Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 40 Ez is jó példa arra, hogy a CMR Egyezményben ne morális töltésű jogi normát, hanem inkább kártelepítési mechanizmust lássunk. A fuvardíjak megfizetésének elmaradása gyakran felveti a zálogjog gyakorlásának igényét. Először is a CMR Egyezmény 13. Cikk 2. pontja nem igazán zálogjogot említ: „A címzett, aki a jelen cikk l. pontja szerint őt megillető jogokat gyakorolja, köteles a fuvarlevélből kitűnő költségeket megfizetni; erre vonatkozó vita esetén azonban a fuvarozó csak akkor köteles az árut kiszolgáltatni, ha a címzett biztosítékot ad." Tehát ez a zálogjoghoz közel álló jog eleve csak az adott árura értelmezhető, ami még fent van a kocsin. Ráadásul még ezt sem lehet a végtelenségig húzni, hiszen a járműre szüksége van a fuvarozónak, és a 60. naptól az áru elveszésére alapított kártérítési igénnyel is számolnia kell. 3.7. Utánvét (CMR Egyezmény 21. Cikk) „21. Cikk Ha a fuvarozó az árut a címzettnek anélkül szolgáltatta ki, hogy az utánvét öszszegét - amelynek beszedésére a fuvarozási szerződés szerint kötelezve volt beszedte volna, ennek az összegnek az erejéig kártérítéssel tartozik a feladónak, de visszkereseti joga a címzettel szemben érintetlen marad. " Nem gyakori eset, de a fizetési nehézségek miatt fontos ismerni az utánvét összegének beszedésével kapcsolatos fenti szabályt. Az árudarabok sérüléséből, elveszéséből, a kiszolgáltatási késedelemből eredő károk után ez is egy olyan kárfajta, amiért a nemzetközi közúti árufuvarozó felelősséggel tartozhat. 3.8. Veszélyes áru (CMR Egyezmény 22. Cikk) „22. Cikk 1. Ha a feladó veszélyes árut ad át a fuvarozónak, köteles vele közölni a veszély pontos természetét és adott esetben a szükséges óvintézkedéseket. Abban az esetben, ha ezt a közlést nem vezették be a fuvarlevélbe, a feladót vagy a címzettet terheli annak a ténynek minden más módon történő bizonyítása, hogy a fuvarozó ismerte az áru fuvarozásával együtt járó veszély pontos természetét. 2. A fuvarozó jogosult az olyan veszélyes árut, amelynek veszélyességéről a cikk 1. pontjában említett körülmények között tudomása nem volt - kártérítés nélkül - bármikor és bárhol lerakni, megsemmisíteni vagy ártalmatlanná tenni; a feladó ezen felül felelős minden költségért és kárért, amely ezeknek az áruknak a feladásából vagy fuvarozásából keletkezett. "