felszerelések ellenértékének követelésére vonatkozólag megjelent 640011947. M. E. sz. r. Ezért az alperes terhére abból az okból, hogy a volt jogfosztó rendelkezések értelmében jogával élt, kártérítési kötelezettség
