Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

41 3. A CMR Egyezményről A CMR Egyezmény a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés mögöttes joga. Nem a nemzetközi közúti árufuvarozás közjogi hátterét adja. így a veszélyes áruk nemzetközi árufuvarozásával kapcsolatos közjogi szabályait hiába keressük a CMR Egyezményben, azt az ADR előírások körében találjuk elsősorban. Ezzel együtt, a fuvarozási szerződés alanyainak szerződéses felelőssége szempontjából komoly jelentőséget kap a CMR Egyezményben is a veszélyes áruk fuvarozása. A feladó szerződéses kötelezettsége a veszélyes áru fuvarozónak történő átadáskor keletkezik: - Köteles a fuvarozóval közölni a veszély pontos természetét és adott esetben a szükséges óvintézkedéseket. Az ADR rendelkezések a fenti CMR-en alapuló kötelezettség részletes szabályait adják. A CMR kapcsán azt kell kiemelni, hogy a feladót terhelő szerződéses kötelezettségről van szó, aminek megszegésével beáll a feladó szerződésszegésen alapuló kártérítési felelőssége. A CMR Egyezmény itt is alkalmazza a bizonyítási teher jogintézményét. Itt a fuvarlevél kitöltésével kapcsolatban találunk bizonyítási terhet: - Ha a veszélyes áru átadására vonatkozó közlést nem vezették be a fuvarlevélbe, a feladót vagy a címzettet terheli annak a ténynek minden más módon történő bizonyítása, hogy a fuvarozó ismerte az áru veszélyes természetét. Ez természetesen nem mentesíti a fuvarozót az ADR előírásokon alapuló felelősségtől, tehát legfeljebb az így kifizetett bírságok, felmerült költségek és károk utólagos áthárítására ad alapot a CMR Egyezmény. 3.9. A kárszámítás alapja a feladáskori érték (CMR Egyezmény 23. Cikk 1., 2.) „23. Cikk 1. Ha a fuvarozót a jelen Egyezmény rendelkezései alapján az áru részleges vagy teljes elveszéséért kártérítési kötelezettség terheli, a kártérítést annak az értéknek az alapján kell kiszámítani, amellyel az áru a fuvarozásra felvétel helyén és időpontjában rendelkezett. 2. Az áru értékét a tőzsdei ár, ennek hiányában a piaci ár alapján, mindkettő hiányában azonos természetű és minőségű áruk közönséges értéke szerint kell megállapítani." Látszólag egyszerűen alkalmazható szabály lenne a feladáskori értéken alapuló kárszámítás. Ugyanakkor a logisztikai rendszerek elterjedésével nem feltétlenül beszélhetünk kereskedelmi értelemben áruról, hiszen a feladó és a címzett nincs is eladó-vevő viszonyban. A gyakorlatban komoly kétségeket támasztó iratok keletkeznek, pro forma számlák, alaki szempontból aggályos számlák formájában. Itt fordul a kérdés bizonyítási helyzetbe, ami sok bizonytalanságot hordoz. Az Európai Unió tagállamainak gyarapodásával a felrakóhelyen történő vámkezelés alapjául szolgáló kereskedelmi számla alapján már egyre ritkábban lehet a feladáskori értéket meghatározni.