Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

91 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések szerint a felperesi igény érvényesítésének nem akadálya, hogy a költségviselő fel­számolás alatt áll, mert a felszámolási eljárás keretében is hozzájuthat a felperes a követeléséhez. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 17 800 Ft eljárási illeték, továbbá az alperes részére 14 828 Ft perköltség megfize­tésére. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolása szerint megállapította, hogy az alpe­res a G. D. Rt. megbízása alapján rendelte meg felperesnél a fuvareszközöket, és a fuvarozási szerződésben költségviselőként az alperes megbízóját tüntették fel. A per adatai szerint azt is meg lehetett állapítani, hogy korábban is volt hasonló eljárás a felek között, és a fuvardíjakat az alperes megbízója ki is fizette. Az elsőfokú bíróság osztotta az alperesi védekezésben írtakat, miszerint arra is tekintettel, hogy a felperes a követelését a G. D. Rt. felszámolójának be is jelentette, a keresetben megjelölt követelését a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti. A felperes fellebbezést nyújtott be az első fokú ítélet ellen, és kérte az ítélet meg­változtatásával az alperes keresete szerinti marasztalását. Hivatkozott arra, hogy az alperes megrendelései alapján több nemzetközi közúti árufuvarozási szerződést tel­jesített 1990. év folyamán, amely megrendeléseket az alperes a saját nevében tette, a felperes pedig a fuvarfeladatokat közreműködői útján teljesítette. Előadta, hogy a megrendelés és annak elfogadása a peres felek között történt, a szerződéses jog­viszony tehát felperes és alperes között jött létre. Azt ugyan nem vitatta, hogy a megrendelések során költségviselőként az alperes megbízóját jelölték meg, és ezt nem is kifogásolta, de álláspontja szerint a költségviselő elfogadása feltételes jellegű volt, arra az esetre vonatkozott, ha valóban teljesíti is a kifizetést. Álláspontja szerint abban az esetben ugyanis, ha a költségviselő bármi okból nem tudja teljesíteni a ki­fizetést, ennek következményeit, illetőleg kockázatát a fuvarozó nem köteles viselni. Utalt arra, hogy a perbeli esetben azzal nem számolhatott, hogy a költségviselő fel­számolására tekintettel bizonytalanná válhat a követelésének érvényesítése. Állás­pontja szerint, attól függetlenül, hogy követelését a felszámolónak is bejelentette, az alperes, mint a szerződéses jogviszony alanya köteles a fuvardíj tekintetében helyt­állni. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 296 565 Ft-ot és ennek az összeg­nek 1991. október 25. napjától számított évi 5%-os kamatát. Ezen túl kötelezte 17 800 Ft első fokú és 8910 Ft fellebbezési eljárási illetékként felmerült perköltségnek, valamint 22 000 Ft jogi képviseleti díjból származó perköltségnek a felperes részére való megfizetésére. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint a per tárgyát képező fuvarozási tevékenység a CMR Egyezmény hatálya alá tartozik, amelynek I. fejezete 1. Cikké­nek 1. pontja, valamint 5. pontja és 41. Cikke értelmében rendelkezései kötelezően alkalmazandók. Fontos kiemelni, hogy a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a CMR Egyez­mény nem tartalmaz a költségviselőre vonatkozó rendelkezéseket, de a fuvarozással

Next

/
Thumbnails
Contents