Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam II. kötet (Budapest, 1905)

Döntvénytár. '•7 14. Azon kérdés tekintetében, hogy az örökhagyó az általa felmutatott okiratot végrendeletének kijelentette-e, nem vétetett figyelembe három végrendeleti tanúnak az a vallomása, hogy a végrendelkező ily kijelentést nem tett, amidőn a negyedik tanú és a végrendelkezésnél jelen volt ötödik személy, aki a végrendeletet készítette, ily kijelentés megtörténtét bizonyitják, s a kijelentést tagadásba vevő három más tanú a végrendeleten ezen kijelentés megtörténtét igazolta. — Sem a törvény czélja nem kívánja, hogy az 1876: XVI. tcz. 8. §-ában előirt pecsételést a végrendelkező sajátkezüleg végezze, sem a gyakorlati élet igényeivel nem volna összeegyeztethető, hogy az, aki bármi oknál fogva a pecsételést önmaga nem teljesítheti, magát megbízott által ne helyettesittethesse. (Curia 1905 április 13. 4300/904. sz. a.) A kir. Curia: A végrendelet érvényessége tekintetében a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helvben stb. Indokok: Örökhagyó végrendeletének kétségbevont valódisága a végrendeleti ranuk vallomásával bebizonyíttatván, az 1876. évi XVI. tcz. 5. §-ának teljesen megfelelően kiállított eme végrendelet ellen felhozott azt a további kifogásukat, hogy a végrendelet tényleg nem az idézett §-nak megfelelően alkottatott, mint keresetüknek alapját képező tényállítást felperesek tartoztak volna kimutatni. Sz., H. és M. három végrendeleti tanú azt vallotta ugyan, hogy örökhagyó a végrendelkezés egész menete alatt egy szót sem szólt és igy azt sem jelentette ki, hogy az okirat az ő végrendeleté: foglalja magában, ezen tanuk vallomásával azonban szemben áll dr. L. negyedik végrendeleti tanúnak és a végrendelkezés egész folyama alatt szintén jelen volt P.-nak, ki a végrendeletet is szerkesztette, az a vallomása, hogy örökhagyó maga jelentette ki az együtt jelen voltak előtt azt, hogy az általa felmutatott és azután alá is irt okirat az ő végrendeletét tartalmazza, valamint szemben áll az a tény is, hogy örökhagyónak Döntvénytár. IV. folyam. II. k. 2