Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam III. kötet (Budapest, 1906)

230 Döntvénytár. megállapítani, valamint ugyanennek az I. M. R. 3. §-ának abból az intézkedéséből, hogy a kereset tárgyául a telekkönyvi birtokrészletnek egy része is szolgálhat, úgyszintén az 1896 : XXV. tcz. 39. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint tilos és semmis annak a kikötése, hogy a megváltandó birtokterületek, amennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek, nyilvánvaló, hogy a váltságkötelezettek mingegyikét a váltságösszeg csakis a birtoklási aránynak megfelelő hányad erejéig terheli. Minthogy pedig az 1896 : XXV. tcz. 39. §-ának idézett rendelkezése a dolog természete szerint nem csak birói egyességre vonatkozik, hanem a váltságösszegeket megállapító itélet hozatalánál is érvényesülést nyer, helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése, melylyel alpereseket csakis a majorsági zsellérségek általuk birtokolt arányának megfelelő részben kötelezte a váltságösszeg megfizetésére és az elsőbiróság ítéletének az alpereseket a váltságösszegekben és járulékaikban a felperesekkel szemben egyetemlegesen marasztaló részét hivatalból hatályon kivül helyezte. 171. Minthogy az örökös öröklési igényéről még annak megnyílta előtt is érvényesen rendelkezhetik, arra nézve kielégítést elfogadhat, az ajándékul kapott szőlő átruházásának kikötött az a feltétele, hogy annak értéke a kötelesrészre jogosultnak apai és anyai örökrészébe betudassék, reá nézve az esetben is kötelező, ha az igy kapott szőlő értéke kizárólag az édes anyja tulajdonát képezte, s amennyiben a szülők más intézkedése által törvényes osztályrésze nem sértetik, azt megtámadni annál kevésbbé jogosult, mert a fenti kikötés nem vonja maga után a szülők abbeli kötelezettségét, hogy felperest leendő hagyatékukban teljes örökrész erejéig részesíteni tartoznak. (Curia 1905 október 11. 7197/904. sz. a.) A kecskeméti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja.