Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

35 3. A CMR Egyezményről f) Élőállatok fuvarozása A fuvarfeladat teljesítésével kapcsolatos megbízói előírások, állategészségügyi előírások megszegése esetében a fuvarozó természetesen nem hivatkozhat erre a veszélyre. Alább a 18. Cikk 5. pontja kapcsán erre a veszélynemre még visszatérünk. 3.4.5. A bizonyítási terhek és a bizonyítás hiányában alkalmazandó vélelmek a fuvarozót felelőssége alól mentesítő okok tekintetében (CMR Egyezmény 18. Cikk) A CMR Egyezmény 18. Cikke a bizonyítási terheket és a bizonyítás hiányában alkalmazandó vélelmeket szabályozza a fuvarozót felelőssége alól mentesítő okok tekintetében. Amikor a perbíróság eljárásjogi törvénye által a bizonyítási teher tekintetében megállapított szabályokat alkalmazzuk, a CMR Egyezmény bizonyítási szabályait is figyelembe kell venni. A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint „aper eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. " Ehhez az általános szabályhoz képest jelentenek a CMR Egyezmény bizonyítási szabályai kivételeket a magyar peres gyakorlat számára. 3.4.5.1. A CMR Egyezmény 17. Cikk 2. pontja szerinti mentesüléssel kapcsolatos bizonyítási teher (CMR Egyezmény 18. Cikk 1.) „18. Cikk 1. A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy az elveszés, a megsérülés vagy a késedelem a 17. Cikk 2. pontjában említett tények valamelyikéből keletkezett. " A 3.4.2. pontban kerültek bemutatásra a CMR Egyezmény 17. Cikk 2. pontja szerinti általános mentesülés esetkörei. A Pp. 164. § szerinti bizonyítási szabálynak megfelel, hogy ha a CMR általános mentesülési okokat fogalmaz meg, akkor ezek meglétét - mentesülése érdekében - a fuvarozónak kell bizonyítania. 3.4.5.2. A CMR Egyezmény 17. Cikk 4. pontja szerinti mentesüléssel kapcsolatos bizonyítási teher (CMR Egyezmény 18. Cikk 2.-3.) „18. Cikk 2. Ha a fuvarozó kimutatja, hogy az elveszés vagy megsérülés - az eset körülményei szerint - a 17. Cikk 4. pontjában említett különleges veszélyek valamelyikének vagy több ilyen különleges veszélynek tulajdonítható, azt kell vélel-