Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 86 A perbeli szakvélemény kimutatta a CMR 11. Cikke szerinti tényállás fennállását, nevezetesen, hogy a rakodásnál a díjmentesnek tekinthető rakodási időt meghaladó ideig kellett a kamionoknak a fel- és lerakóhelyeken várakozniuk, továbbá amiatt, hogy az áruszármazási bizonyítványt nem mellékelték, ami szintén az alperes ügykörébe eső hiányosság. Ezért az ítélet szerint az ebből eredő következmények is az alperest terhelik úgy, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megállapította a - CMR háttérjogát képező - Ptk. alapján. Továbbiak a jogesetről Az első fokú ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 225 400 Ftot és annak 1991. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamatát, valamint 49 484 Ft perköltséget. Az első fokú ítélet indokolása szerint a módosított kereset alapos, míg a beszámítási kifogás nem alapos, mert a Ptk. 488. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt a rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni; a 491. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a feladó köteles a fuvarozónak a küldemény továbbításához vagy az útközben szükséges hatósági kezeléséhez a megfelelő okmányokat átadni. Végül a 492. § (4) bekezdése értelmében, ha a feladó késlekedik a berakással, a fuvarozó a kárának megtérítését követelheti. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő - akinek véleményét a felek sem tartották aggályosnak - szakvéleményében megállapította, hogy az alperes mulasztása egyértelműen fennáll, mert a rakodásnál a díjmentesnek tekinthető rakodási időt meghaladó ideig kellett a kamionoknak a fel- és lerakóhelyeken várakozniuk, továbbá amiatt, hogy az áruszármazási bizonyítványt nem mellékelték, ami szintén az alperes ügykörébe eső hiányosság. Figyelemmel arra, hogy a felperest alvállalkozója az állásidővel felmerülő költséggel megterhelte, és ezt az összeget a felperes kifizette, ez olyan vagyoncsökkenés, amely kárnak minősül, és amelynek megtérítését kérheti az alperestől a hivatkozott jogszabályhelyek alapján. Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogását nem fogadta el, mert az azt alátámasztó bizonyítékokat az iratokhoz nem tudta csatolni, ezért a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a beszámítási kifogást, mint megalapozatlant nem vette figyelembe. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogását elutasította. Továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a kocsiállásra nem az alperes érdekkörében felmerült okok miatt került sor. Hivatkozott arra, hogy a konkrét fuvarozások során fuvarlevelek készültek, a fuvarlevelek közül a 372/90. és a 484/90. számú számlához mellékelt fuvarlevelek egyértelműen azt is tartalmazzák, hogy a fuvarozáshoz szükséges okmányokat a feladó a fuvarozó rendelkezésére bocsátotta. Utalt arra, hogy ezt meghaladóan a fuvarlevelek nem állnak az alperes rendelkezésére, mert azokat a fuvarozó a részére nem küldte meg.
