Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 92 kapcsolatban kialakult bírósági gyakorlatban ismert az a megoldás, amely szerint a fuvardíjat a címzett fizeti a fuvarfeladat elvégzésekor, vagyis az áru kiszolgáltatásakor. Minthogy a perbeli esetben a szerződés a peres felek között jött létre, az abból eredő jogok és kötelezettségek a szerződés alanyaira vonatkoznak. Ugyanakkor abban az esetben, ha az egyébként szerződő félnek nem tekinthető harmadik személy a megjelölt kötelezettségét nem teljesíti, a fuvardíj megfizetésének kötelezettsége a fuvaroztatót terheli, fuvaroztatónak pedig jelen esetben az alperes minősül. Erre tekintettel döntött úgy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletben, hogy az alperes köteles helytállni az általa megjelölt harmadik személy mulasztása folytán. Az alperes és a harmadik közti jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek a felperest nem érintik. Az előzőekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta. A CMR 27. Cikke, valamint az 1. Cikk 5. pontja értelmében rendelkezett a kamat mértéke tekintetében, utalva arra, hogy az évi 5%-os kamatra vonatkozó rendelkezés a bírósági gyakorlat szerint nemcsak az árukárokkal kapcsolatos igényekre, hanem minden olyan igényre vonatkozik, amely a CMR-en alapul. Úgy a felperes, mint az alperes felülvizsgálati kérelmeket terjesztettek elő a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítélete ellen. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet kamatra vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását, és a kamat mértékének évi 20%-ban történő megállapítását. Ezt azzal indokolta, hogy a kamat mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezés jogszabálysértő. E körben hivatkozott a CMR 27. Cikkében foglaltakra, kiemelve, hogy az abban foglalt rendelkezések kizárólag a fuvarozási kártérítési igények érvényesítésére vonatkoznak, ugyanakkor a fuvardíj érvényesítésére vagy a fuvardíjjal kapcsolatos visszkereseti követelésekre vonatkozó rendelkezést a CMR Egyezmény nem tartalmaz. Felperes véleménye szerint a fuvardíjjal összefüggő késedelmi kamat tekintetében a Ptk. rendelkezései alkalmazandók. Utalt a Ptk. 506. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint, ha a küldeményt az országhatáron túl kell továbbítani, a Ptk. rendelkezéseit annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik, így arra tekintettel, hogy a fuvardíj késedelmes megfizetésének kérdésében a CMR nem tartalmaz rendelkezést, a késedelmi kamat és annak mértéke tekintetében a magyar jogszabályok rendelkezései irányadók. Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az első fokú ítélet helybenhagyását kérte a felülvizsgálati kérelmében. Alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a peres felek „szerződéskötési szabadságát" figyelmen kívül hagyva két különböző jogviszony összevonása alapján bírálta el az ügyet. Utalt arra, hogy a CMR a fuvarozási szerződés visszterhességének, a fuvardíj-fizetési kötelezettség alapjának és a fuvardíj megfizetésének tárgyában nem tartalmaz rendelkezéseket. Alperes álláspontja szerint az alperes és megbízója, a G. D. Rt. közötti jogviszonyra nem vonatkoztathatók a CMR rendelkezései. Hivatkozott arra, hogy ugyanakkor a felperes és az alperesi megbízó között is jogviszony jött létre, az említett megbízó ebből eredő felelősségét a felperes sem vitatta. Alperes hangsúlyozta,