Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam II. kötet (Budapest, 1905)

10 Döntvénytár. fájásról is panaszkodott, arra nézve azonban, hogy biztosított betegsége, mely miatt ágyban fekvő beteg volt, mi volt, a tanuk felvilágosítást nyújtani nem tudtak. Ily körülmények közt az nem állapitható meg, hogy a biztosított nem valamely következmény nélkül maradt muló baj, hanem tényleg az élet tartamára befolyással biró komoly betegség következtében volt ágyban fekvő beteg s a tanuk által bizonyított azok a tünetek, hogy biztosított köhögött és mellfájásról panaszkodott, szintén nem olyanok, hogy azok alapján megállapítható volna, hogy a biztositott komoly betegségben vagy éppen tüdőbajban szenvedett s arról tudomással birt volna. A keresetnek tehát — amennyiben az a kereskedelmi törvény 474. és 475. §-ára alapíttatott — hely nem adható. Felperes a biztosítási szerződés érvényességét másodsorban azon az alapon támadja meg, hogy a biztositott a vizsgáló orvossal dr. S.-al, S. J. és S. M.-al összejátszva, őt a biztosítási szerződésmegkötése körül tévedésbe ejtették. Ez alapon a biztosítási szerződés érvényessége csak azon esetben támadható meg sikerrel, ha az bizonyittatik, hogy a felperes biztosító a biztosítási szerződés megkötésére befolyással biró fontos ténykörülmények tekintetében ejtetett tévedésbe. Az tehát, hogy a biztositott a biztosítási dijak nagysága tekintetében a szerződés megkötésekor tévedésben volt, a felperesnek támadási alapul egyáltalán nem szolgálhat, mert itt a tévedés nem az ő, hanem a biztositott részéről forgott fen. A felperes által felhozottak közül tehát a biztosítási szerződés érvényességére nézve bizonyítás esetén egyedül az birna befolyással, hogy a felperes a biztositott részéről annak egészségi állapota felől tudatosan tévedésbe ejtetett volna akként, hogy a biztosítási szerződés megkötésekor előtte eltitkoltatott volna, hogy a biztositott az élettartamra befolyással biró komoly betegségben szenvedett. Erre nézve azonban semmiféle bizonyíték fel nem merült. Az elsőbiróság ítéletét tehát ezen okokból helybenhagyni kellett. (1904 április 21. 727/904. sz. a.) A kir. Curia: A kir. tábla Ítélete indokaiból helybenhagyatik. = A közlési kötelezettség tekintetében lásd Dtár u. f. XXL. 102. és XXIX. 40. sz. azonos határozatokat.