Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

88 Döntvénytár. nem lévén tárgya a rendes forgalomnak, amit felperesnek, mint zálogüzlettel foglalkozó pénzintézetnek a rendes kereskedő gondosságával tudnia kellett, felperes sem zálogba vett sorsjegyek birtoka alapján, sem annak alapján, hogy később a főelárusitó felperest a sorsjegyek behajtására feljogosította, nem szerezte meg a jóhiszemű szerzőt megillető jogokat, mert jogszabály, hogy nem érvényesítheti a jóhiszemű birtokos jogait, aki a rendes kereskedő gondosságának elmulasztásával szerzi meg valamely dolog birtokát. Ellenben a felperes jogi álláspontja alapos abban az esetben ha felperes fentemiitett ténybeli előadása való, mert jóhiszeműen szerezte meg felperes a sorsjegyek birtokát, ha a szerzés módja az osztálysorsjegyüzletben szokásos és alperessel szemben hatályosan szerezte meg felperes a sorsjegyek birtokát akkor is, ha nem általános szokás, az osztálysorsjátéküzletben az ily elzálogosítás, de alperes az adott esetben tudott arról, hogy ily elzálogosítás szokásban van és ezt tűrte. Ha pedig felperes jóhiszeműen és alperessel szemben hatályosan szerezte meg a bemutatóra szóló nyerő sorsjegyek birtokát, akkor felperes alperessel szemben a sorsjegyeken alapuló jogokat gyakorolhatja, azaz a nyeremények kifizetését követelheti, tekintet nélkül arra, hogy alperesnek a főelárusitóval szemben követelése van-e. A felebbezési bíróság nem állapította meg, hogy felperes vagy alperes ténybeli előadása való-e és így ezúttal nem lehetett eldönteni sem azt, hogy helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a főelárusitó a sorsjegyeket csak mint elszámolási okiratokat volt köteles kezelni, sem azt, hogy felperes a sorsjegyek birtokát jóhiszeműen és alperessel szemben hatályosan szerezte-e meg. = Hogy a sorsjegy birtokosa a kibocsátóval szemben feltétlen hitelezőnek jelentkezik, 1. Dtdr III. f. XXVI. 119. 50. Az idő, mely alatt a rendelkezésre bocsátás joghatálylyal megtehető, nem attól az időponttól számítandó, mikor a vevő az áruküldeményt a fuvarozó vasúttól tényleg átveszi,