Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

91 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések szerint a felperesi igény érvényesítésének nem akadálya, hogy a költségviselő felszámolás alatt áll, mert a felszámolási eljárás keretében is hozzájuthat a felperes a követeléséhez. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 17 800 Ft eljárási illeték, továbbá az alperes részére 14 828 Ft perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolása szerint megállapította, hogy az alperes a G. D. Rt. megbízása alapján rendelte meg felperesnél a fuvareszközöket, és a fuvarozási szerződésben költségviselőként az alperes megbízóját tüntették fel. A per adatai szerint azt is meg lehetett állapítani, hogy korábban is volt hasonló eljárás a felek között, és a fuvardíjakat az alperes megbízója ki is fizette. Az elsőfokú bíróság osztotta az alperesi védekezésben írtakat, miszerint arra is tekintettel, hogy a felperes a követelését a G. D. Rt. felszámolójának be is jelentette, a keresetben megjelölt követelését a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti. A felperes fellebbezést nyújtott be az első fokú ítélet ellen, és kérte az ítélet megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását. Hivatkozott arra, hogy az alperes megrendelései alapján több nemzetközi közúti árufuvarozási szerződést teljesített 1990. év folyamán, amely megrendeléseket az alperes a saját nevében tette, a felperes pedig a fuvarfeladatokat közreműködői útján teljesítette. Előadta, hogy a megrendelés és annak elfogadása a peres felek között történt, a szerződéses jogviszony tehát felperes és alperes között jött létre. Azt ugyan nem vitatta, hogy a megrendelések során költségviselőként az alperes megbízóját jelölték meg, és ezt nem is kifogásolta, de álláspontja szerint a költségviselő elfogadása feltételes jellegű volt, arra az esetre vonatkozott, ha valóban teljesíti is a kifizetést. Álláspontja szerint abban az esetben ugyanis, ha a költségviselő bármi okból nem tudja teljesíteni a kifizetést, ennek következményeit, illetőleg kockázatát a fuvarozó nem köteles viselni. Utalt arra, hogy a perbeli esetben azzal nem számolhatott, hogy a költségviselő felszámolására tekintettel bizonytalanná válhat a követelésének érvényesítése. Álláspontja szerint, attól függetlenül, hogy követelését a felszámolónak is bejelentette, az alperes, mint a szerződéses jogviszony alanya köteles a fuvardíj tekintetében helytállni. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 296 565 Ft-ot és ennek az összegnek 1991. október 25. napjától számított évi 5%-os kamatát. Ezen túl kötelezte 17 800 Ft első fokú és 8910 Ft fellebbezési eljárási illetékként felmerült perköltségnek, valamint 22 000 Ft jogi képviseleti díjból származó perköltségnek a felperes részére való megfizetésére. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint a per tárgyát képező fuvarozási tevékenység a CMR Egyezmény hatálya alá tartozik, amelynek I. fejezete 1. Cikkének 1. pontja, valamint 5. pontja és 41. Cikke értelmében rendelkezései kötelezően alkalmazandók. Fontos kiemelni, hogy a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a CMR Egyezmény nem tartalmaz a költségviselőre vonatkozó rendelkezéseket, de a fuvarozással