Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

89 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Az 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 12. Cikkének 1. pontja a feladó rendelkezési lehetőségeit szabályozza, amely kiterjedhet a küldemény visszafuvarozására, vagy más címzetthez való továbbítására is. Ugyanakkor a CMR 12. Cikkének 2. pontja szerint viszont a feladó rendelkezési joga megszűnik - ha a fuvarlevél másodpéldányát a címzettnek átadták -, a címzett a 13. Cikk 1. pontja szerinti jogát gyakorolja, azaz ha a küldemény a címzetthez megérkezett, a címzett kérheti a fuvarlevél másodpéldányát, és az áru kiszolgáltatását. így ettől kezdve a fuvarozó már a címzett rendelkezéseit köteles teljesíteni. A CMR 12. Cikk 3. pontja szerint egyébként a címzett már a fuvarlevél kiállításakor is adhat rendelkezéseket, ha ezt a feladó a fuvarlevélbe bejegyezte. A Legfelsőbb Bíróság szerint az ügy elbírálásánál figyelembe jöhet még a CMR 12. Cikkének 4. pontja, amely szerint a címzett rendelkezési joga más címzett megjelölésével nem száll át az utóbbi címzettre. Ugyancsak figyelembejöhet a CMR 12. Cikkének 5. pontja, amely a rendelkezési jog általános feltételeit taglalja mind a feladóra, mind a címzettre nézve; végül a CMR 14. Cikke, amely a fuvarozási akadályok kérdéseit tárgyalja; és a CMR 15. Cikke. Ez a kiszolgáltatási akadályok eseteit rendezi. A jogszabály e rendelkezése szerint kiszolgáltatási akadály felmerülése esetén a feladó köteles utasítást adni a fuvarozónak, többek közt akkor is, ha a címzett az áru átvételét megtagadta. Egyébként a címzett kérheti az áru kiszolgáltatását mindaddig, amíg a feladó más utasítása nem érkezett meg. A Legfelsőbb Bíróság szerint az előzőek alapján megállapítható, hogy a küldemény megosztásának problematikája a CMR 12. Cikkében foglalt, az utólagos rendelkezés körébe tartozik, míg az átvétel visszautasítása, mint kiszolgáltatási akadály a CMR 15. Cikkének rendezési körébe eső kérdés. Fontos kiemelni a bírósági gyakorlat szempontjából, hogy ebben az ügyben kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a CMR 15. Cikke a részleges átvételt, illetve a részleges visszautasítást mint lehetőségeket nem ismeri. A levont jogi következtetés szerint ez nemcsak magából a CMR 15. Cikkéből következik, amely még említést sem tesz a kérdésről, hanem abból is, hogy a sérülés, a hiány kérdését a CMR 30. Cikke taglalja, szabályozza ilyen esetekre az eljárást, amelyek közt semmilyen formában nem szerepel sem a részleges átvétel, sem a részleges visszautasítás. Továbbiak a jogesetről A perbeli esetben az előzőekben írtakból következően a szállítmány címzettjének két lehetősége volt. Az egyik az, hogy a sérüléseket észlelve az árut visszautasítja, tehát az átvételt megtagadja. Ebben az esetben a feladónak kell a küldemény felől rendelkeznie. A másik lehetőség szerint a címzett a küldeményt átveszi, de jegyzőkönyvben rögzíti a sérült darabok számát, a sérülések jellegét stb. (CMR 15. Cikk és CMR 30. Cikk). Az eredeti címzett végül is ez utóbbi megoldást választotta, de csak részlegesen, azaz átvette az egész küldeményt, anélkül azonban, hogy kárjegyzőkönyvet készített volna. Ehelyett a sérült darabokat visszaszármaztatta az eredeti feladónak, de nem a perbeli alperesnek, mert az csupán mint szállítmányozó járt el a kiszállítás során.