Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR SS 4.6. A CMR Egyezmény 12-16. Cikkeihez kapcsolódó bírói döntések BH1996. 214. Nemzetközi gépkocsi-fuvarozás esetén - ha a küldeményben sérülést észlelnek a szállítmány címzettjének lehetőségei [1971. évi 3. tvr-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 12-15. Cikke, 30. Cikke]. A perbeli tényállás, a jogvita lényege A fizetési meghagyással indult eljárásban a felperes (jogosult) az alperest (kötelezettet) 383 895 Ft és ezen összegnek 1991. december 20-tól számított kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes ellentmondott azzal, hogy tartozása nem áll fenn. Az így perré alakult ügyben a felperes az 1993. augusztus 31-ei tárgyaláson keresetét a fuvarozással kapcsolatban felmerült 7 napos állásidőre és a visszfuvarral kapcsolatos költségére tartotta fenn 174 866 Ft összegben. Előadta, hogy a fenti összeg 7 napi - napi 300 DM-mel számolva - 2100 DM állásidőből, 1350 DM nemzetközi fuvardíjból és 9000 Ft belföldi fuvardíjból tevődik össze. Az első fokú ítéletben a bíróság a felperes módosított keresetének a 7 napos állásidőre számított kocsiálláspénz fizetésére vonatkozó részében helyt adott, és az alperest 2100 DM-nek megfelelő forintösszeg és kamata, valamint részperköltség fizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a kocsiálláspénz viselése - késedelmes intézkedése folytán - az alperest terheli. A felperes visszfuvardíjigényét viszont elutasította arra a hivatkozással, hogy a küldeményt a címzett átvette, a küldemény megbontására az alperes utasítást nem adott. A felperesnek a címzettel szemben kellett volna a visszfuvardíj iránti igényét érvényesítenie. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetét részben elutasító része ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatásával a felmerült teljes fuvardíj megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a perbeli rácsos konténerek elfuvarozására az alperesi cég részére a D.-i Légiforgalmi Vámügynökség szállítmányozási megbízást adott. Az alperes a felperest mint fuvarozót bízta meg a fuvarozás lebonyolításával. A megbízásnak megfelelően 1991. október 31-én CMR fuvarlevéllel végrehajtott gépjármű-fuvarozással a külföldi címzetthez a rácsos konténerek megérkeztek. A címzett - sérülést észlelve - az 52 darabos küldeményből 20 darabot nem vett át, és a feladóhoz - új CMR fuvarlevél kiállításával - visszaszállításra került ez a 20 darab rácsos konténer. A per tárgyát ezen visszfuvarra vonatkozó díj képezi.