Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam I. kötet (Budapest, 1905)

4o Döntvénytár. = A marosvásárhelyi kir. táblának (ellenkező) határozatát lásd a Dtár III. f. XXVI. k. 152. sz. a., arra nézve, hogy az útadó nem képez előnyős tételt, v. ö. a Dtár III. f. XVIII. k. 37. XXV. 67. és XXVII. k. 214. sz. határozatokat. 21. (A marosvásárhelyi kir. táblának 8. sz. polgári döntvénye.) Az 1881: LX. tcz. 48. §-ában szabályozott abban az esetben, ha a végrehajtást nem a végrehajtást szenvedőnek, hanem másnak birlalásában levő ingóságokra foganatositják, s ha a birlaló a foglalást ellenzi, a végrehajtató által előállitott egy vagy több tanúnak, a birósági kiküldött előtt tett nyilatkozata, annak valószinüsitésére, hogy a foglalás alá vonandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, alkalmas bizonyitéknak tekintendő. (Vonatkozással az 1904. évi 3097. P. és 1902 évi 1156. P. számú ügyekre.) Indokok: Az 1881 : LX. tcz. 48. §-ának az a rendelkezése, hogy másnak birlalásában levő ingóságok, a birlaló ellenzése esetében csak akkor foglalhatók le, ha a végrehajtató által előterjesztett bizonyítékokból valószínűnek látszik, hogy a lefoglalandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, — nyilván azt czélozza, hogy a végrehajtató harmadik személy tulajdonát képező ingót önkényesen le ne foglaltathasson, — hogy tehát harmadik személy tulajdona — szemben a végrehaj tatónak a 47. S. 4-ik bekezdésében biztositott korlátlan kijelölési joggal — továbbá a 75. és 76. §-okban neki a szoros zárra és az átszállításra nézve adott súlyos jogokkal szemben — már a foglalási eljárásban is lehető védelemben részesüljön. De másfelől az sem szenved kétséget, hogy a törvényhozó a végrehajtató jogát esetleges kijátszások ellen szintén védeni akarta, azért tőle a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának nem teljes bizonyítását, hanem csak bizonyítékok alapján valószinüsitését kívánja meg. Ezekre tekintettel, mivel a tanuk nyilatkozata (vallomása)